|
 A
készülő Szentesi Sportkönyv anyagai között ismét egy olyan névre bukkantak
a szerkesztők, aki Szentes első NB I-es illetve válogatott játékosa volt.
Neve: dr. Mészáros Károly. A Horváth Mihály Gimnáziumban az 57. érettségi
találkozójukon beszélgettem vele.
Bevezető mondataiból megtudtuk, hogy 1929. október 20-án született Szentesen.
Itt végezte általános és középiskolai tanulmányait. A gimnázium után Szegeden
az Állami- és Jogtudományi Egyetemen jogászi diplomát szerzett, jogászként
ment nyugdíjba.
- Mikor kezdett a labdarúgáshoz vonzódni?
- Már gyermekkoromban. Az SZTE-nél kezdtem pályafutásomat. Igaz, hogy
Szentesen ismerkedtem meg a labdarúgással, de alapvetően Szegeden váltam
NB I-es játékossá. Hat évig játszottam Szentesen. Itt említem meg, hogy
játszottam a gimnázium illetve a Barnevál csapatában is Tóth Istvánnal,
Zsótér Istvánnal. Először jobb összekötőként próbálkoztam. Mint minden
fiatal abban az időben engem is behívtak katonának 1950-53-ig. Játszottam
Kecskeméten is mint katona, majd 52-ben a Szegedi Honvédhoz kerültem.
1956-ban ért az a megtiszteltetés, hogy a magyar válogatott kapusa lettem
egy Lengyelország elleni mérkőzésen. Végigjártam a ranglétra minden fokát,
hiszen voltam B, C, Bp.-vidék válogatott mérkőzések résztvevője, s kapusként
próbáltam megakadályozni az ellenfél játékosát a góllövésben.
- Ön egy olyan út alapkövét rakta le, melyen jó néhány szentesi játékos
végigment egészen a válogatottságig. Milyen érzés arra gondolni, ezen
az úton voltak követői? (Gondolok itt dr. Orosz Pálra, 1960-ban a római
olimpián bronzérmet szerzett válogatott tagja), Gujdár Sándorra, Pusztai
Lászlóra, többszörös válogatottak voltak. A fiatalabb generációból Némethy
László, az MTK-val szerzett magyar bajnoki aranyérmet.)
- Nagyon örülök annak, hogy Szentesről engem mások is követtek. Az ön
által említettek közül többen nagyobb eredményt értek el mint én, hiszen
én csak egyszeres válogatott voltam. Örömmel hallom, hogy a legfiatalabb
generáció között is van olyan tehetséges játékos, aki szintén nagy reményekre
jogosít. Sajnálom, hogy a szentesi foci ma már csak a megye II. osztályában
szerepel.
- Ön is, mint hasonló korú társai rongylabdával kezdte, s jutott el a
válogatottságig?
- Abban az időben szíjjal fűzött labdával játszottunk. Szentesről elkerülve
honvédként Kecskemétre, már a labdák sokkal jobb minőségűek voltak. Majd
következett a Szegedi Honvéd, Szegedi Haladás, SZEAC. Szentesen is volt
jó edzőm: Lenner Gyula. A legnagyobb fejlődést Szegeden értem el, hiszen
olyan edzőim voltak, mint dr. Kalocsay Géza, Lakat Károly, Szűcs György.
- Hat évig focizott a Kurca partján, jobb összekötőként kezdte, hogyan
lett kapus?
- Nem volt védő, s beállítottak. Eleinte zavart, mert alacsony voltam,
majd hirtelen megnőttem, s 185 centi magas lettem.
- Amikor először lépett szentesiként, NB I-es játékosként pályára, mit
érzett?
- Minden kezdő fiatalembernek, nagy szeretettel kell viszszagondolni a
saját városára. Én magam is így vagyok ezzel, hisz innen indultam el.
Amit elértem alapvetően Szentesnek is köszönhetem.
- Hány évig volt aktív focista? Mi volt kapusként a legkellemetlenebb
emléke?
- Tizennyolc évig tartott a pályafutásom, melyet 1964-ben fejeztem be.
A legkellemetlenebb az 1954-ben a Népstadionban játszott Bp. Vörös Lobogó
(MTK) elleni mérkőzés, melyen 14 gólt kaptam.
- Figyelemmel kíséri-e a mai labdarúgást, és mi a véleménye?
- Nem szívesen nyilatkozom a mai fociról, de ha már megkérdezett, akkor
meg kell mondanom, hogy szomorúság tölt el. Az én időmben teltház előtt
játszottunk. Mai foci színvonalát minősíti, hogy néhány százan vagy ezren
lézengenek azokban a nagy stadionokban, ahol még nagyobbat akarnak építeni,
ha esetleg foci EB-t rendezünk. Remélem, hogy ezek a minőségi változások
esetleg a magyar labdarúgás színvonalát is emelni fogják.
Dunás Varga Zoltán
|
