A szentesi tisztikar (1927) tagjai az ülő sorban az alábbiak (balról jobbra): Piti Péter gazdasági tanácsnok, Cseuz Béla műszaki tanácsnok, Papp László adóügyi tanácsnok, dr. Négyesi Imre polgármester, dr. Lakos István főjegyző, dr. Nagy Sándor jogügyi tanácsnok, dr. Purjesz János főügyész, Berényi Antal főszámvevő. Amint utaltunk rá, Négyesi Imre 17 éves polgármesteri működésének idején súlyos gazdasági nehézségekkel küzdött a város, mégis szép számmal születtek maradandó közalkotások. Az 1920-as évek második felében a megyeháza mellett felépült az új Központi Református Népiskola, valamint a városháza stílusát követő Szentesi Takarékpénztár kétemeletes palotája (a mai gyerekkönyvtár épülete); a régi, elavult vasútállomás korszerű pályaudvarrá épült ki; végbement a vicinális vasút motorosítása, a motorgarázs létesítésével Szentes vasúti csomóponttá vált. Az 1930-as évek elején megtörtént a vármegyei közkórház és a Petőfi utcai posta- és távírda bővítése, korszerűsítése; elkészült a vidék egyik legszebb strandfürdője. Sor került a városi villanytelep modernizálására, új külterületi és belterületi műutak kiépítésére, az utcák és járdák aszfaltozására. Megtörtént a várost övező telepek belterülethez csatolása, közvilágítása, csatornázása. Négyesi különösen szívén viselte az iskolaügyet. Polgármestersége idején- felismerve Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hason irányú elkötelezettségében rejlő lehetőségeket - 8 népiskola és számos népház épült a város külterületén. A kulturális alkotások terén nagy része volt az első világháborús hősi emlékmű, valamint a Kossuth- és Horváth Mihály szobrok felállításában... stb. Tagadhatatlan érdemei és közmegbecsültsége ellenére az 1930-as évek közepétől szálka lett az egyre inkább fasizálódó kormánykörök szemében. A felerősödő fajgyűlölettel és az egyoldalú német orientációval nem tudott azonosulni, s ezt nem is titkolta. A hivatalos politikai irányvonallal történt szembekerülése miatt - noha ő direkt módon sohasem politizált - 1936. április végén lemondásra kényszerült. Egészségügyi okokra hivatkozott ugyan, de mindenki tudta Szentesen, hogy az új főispán - Kozma György - zaklatásai elől menekült nyugállományba. A kortársak gyanúját támasztja alá az a bizalmas szám alatt archivált levél, amelyet Négyesi lemondása után a szentesi szélsőjobboldaliak intéztek Kozma főispánhoz. Az igen bőbeszédű iromány lényege: "...Örültünk és megnyugvással hallottuk, hogy a magyarul gondolkodni nem tudó, filoszemita érzelmű és liberális felfogású, valamint minden fajvédő gondolat iránt érzéketlen és arról modortalan és gunyoros hangon nyilatkozó Négyesi polgármester letűnt végre a porondról...". (Az "urak" bizonyára nem voltak ott az Uzsoki-szorosnál és az erdélyi hadszíntéren, de levelüket megírták...) Négyesi Imre visszavonult magányában aligha gondolt arra, hogy hamarosan ismét a város élére kell állnia. 1944 őszének kritikus napjait írták, egy újabb vesztes háború vége felé. A szovjet csapatok közeledtének hírére a megyei és a városi tisztviselők felsőbb utasításra elhagyták a várost. Előzetes tájékozódás alapján az idegen katonai parancsnokság dr. Négyesi Imre nyugalmazott polgármestert kérte fel, hogy vegye kézbe a város irányítását, és szervezze újjá a szétzilálódott polgári közigazgatást. A nehézségek ellenére Négyesi néhány hét alatt működőképessé tette a városi adminisztrációt. Emberfeletti munkát végzett, amit jól példáz, hogy a rendkívüli körülményekre való tekintettel a polgármesteri teendők mellett maga látta el a főjegyzői, közigazgatási jegyzői, árvaszéki elnöki és az anyakönyvvezetői feladatokat is. Az ekkor már 69. életévében járó ember egészségi állapota megrendült, ezért 1945 májusában kérte felmentését. Ezt követően csak néhány nyugalomban töltött hónap adatott neki; 1945. december 15-én befejeződött tevékeny élete. Két nappal később a város saját halottjaként temette el a Kálvária-temetőben. A hivatalos gyászjelentés záró mondata így szólt: "EMLÉKÉT ALKOTÁSAI HIRDETIK, ÉS POLGÁRTÁRSAINAK SZERETETE ŐRZI!" Úgy legyen! Labádi Lajos

<<< Vissza