<<< Vissza |
Gondolatok 1956-ról Szentesen |
2006. szeptember 22. |
Nyugdíjas éveimet a baráti társaságban üldögélve a Kossuth téren megemlékezünk
azokról az évfordulókról, amelyek keserű emlékeket juttatnak eszünkbe, tanúságaik
unokáink okulását segítik elő az 1956-os forradalom és szabadságharc fél
évszázados évfordulóhoz érkezünk ebben az évben. Megemlékeztek róla már
a világ más tájain is, s az elkövetkező időben itthon is következik. Példát
mutató viselkedéssel rajtunk is múlik, hogyan adunk tiszteletet a hősöknek,
akik már nincsenek közöttünk. Mi 40-esek, közel a 70-hez tanúja, résztvevője,
alakítója voltunk a történelmi napoknak. Felelősségünk van abban, mi marad
meg az utókornak abból, ami unokáink tudatformálója lesz. Elszorult szívvel
tapasztalom azt az acsarkodást ami az évforduló kisajátítása kapcsán történik
napjainkban. Ötven éve, amikor még azok az események után voltunk tizen
évvel, amikor lesöpörték a padlást, vagy elvitték nagyapámat, mert nem fizette
be az adót. Gyerek fejjel meg sem tudtuk ítélni fel sem tudtuk fogni, hogy
a politika kiigazításáról, vagy a hibás rendszer teljes eltörléséről van-e
szó. Sodródás volt a jellemző, a felszakadt sebek orvoslása, a sértettek
meghurcoltak kiengesztelése nagyobb hangsúlyt kapott, mint a reálisan járható
út meghatározása. Itt nálunk Szentesen, hála Gujdár Sanyinak, nem folyt vér, halottaink sem voltak, de ahol igen, kegyelet mindegyiküknek. Jusson kegyelet azoknak is, akik elvakult osztálygyűlölet, vagy boszszúvágy áldozatai lettek. Fájó kegyelettel adózunk azok emlékére, akiket a megtorlás éveiben köztörvényes bűnök nélkül a hatalom kivégeztetett. Mi itt Szentesen visszaemlékszünk azokra az eseményekre, amit csínytevésként ítélt meg az akkori vezetés. Elkértük Orsós bácsitól a padláskulcsot és felmentünk a városháza padlására, hogy levegyük a nagy piros üvegcsillagot, amikor engedtük lefelé beleakadt az egyik ága az erkélybe és átbillenve összetört. Gyorsan a tűzoltó medence mellől kihoztam egy "japánert", amit az utcaseprők használtak és két fuvarral leszaladtam a Kurca-hídhoz ahol beleöntöttem a Kurcába. Azóta is emlegetem, hogy környezetszennyezést követtem el a sok üvegszilánkkal. Később ezekért megfizettünk, mert levonták az inasfizetésből. Emlékezzünk, de mondjuk ki, azoknak is joguk van emlékezni, akik a szocializmus szeméjének hívei voltak, vagy később azzá lettek, s az eszme képviseletében nem voltak részesei a túlkapásoknak, az elkövetett bűnöknek. Napjainkban vezető politikusok emelték fel szavukat az évforduló méltó megünneplése érdekében. Kis hazánk és népünk külföldi megítélése sokat jelent a nagyvilágban. A megbékélés, a lelkek megnyugvása mindennél többet ér itt szűkebb hazánkban Szentesen is. Szeressük egymást mi szentesiek, mert csak egymásnak kezet nyújtva, azt megmarkolva tudunk a jobb, a szebb felé haladni. Bagi Imre |