A Horváth Mihály Gimnázium irodalmi-drámai tagozatos tanulói ismét kiemelkedő sikerrel szerepeltek a Kapolcs nevével országosan ismertté vált Művészetek Völgyében. Három utcaszínházi produkciójukat öt alkalommal, különböző helyszíneken láthatta a nagyérdemű. S a Kosztolányi Dezső által megfogalmazott kérdésre - Akarsz-e játszani? - a drámaisok"égi" módon válaszoltak: Pulán szakadó esőben is lelkesen végigjátszották a darabot, hiszen a közönség esernyőt bontott és tapodtat sem mozdult. Felejthetetlen pillanatokkal lettünk ismét gazdagabbak - fogalmaz Szurmik Zoltán magyar-dráma szakos pedagógus, a HMG és a Szivárvány Alapfokú Művészeti Iskola tanára. Idén is a dráma tagozaton tanító kollégáimmal, Perjésné Dózsa Erzsébettel, Aranyi Erzsébettel, Sineger Juliannával, Matos Ibolyával, Keserű Imrével, László Zoltánnal, Szebeni Zoltánnal kísértük el a diákokat és táboroztunk együtt tíz napig a Művészetek Völgyében. Az előző évekhez hasonlóan utcaszínházi produkciókkal álltunk elő. Sok visszajáró vendéggel találkoztunk a hatalmas forgatagban, akik már a szentesiek előadására voltak kíváncsiak, ezzel a céllal érkeztek. A tizenegyedikesek Perjésné Dózsa Erzsébet és László Zoltán irányításával a Trendi című darabot, a tizedikesek Matos Ibolya és Aranyi Erzsébet vezetésével a Momo című táncbetétekkel tűzdelt mozgásos színházat, a kilencedikesek Majtényi András zongoraművész-tanár kollégám és jómagam terelgetésével Kosztolányi Dezső versére épült Akarsz-e játszani című művet adták elő. A tanév első hetében egyébként a szentesiek is láthatják a produkciókat, s második alkalommal a SZE - MA - SZU Társulat Keserű Imre rendezte Színéről és Visszájáról című előadást is, mely Kazincbarcikától Hódmezővásárhelyig már több mint húsz alkalommal szerepelt rangos szakmai fesztiválokon. Legutóbb Kazincbarcikán július elején az Amatőr Nemzetközi Színjátszó Találkozón. A táborban együtt töltött tíz napnak a pedagógiai szerepét és hatását tartom rendkívül fontosnak -- folytatta Szurmik -, a darabokban is a kamaszokban megfogalmazódó kérdésekre kerestük a válaszokat. Az élet mennyire fogható fel játéknak, mennyire kell komolyan venni, mennyi buktatója van? Talán az egyik legfigyelemreméltóbb felismerés, hogy mértéktartóbban kellene élni, mentesen a szélsőséges és negatív magatartástól. Megtanulunk a táborban egymáshoz alkalmazkodva, építő közösségben élni. Ezért is tartottam szerencsés ötletnek, hogy a művelődési házában nagy színházteremmel rendelkező Magyartésen idén első alkalommal augusztus 22-26 között a nem drámais, szentesi tizenéveseknek is tartsunk hasonló tábort. Tavasszal talált meg a Dózsa-házban működő Szivárvány Művészeti Iskola. Ebbe a táborba tíztől tizennyolc éves korig várjuk a gyerekeket. A beszédtechnika alapjaival, koncentrációs gyakorlatokkal, érzékelést fejlesztő játékokkal, önismereti és társismereti gyakorlatokkal tanulunk kommunikálni. Darabot próbálunk, amit a táborzáró rendezvényen adunk elő. Készülünk a "nagybetűsre", játszva. Akarsz-e játszani ? Nagy Andrea

<<< Vissza