"Egy rövid, alig 42 évre terjedő élet határain belül a béke áldásos munkájában több eredményt elérni alig lehet, mint amennyit ez az ember elért." A fiatalon elhunyt Sarkadi Nagy Mihály polgármesterről írta ezt egy kortárs, s hogy nem túlzott, beláthatóvá válik, ha születésének évfordulóján számba vesszük a nevéhez fűződő városi közalkotások sorát. Ősi nemesi családból származott, felmenői 1650-ben nyerték a nemességüket II. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől. A család egyik ága korán Szentesre települt, s az évszázadok során kiterjedt famíliává terebélyesedett. 1851. november 14-én született Sarkadi Nagy Mihály gazdálkodó és Dobosy Karolina házasságából. Az alsóbb iskolák elvégzése után jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott a pesti egyetemen. Hazatérésekor a város szolgálatába lépett: 1875-ben ügyészsegéddé, majd az 1878 májusi általános tisztújításon közfelkiáltással a város rendőrkapitányává választották. Az alig 26 éves fiatalember annak az adminisztrációnak lett felelős beosztású tagja, amelyik célul tűzte ki a város fejlődésének felgyorsítását, dinamikusabbá tételét. A megvalósításra váró feladatok első megfogalmazását közvetlenül Balogh János polgármestertől hallhatta, aki hozzáértő, fáradhatatlan tevékenységével kimozdította a várost szunnyadó állapotából. Balogh János 1884 januárjában távozott a város éléről, ezért fennállt annak veszélye, hogy a fejlődés lendülete megtörik, s a még csak csirájában létező elképzelések, kezdeményezések megvalósulatlanok maradnak. Hogy nem ez történt, az elsősorban annak volt köszönhető, hogy a május 15-diki tisztújítás eredményeként Sarkadi Nagy Mihály személyében méltó utód foglalta el a polgármesteri széket. Sima Ferenc - a volt tisztviselőtárs és barát - találóan állapította meg, hogy: "Sarkadi N. Mihály, tehetségével, szilárd karakterével, haladásra vágyó lelkével, nemes ambíciótól eltelve, a legszerencsésebb pillanatban lett Szentes város polgármestere. A már alkotásra vágyó lelkét a városnak szárnyaira kelté." Folytatva elődje városfejlesztési programját, polgármesteri működésének 7 éve alatt rendkívül jelentős eredményeket könyvelhetett el. Hely szűke miatt csak a legjelentősebbek ismertetésére szorítkozhatunk. Több éves küzdelem eredményeként 1887 őszén felavatták a város első vasútvonalát Szentes és Kunszentmárton között, s nyomban kezdetét vette a szentes-hódmezővásárhelyi vasútvonal kiépítésének előkészítése. (Ennek átadására 1893-ban került sor.) A közegészségügy érdekeit szemelőt tartva, a főtéren elkészült a város első ártézi kútja, amely egészséges ivóvízzel látta el a környező iskolákat, hivatalokat. Jelentősen fejlődött a városi kórház; 1888-ban megnyílt a negyedik gyógyszertár, egy évvel később pedig felépült a hajléktalanok háza. Az oktatásügy terén ugyancsak fontos előrelépések történtek. A gimnázium tanfolyammal egybekötött 6 osztályú polgári fiúiskola 8 osztályú nyilvános gimnáziummá alakult át, elnyerve a főgimnáziumi besorolást. Ezzel párhuzamosan 1888-ban felépült a gimnázium reprezentatív épülete. A nőképzés fejlesztése érdekében a korábbi 2 osztályú polgári leányiskola 4 osztályúvá alakult. 1888/ 1889 folyamán megtörtént a főtér (piactér) régen tervezett kikövezése, valamint a vasúthoz vezető főút (Kossuth utca) keramit téglával történő kirakása. A korábbi pallójárdákat téglajárdák váltották fel. Folytatódott a közvilágítás korszerűsítése. A jelzett időben már 315 lámpa biztosította az éjjeli közlekedést. Előkészületek történtek az új városháza felépítésére, valamint egy gazdasági iskola és a felsőpárti óvoda létesítésére, de ezek az alkotások már csak halála után valósulhattak meg. Sarkadi Nagy Mihály közéleti tevékenysége is rendkívül szerteágazó. 1874-től folyamatosan tagja a megyei és a városi képviselő-testületnek, ezen belül számos szakbizottságnak. Több éven át a református egyház presbitere, a Csongrád Vármegyei Gazdasági Egylet alelnöke. 1890-ben buzgó szervezője és első elnöke az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnek (EMKE), valamint a Vöröskereszt Egylet Szentes Városi Fiókegyletének. Sokoldalú munkásságáért a Francia Köztársaság kormánya 1886-ban akadémiai tisztté nevezte ki. Az 1890 októberében megtartott tisztújításon egyhangú lelkesedéssel ismét Sarkadit választották a város polgármesterévé. Ekkor azonban már folyamatban voltak ellene azok a megye részéről megnyilvánuló sorozatos támadások, amelyek 1891 júniusában lemondásra késztették. Sokan reménykedtek abban, hogy nyugalmasabb időben ismét a város élére kerül, de erre 1893. április 14-én bekövetkezett váratlan halála miatt már nem kerülhetett sor. Halála után két évvel közadakozásból megfestették Sarkadi Nagy Mihály arcképét a közgyűlési terem számára. Az életnagyságú festmény ünnepélyes leleplezése az 1898. május 30-i díszközgyűlésen történt meg. A volt polgármester érdemeit méltató Sima Ferenc záró gondolata ide kívánkozik: "Egyet soha ne feledjünk el, s ez az, hogy csak az a nép lehet társadalmilag boldog, amelyikben van elég erkölcsi erő, hogy azokat, akik a közönségnek méltó szolgái voltak, érdemükben mindig méltatni kész. Ő méltó volt arra, hogy emléket emeljen számára a város kegyelete. Az ő számára mindig marad emlék, nemcsak a falon egy arckép kiállításával, de az emberek lelkében a kegyelet szent érzése. A hála és elismerés állandó marad, s a kortársak ezt örökségképpen hagyják az ivadékokra. Ezzel tartozunk Sarkadi N. Mihálynak." A kései utódok igyekeztek eleget tenni a fenti intelemnek, amennyiben 1932-ban utcát neveztek el róla, 1993-ban pedig megemlékeztünk halálának 100 éves évfordulójáról. Labádi Lajos

<<< Vissza