 Szentesi nyomda a XIX. sz. végén
Százharmincöt évre nyúlik vissza a nyomdák, könyvkereskedések, kölcsönkönyvtárak és újságok története Szentesen. Mindezek alapítása, elindítása Cherrier János nevéhez kötődik, aki 1870 novemberében értesítette a szentesi polgármestert, hogy könyvnyomdáját és kapcsolódó üzleteit Gyöngyösről Szentesre szeretné áttelepíteni. A városi tanács pártolólag fogadta Cherrier szándékát, mondván: "...A kérdéses üzletnek Szentes városá-bani megnyitása a városi közönségre nézve előnyösnek mutatkozik."
Nem tudni, mi késztette a 32 éves nyomdászmestert arra, hogy vállalkozását Hevesből Csongrád vármegyébe helyezze, de tény, hogy jól időzített. A 28 ezer lakosú Szentes ugyanis ebben az időben indult el a városiasodás útján. Az urbanizációs törekvésekhez jól kapcsolódott egy könyvnyomda, tehát a városnak is kapóra jött a gyöngyösi nyomdász ajánlkozása.
Cherrier János ifjú életéről keveset tudunk. Törökszentmiklóson született 1838-ban, francia emigráns család leszármazottjaként. Nyomdáját feltehetően az 1860-as évek első felében állította fel Gyöngyösön, amelyet 1871-ben Szentesre telepített.
A belügyminiszteri engedély igen hamar megérkezett, így a város első nyomdája 1871 tavaszán megkezdhette működését az Úri utcában (ma Petőfi utca), özv. Balogh Mihályné 2053. szám alatti házában. A nyomdát papírbolt, könyvkereskedés és kölcsönkönyvtár egészítette ki, mely szolgáltatások - legalábbis nyilvános formában - addig nem léteztek Szentesen.
1871. július 9-én Cherrier János kiadásában megjelent a város első helyben előállított újságja Szentesi Lapok címen, A 4 oldalas vegyes tartalmú hetilap nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; előfizetőinek száma alig érte el a 300-400 főt. Ennek ellenére 1872 májusában egy újabb hetilapot indított Alföldi Figyelő címen, amely hamarosan magába olvasztotta a Szentesi Lapokat. A vártnál kisebb érdeklődés nem törte meg Cherrier vállalkozási kedvét. 1872 augusztusában útjára bocsátotta harmadik újságját, ezúttal Szentesi Lap címen. Új hetilapja szilárdnak bizonyult, a századfordulóig a város legjelentősebb sajtóorgánuma maradt.
Saját lapja mellett az ő nyomdájában látott napvilágot az 1874-ben megjelent Északi Fény című humorisztikus hetilap, valamint a rövid életű Csongrádmegyei Közlöny, 1876-ban.
Régen várt sikerét nem sokáig élvezhette. 1883 nyarán anyagi helyzete megingott, ezért eladta lapját és nyomdáját, s elköltözött Szentesről. Rövid pesti tartózkodás után Kunszentmiklóson telepedett le, ahol új nyomdát alapított, és kiadója lett a Kunszentmiklós és Vidéke című lapnak. Újságját 1884 júliusában Kiskunság címűre keresztelte át.
Anyagi helyzete javulóban volt, amikor 120 évvel ezelőtt - 1886. június 21-én - 47 évesen elragadta a halál. Hét árvát hagyott hátra. Szentes első nyomdászát és lapkiadóját a kunszentmiklósi római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra. Emlékét őrizzék eme sorok, hisz 13 éves szentesi működése alapján rangos hely illeti meg városunk kultúrtörténetében.
Labádi Lajos |
