|
 1960.
október 7.: Fussball Simmering-Ferencváros (Archív fotó, a képen fehérben
Orosz Pál)
A készülő Nagy Szentesi Sportkönyv anyagai között ismét egy olyan névre
bukkantak a szerkesztők, aki labdarúgóként Szentesről indult. 1960-ban
a római olimpián résztvevő labdarúgó csapat tagjaként bronzérmet szerzett,
és 1974-ben az FTC örökös bajnoka címet kapott. A kiváló eredményt elérő
sportoló neve dr. Orosz Pál. A napjainkban Budapesten élő labdarúgóval
levélváltás alapján készült interjút vetem papírra.
- 1934. január 25-én születtem Szentesen. Végeztem négy elemit és nyolc
gimnáziumot. 1952-ben érettségiztem, majd a Testnevelési Főiskola tanári
szakán tanultam és vizsgáztam. 1964-70-ig budapesti középiskolában tanítottam.
1973-tól a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgoztam mint kutató,
közben a tanári szakon tanítottam is. Onnan mentem nyugdíjba docensként.
- Mikor kezdett a labdarúgással foglalkozni?
- Tizenhárom-tizennégy évesen kezdtem focizni a Szentesi MÁV-nál. Nevelőedzőm
Fazakas János volt. A Vasutastól a SZMTE-hez kerültem.
- Melyek voltak labdarúgó pályafutásának főbb állomásai?
- Még ifistaként a Szegedi Petőfi NB II-es csapatához igazoltam (1952).
Néhány hónapig tudtam ellenállni, a Bp-i Kinizsi (FTC elődje) csapat vezetőinek,
így 1952 őszén Budapestre kerültem. Az első NB I-es mérkőzésemet 1953-ban
játszottam. Az FTC labdarúgójaként 1966-ban fejeztem be pályafutásomat.
- Aktív pályafutása alatt milyen eredményeket ért el?
 -
A 14 év alatt 463 bajnokit játszottam, ebből 264-et a Bp-i Kinizsiben,
illetve az FTC színeiben, s 79 gólt lőttem. Voltam ifi, utánpótlás valamint
"B" válogatott, olimpiai válogatott. Eredményeim: az NB I kétszeres
bajnoka, kétszeres Magyar Kupa győztes, olimpiai bronzérmes 1960-ban Rómában,
1965-ben VVK kupa győztes csapat tagja.
- Milyen érzés volt szentesiként a felsorolt sikereket elérni?
- Felemelő. Az 1960-as olimpián a dobogó harmadik fokára felállni, valamint
az FTC első csapatában játszani olyan játékosok között, akik már régóta
ott játszottak, mint Rudas Feri, Kispéter Mihály, Mészáros "Dodó",
és a velem egykorúak Fenyvesi, Dalnoki, Dékány, Mátrai, stb.
- Pályafutása alatt mi volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb élménye?
- Legnagyobb s legjelentősebb élményem a vásárvárosok kupájának megnyerése
1965-ben, s 1974-ben az FTC örökös bajnoka címet kaptam. A legkellemetlenebb
a Moszkvai Dinamó elleni népstadioni mérkőzésen történt, amikor a játékvezető
szabálytalanság miatt kiállított egy oroszt és engem. Ennek következménye
volt az egy éves eltiltásom és a megbélyegzés: "Megütött egy szovjet
embert." Ezért örökre eltiltottak a játéktól (megjegyzem a fegyelmi
tárgyalást a IX. kerületi pártbizottságon "bonyolította" az
első titkár. Sohasem voltam párttag sem!)
- "A" válogatott sem volt soha. Miért?
- Egyszerű magyarázata volt. Bár Lakat Károly és Baróti Lajos nem szerették
egymást, abban hasonló elvet vallottak a „legkönnyebben kezelhető, az
aki iskolázatlan, aki több mint ő, mármint az edző, azzal nehezebb elbánni
"kezelni", azokkal szemben kisebbség-érzettel viseltettek. Ezért
jobb az egyszerű! Az okossal úgyis csak gond lenne. Tehát nem kell.
- Vállalt-e szerepet a labdarúgásban?
- Több funkciót is betöltöttem már az egyesületben is és máshol is. Végül
mindegyiket megutáltatták velem. Most már sehol sem "szorgoskodom".
- Hogyan értékeli a jelenlegi foci helyzetét?
- A labdarúgás nagyon alacsony színvonalon van. A játék is, a vezetés
is, a menedzsment is! Ezek a fogalmak egymással erősen öszszefüggenek.
Szakértés, tisztánlátás, becsületes munka, szorgalom az ügy szeretete
sajnos mind-mind "hiánycikk" a fociban.
Dunás Varga Zoltán
|
