Szentesi iparosok az Ipartestület székháza előtt Szentes város lakossága jellegzetesen mezőgazdasági foglalkozású volt, jelentős állattartással. Évszázadokon át elkülönült iparról, ill. iparos rétegről nem beszélhetünk. Iparosai csak a XVIII. század közepén tűnnek fel. Első céhük - a Csizmadia Céh - 1743-ban alakult 10 mesterrel. Egy 1759-ben készült kimutatás szerint 36 iparos élt a városban. Számuk folyamatosan nőtt, s a céhek száma is egyre szaporodott. A megalakult új céhek a következők voltak: Takács Céh (1767), Szabó-, Szűcs- és Szűrszabó Céh (1777), Asztalos- és Lakatos Céh, Ács- és Molnár Céh, Kovács- és Kerékgyártó Céh, Magyar Tímár- és Cserzővarga Céh, melyek 1818-ban alakultak. 1828-ban az iparosok száma már meghaladta a 320-at; mely létszám 29 szakma között oszlott meg. A legtöbben a csizmadiák (89), takácsok (44), kovácsok (32), asztalosok (21), szabók (19), bognárok (19), szűcsök (17), tímárok (15) és molnárok (13) voltak. 1870-re az iparűzéssel foglalkozó önálló vállalkozók száma 794-re emelkedett, a segédek és egyéb alkalmazottak száma pedig ugyancsak megközelítette a 800 főt. (Az összes népesség ekkor 27 658 fő volt, ebből kereső 11 000 fő.) Az 1872-ben megjelent ipartörvény (VIII. tc.) a céhek megszűntetésével befejezte azt a folyamatot, amely 1848-ban indult: az iparűzés szabadságának biztosítását. A megszűnő céhek helyére a törvény ipartársulatok alakítását tette lehetővé, kimondva, hogy: "Ugyanazon vagy különböző ipart egy vagy több községben önállóan gyakorló iparosok közös érdekeinek előmozdítása végett ipartársulatokká egyesülhetnek." A törvény kihirdetése után Szentesen is megkezdődött az ipartársulatok szervezése. 1875. okt. 24-én megalakult a Szentesi Ipartársulat, amelynek elnökévé ifj. Zsoldos Ferenc nagyiparost választották meg. Az 1870-es évek végétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az ipartörvény módosításra szorul, és a céhes hagyományokat továbbra is őrző ipartársulatok helyett, korszerűbb iparos szervezetekre van szükség. Ezt a célt szolgálták az ipartestületek, amelyek megalakításáról az 1884. évi XVII. tc. IV. fejezete rendelkezett. A tc. 122. §-a szerint: a "Törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanáccsal bíró városokban, továbbá oly községekben, melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma legalább százra megy, a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok kétharmadának kívánatára, az illetékes ipar- és kereskedelmi kamara meghallgatásával és a törvényhatóság hozzájárulásával az iparhatóság által ipartestületek alakítandók." Az új típusú ipartestületek célját a törvény 126. §-a határozta meg: "...Az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani; az iparhatóságnak az iparosok érdekeit előmozdítani, s őket haladásra serkenteni." A tc. előírása szerint az ipartestület ügyeit a közgyűlés és az elöljáróság intézi. Az elöljáróságot a közgyűlés választóképes tagjai választják. Az ipartestület keretében az iparosok és a tanoncok közt felmerülő vitás kérdések elintézésére, iparosokból és segédekből álló békéltető bizottságot kell szervezni. Az ipartestület bizonyos iparhatósági teendőt végez a tanoncok és segédek tan- és munkaviszonyira vonatkozóan. Az ipartestület megalakítása nem ment könnyen Szentesen. A szervezés csak 1885-ben vett nagyobb lendületet. Több iparos kérvényt adott be a városi elöljárósághoz az ipartestület alakításával kapcsolatban. A beadvány hatására 1885. február 7-én a városi tanács felszólította a képesítéshez kötött iparűzőket, hogy szóban vagy írásban nyilatkozzanak: szükségesnek tartják-e az ipartestület alakítását vagy sem? Az iparhatóság felszólítására 314 iparos adta be a nyilatkozatát: 198 az ipartestület létesítése mellett volt, 116 pedig ellene. Úgy tűnt, hogy az ipartestületet ellenzők győztek, mivel nem lett meg a megalakításhoz szükséges 2/3-dos többség. Az ipartestület ügye azonban nem került le a napirendről. A városi tanács az iparkamarával történő sikeres egyeztetés után mégis elhatározta az ipartestület megalakítását. Május elején szervezőbizottságot állított fel, és megkezdődött az alapszabály kidolgozása. Május 27-én sor kerülhetett az alakuló közgyűlésre, amelyet a városháza dísztermében tartottak meg. Ezen a napon kimondták ugyan a Szentesi Ipartestület megalakulását, a felterjesztett alapszabályokat azonban a minisztérium nem hagyta jóvá, így a testület nem kezdhette meg működését. A módosított alapszabályt október 21-én ismételten felterjesztették, amelyet a minisztérium 1886. június 21-én hagyott jóvá. A végleges megalakulást kimondó közgyűlést augusztus 24-re hívták össze, amelyen 173 iparos vett részt. Az testület elnökévé egyhangúlag Balázsovits Norbert gimnáziumi tanárt választották meg, akit az Iparos Ifjak Önképző Körének elnökeként már jól ismertek, és aki sokat fáradozott a testület megalakításáért. Ezt követően megválasztották a 30 tagú elöljáróságot és a számvevőség tagjait. Néhány nappal később az elöljáróság az Ipartestület alelnökévé választotta Kanfi Horváth Lajos szabómestert, a jegyzői teendők ellátásával pedig Vutsák Sándort bízták meg. A kibővült hatáskörű Szentesi Ipartestület 1948-ig folytatta működését, majd négy évtizedes kényszerszünet következett. Labádi Lajos

<<< Vissza