Lapunk sorozatot indított, melyben bemutatja a szeptemberben leköszönő önkormányzati képviselőket. Két kérdésre vártuk válaszukat: egyrészt tervei közül mit sikerült megvalósítania az elmúlt négy évben, illetve tervezi-e az újabb megmérettetést az őszi képviselő-választáson, vagyis indul-e újra a mandátumáért. Békességben élni Szűcs Lajos (SZDSZ) önkormányzati képviselőként a harmadik ciklusát tölti a testületben. Megyei képviselőként a másodikat, alpolgármesterként az elsőt. Mindemellett a környezetvédelmi miniszter biztosaként jelentős feladatokat lát el. Azt mondja, készült rá, tudta, milyen nehéz feladatra vállalkozik. Itt van mindjárt a választókerület. A 11-es számú berekháti városrész. Az ott lakók háromszor szavaztak rá, juttatták be az önkormányzatba. Jó érzés, mondja, ahogy járja a körzetet, észrevehetően töretlen a bizalmuk felé. Ahhoz azonban kellett az, hogy sok minden megváltozzon a városrészben. - Két teljesen különböző, ha úgy tetszik, lakóközösség él itt. A Béke, a Báthory, a Gógány, a Kéreg és az Ürge utcák lakói teljesen más ellátást kívánnak, mint a roma közösség például a Magyar utcában, a Lavottában és a Dankó utcában. Az iskolában a roma szülőkkel nagyon jó volt a kapcsolatom, náluk a gázvezetés volt az elsődleges cél, s hogy megtörtént, azzal egy olyan lépést tettünk előre, ami a beilleszkedésüket megkönnyíti. Nagyon sokan megállják a helyüket az életben, de hogy még többen tudjanak úgy beilleszkedni a társadalomba, ahogy ők is szeretnék, a segítségünk mellett nekik kellett többet megtenni. A Csaba, a Sarló, a Mészáros Lázár utcákban elkészültek a járdák, s ezeken a területeken a csatornázással is kész vagyunk. Ez utóbbit már nagyon várták az emberek. Az ott lakóknak is fontos, hogy környezetük jó és szép legyen, hogy békesség legyen körülöttük. Fogadóóráimon nagyon sok problémával kerestek meg, Senkit nem küldtem el, sok embernek segítettem. Talán aprónak tűnő dolgokban, de nekik fontosak voltak. A Csongrád Megyei Közgyűlésben az oktatási bizottság elnöke. E funkcióban hozzá tartoztak a középiskolák. Megemlíti: a jó értelemben vett lokálpatriotizmusból adódóan sok mindenben segítették az intézményeket. A Közoktatási Alapítvány kurátoraként 15-20 millió forintot "hoztak" a középiskoláknak taneszközökre, felszerelésekre. - Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy nem nő, inkább stagnál a fejkvóta, és az önkormányzat segítsége is egyre szűkül, akkor ez nem elhanyagolható, hiszen van olyan iskola, amely csak ebből a pénzből tudott magának vásárolni, mert más eszköz nem állt a rendelkezésére. A megyei intézményeink nagyon jól fejlődtek, jó helyen vannak - jelenti ki, majd így folytatja: - A Délalföldi Regionális Fejlesztési Tanácsban vállalt szerepemben a környezetvédelmi minisztert képviseltem, különböző pályázatokban, környezetvédelmi feladatokban. Ahol vannak még problémák, gondok. Kiemelt szerep volt, jó volt az összhang, tudtunk olyan pályázatokat támogatni, ami Szentest közvetlenül érintették. A városnak volt képviselete, s ez lényeges. A jövőről gondolkodva elmondja: lenne még tennivalója az önkormányzatban. Ha az egészsége engedi, és a választók is úgy akarják, szeretné folytatni a munkát. A választókörzetében természetesen, ahol úgy érzi, az emberek szeretik, a támogatásukról biztosítják. - Remélem, el is jönnek szavazni - teszi hozzá. - Mint ismeretes, koalícióban indulunk az MSZP-vel, az alpolgármestert is mi adjuk. A megyei listán harmadik vagyok, ott felkértek, legyek egyik alelnöke a közgyűlésnek. A humánpolitika és az oktatás területe lenne a feladatom. A miniszter úr sem kíván változtatni, valószínűleg a választások után is megtart miniszteri biztosának. Lesz hát feladat bőven. Én örülök ennek a munkának, sok mindent tehettem a városért ez idő alatt. Nemzeti sportvárosért A harmadik ciklusát tölti az önkormányzatban. Listán került be a helyhatóságba, a Polgári Összefogás frakcióban foglal helyet. Dr. Rébeli Szabó Tamás azt mondja, mindig is a város érdekében próbáltak felszólalni. Ez gyakran ellenségeskedésnek tűnt mások szemében. Vallja, az ellenzéki pozíció más a költségvetés tárgyalásánál és más a vagyongazdálkodás, rendeletalkotás, az SZMSZ-módosítás kapcsán. - Ez utóbbiaknál mindig lesöpörték az indítványainkat, melyek a lakosság érdekét is szolgálták volna - mondja. - Fájó dolog, hogy az interpellációkat nem sikerült előre venni, a soron kívüli, halasztást nem tűrő, azonnal intézkedést igénylő dolgok este 7-kor hangzanak el, akkorra már feltehetően a figyelem is lanyhul. Rébeli szerint nagyon sok döntésnél a testület átadta a hatáskört az ad hoc bizottságoknak, vagy pedig a polgármesternek. A közbeszerzési eljárások elbírálására, bizottsági döntésekre, a vagyonrendelet alkotására gondol elsősorban. A képviselő a kontrollt hiányolja az egészben, tudni szeretné, milyen döntések születtek nagyobb horderejű ügyekben. - Ez azért is érdekes, mivel a nagyberuházások közül szinte egyik sem fejeződött be simán. Például az uszodai beruházás kapcsán is rengeteg hiányosság, javítás merült fel, a megyeháza és a térrekonstrukcióban úgyszintén. Látható, valahol valami nem jól működik - véleményez, majd így folytatja: - Egy ellenzékben és kisebbségben lévő csoport kevesebb eredményt tud felmutatni. Több interpellációmat megérte a csongrádi úti körforgalom kivilágítása. A másik, ami már a sportbizottsági elnöki munkámat illeti, a bizottság, később a testület is elfogadta azt a javaslatomat, hogy a nemzeti sportvárosban a megállapított egy százalék valóban egy százaléka legyen a költségvetésnek, ne pedig egy tervezett szám alapján kapjanak támogatást az egyesületek. Európában a GDP 4 százalékát költik sportra, nálunk 1-1,5 százalékot. Az lenne jó, ha a nevelőegyesületek pénzhez tudnának jutni valahogyan. Ha nem lesz értéke a nevelt játékosnak, a nevelőegyesületi munkának, nagy bajok lesznek. Egyéniben a 9-es körzetben indul. A távlati tervekről szólva kijelenti, ez a város tett már annyit a sportban, hogy megérdemelne egy fedett uszodát. Sajnálja, hogy nem sikerült partnert találnia abban, hogy megindulhasson az egészségturizmus. A Tiszára való lejutást, az út kiépítését régebb óta szorgalmazza. És a kerékpárút kivilágítását. - A város abba az irányba megy, amerre a pályázatok viszik - mondja. - Ha én vezető lennék, nem azt keresném, milyen pályázat van kiírva, hanem azért lobbiznék, hogy olyan pályázat jelenjen meg, ami nekem, vagy a környező településeknek jó. Amire szükség lenne. Fogjanak össze.

<<< Vissza