A Közéleti Kávéház legutóbbi vendége Oltyán Lajos nyugalmazott iskolaigazgató volt, ebből az apropóból beszélgettünk vele. A beszélgetéshez mottót is választott. Az egyik egy költő ismerősének két sora: "Nem vettem fel jogtalan dohányt és nem csináltam azt, amihez nem értek." A másik mottó egy, a tanítóképzőből kapott útmutatás: "Nem ők vannak értünk, hanem mi vagyunk értük." Ezt a gyerekekre értette, és arra a helyzetre, hogy aki a közélettel foglalkozik, annak meg kell jegyeznie, hogy mindig azokért van, akikért próbál tenni valamit. A volt igazgató a nevével kapcsolatos történetet mesélt. - Gyermekkoromban a doktor bácsi élcelődött velem: "Na, Olt melléki gyerek, hogy vagy?" Aztán a kezembe került egy magazin, abban volt egy fénykép, amin egy férfi állt fokhagymafüzérrel a nyakában, és a kép alá volt írva: "Fokhagymát áruló oltyán a budapesti piacon." Megsértődtem, hogy kisbetűvel írták a nevem. Utánanéztem, és fény derült arra, hogy 1807-ben az ükapám már Szentesen született, azóta a család itt él. Az ezt megelőző időszakra az ortodox vallási levéltárban nincs latin betűs feljegyzés. Apám nyomdász volt. Korán, 50 éves korában meghalt. A nyomdász betegség, a tüdőbaj vitte el. Édesanyám könyv-és papírkereskedő tanuló volt egy kereskedésben, apám pedig egy időben ott dolgozott, így ismerkedtek meg. Szüleim nagyon olvasott emberek voltak, és apám kitűnően tudott helyesen írni. A betű szeretetét tőlük örököltem. Az Erzsébet téri iskolába egyszer bejött egy hitoktató, és kínálgatott egy ifjúságnak szóló, történelmi sorozatot. Az első könyv, amit hazavittem, Rákóczi Ferencről szólt, ezt három nap alatt elolvastam. Karácsonyig végigolvastam az egész sorozatot. 1952-ben, nyolcadikos korában megkérdezte az osztályfőnöke, hogy mi akar lenni. Azt mondta, hogy történelemtanár vagy régész. Az osztályfőnök azt javasolta, hogy menjen el tanítónak, mivel látta, hogy szeret kisebb gyerekek között lenni és az édesanyja is özvegy, az iskola pedig négy év után kenyeret ad. A szegedi állami tanítóképző tanulója lett tehát, ami középfokú képzésnek felelt meg. Négy év után érettségiztek és kötelező szakmai gyakorlatot teljesítettek, mely után képesítő vizsgát tettek, és tanítói diplomát kaptak. Nagyszerű iskola volt, gyakran jártak színházba. Kötelező szakmai gyakorlatra a Borsod megyei Hét nevű községbe került, majd a Szentes-lapistói tanyai iskolába, ahol tanító és iskolavezető volt. 1960 októberében behívatták a megyére. A megyei művelődési osztályvezető közölte vele, hogy ő lesz november 1-jétől Szentesen a népművelési felügyelő. Attól kezdve 1984-ig több beosztásban dolgozott: volt többek között tanulmányi felügyelő, művelődési központ-igazgató, a pártbizottságban munkatárs, de emellett mindig tanított. 1960-ban beiratkozott a József Attila Tudományegyetemre és levelező tagozaton középiskolás magyar-történelem szakos diplomát szerzett. 1962-1969-ig felújították a Tóth József Színháztermet (ez idő alatt is népművelési felügyelő volt), ezért a megyeháza nagytermében szerveztek irodalmi esteket, könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, hangversenyeket. A felújítás utáni átadást követően ő lett a színház igazgatója. Vetélkedőműsort rendeztek Rapcsányi László vezetésével, Könyvről könyvért volt a címe. 1984-ben felkérték, hogy az akkor épülő Klauzál Utcai Általános Iskolának legyen a "művezető" igazgatója. Az iskolának ekkor még csak a váza állt. Az anyukák mosták az ablakot, az apukák hordták a padokat, de szeptember 1-jén megnyitották a tanévet, 36 kolléga érkezett az új intézménybe. A testnevelés tagozattal jelentős sikereket értek el. Már középiskolás korában nagyon szeretett kézilabdázni. Két barátjával, és Hornyik Endre testnevelő szakfelügyelő támogatásával megalapították a férfi kézilabda szakosztályt. Női kézilabda szakosztály is működött, Oltyán Lajos volt a szakosztály elnöke. - Nagy segítséget kaptam a feleségemtől, a családomtól. Nem az első házasságom, 25 éve ismertük meg egymást. Fontos számunkra az odafigyelés, a kritikus segítés, a családi otthon megteremtése. Nekem három, feleségemnek két gyermeke van előző házasságából, közösen van tizenkét unokánk. 1994-ben olyan inspirációt kaptam szülőktől, barátoktól, hogy elindultam a képviselő-választáson. Három ciklusban egymás után választott meg a 2-es körzet lakossága. Nekem ez ma is nagy elismerés. Elnöke voltam a városi művelődési és oktatási bizottságnak, és azt a tapasztalatot, amit összeszedtem 1957-től Szentesen, azt tudtam kamatoztatni. Idén nem indultam el mint körzeti képviselő. Meggyőződésem, hogy fiatalabb embereket kell a közéletbe bevonni. Az egészségi állapotom sem olyan már, mint húsz évvel ezelőtt. Az újonnan megválasztott képviselő-testület felkért, hogy az ifjúsági- és sportbizottságban mint külsős vegyek részt. Ennek örömmel teszek eleget. M. A.

<<< Vissza