Városháza-tervek

Száz éve írták ki a pályázatot

Untermüller Ernő képeslapon jelentette meg a győztes pályamunkát (1907)

A szentesi városháza azon középület, amelynek létesítését a legelsők között határozták el, különböző okok miatt mégis szinte utoljára valósult meg. A városi tanács már 1834-ben szükségesnek tartotta volna a meglévő városháza kibővítését, de sürgősebb ügyek miatt nem került rá sor. 1858 januárjában ismét határozat született "egy emeletes, alól boltokkal, úgyszintén pénztári, levéltári helyiségekkel ellátott, felül pedig hivatalos szobákat tartalmazó új városház" építése tárgyában.

A tervek elkészítésére Ybl Miklós nagyhírű pesti építészt kérték fel, aki a vázlatterveket 1859 végén megküldte, de végül a kivitelezés a zavaros politikai viszonyok miatt elmaradt. 1869-ben Török János városi mérnökkel készíttettek tervet, mely egy meglévő épület bővítését jelentette volna emeletráépítéssel, de ez is megrekedt a tervezés stádiumában. A városi közgyűlés 1881-ben újabb határozatot hozott a városháza építéséről, a tervek elkészítésére felkérve Makay Endre műépítészt, a megyeháza díjnyertes tervezőjét. Makay a tervek az év végén bemutatta, az építési megbízás azonban váratott magára.

Az ekkor már 30 ezer lakosú, megyeszékhely státusú település közigazgatási egységei egymástól távol, 7 különböző helyen, szükségépületekben és bérelt helyiségekben működtek, lehetetlenné téve a zökkenőmentes helyi kormányzást. Az egyre tűrhetetlenebb helyzet megoldására számos elképzelés született. 1902-ben például felmerült, hogy az alig négy éve átadott Petőfi Szállót alakítsák át városházává. Utóbb kiderült, hogy az átalakítás túlzottan költséges lett volna, s egyébként is a városi szállóra és vendéglőre szükség volt. A képviselő-testület 1904 tavaszán megelégelte a dolgot, s utasította a tanácsot, hogy 90 napon belül tegyen javaslatot egy megfelelő városháza felépítésére. Ettől kezdve - bár sok akadály között - folyamatosan haladt a városházépítés ügye.

A tanács előmunkálatai alapján a városi közgyűlés 1906. szeptember 24-én végső határozatot hozott a városháza építéséről, s a szükséges teendők ellátására dr. Mátéffy Ferenc polgármester elnöklete alatt 16 tagú építési bizottságot alakított. A hely kijelölése (az 1894-ben megvásárolt ún. Jurenák-féle ház telke) és az építési feltételek összeállítása az év folyamán megtörtént. Az építési bizottság 1907. január 10-én országos pályázatot hirdetett, amelyben általános elvként hangsúlyozta, hogy: "A város nem kíván valami cifrán díszített, drága fenntartással járó épületet, hanem egy olyan szolid, nyugodt homlokzati kiképzésű városházát, mely menten minden pazar külső díszítéstől, már komoly külsejével is kifejezésre juttatja az épület jellegét". Első díjként 2000 koronát, második és harmadik díjként 1000, illetve 500 koronát tűztek ki.

Az érdeklődést jelezte, hogy a polgármesteri hivatalból 138-an kérték ki a részletes feltételeket, a határidő lejártáig pedig (1907. márc. 30.) 38 pályázótól 47 építési terv érkezett. A bíráló bizottság - amelyben a Magyar Mérnök- és Építész Egyletet Somló Emil, a Magyar Építőművészek Szövetségét pedig Fleischl Róbert képviselte - többségi szavazattal Bohn Alajos aradi születésű bécsi építésznek ítélte az I. díjat, akit egyben felkértek a részlettervek kidolgozására, valamint az építési munkálatok irányítására. (A II. díjat Tőry Emil budapesti műegyetemi tanár kapta, a III. díjat többszörös holtverseny miatt nem adták ki. A pályázók között volt Komor Marcell is, a Petőfi Szálló tervezője.)

Bohn Alajosról annyit lehetett tudni, hogy hét éven át Alpár Ignác neves budapesti műépítész irodájában dolgozott, aki őt bízta meg a városligeti Mezőgazdasági Múzeum építésének művezetésével. Alpár ajánlatára Fellner és Helmer bécsi építészek őt kérték fel a kolozsvári Nemzeti Színház építésének vezetésével, melyet sikeresen teljesített.

A zsűrizés után a városházi tervpályázatokat kiállították a megyeháza dísztermében. A helyi sajtó beszámolt a döntőbizottság munkájáról, külön értékelve a győztes pályamunkát:

"A bizottság döntése az első díjra vonatkozólag határozottan szerencsés volt. Bohn Alajos terve határozottan messze kiemelkedik célszerűség és használhatóság tekintetében az összes pályatervek közül. Pompás világítása van a legutolsó hivatalos helyiségnek is, amellett tágas, kényelmes mindegyik helyiség. Főelőnynek tekinthetjük ezen erényein kívül a pályatervnek azt, hogy a közönség egyszerre megtalálja azt a hivatalt, amelyre éppen szüksége van, s a legforgalmasabb hivatalok úgy vannak elhelyezve, hogy nem kell még az emeletre sem mászni annak, aki például az adóhivatalba, pénztárakhoz, rendőrségre akar jutni. Külső hatásában is imponál Bohn Alajos terve, amellett, hogy elütően a cifra, sallangos, modernizáló tervektől, egyszerű barokk stílben van megtervezve. Két külön bejárata van a városházának a Kossuth térre. Az egyik a kiválóan sikerült díszteremhez, a másik pedig a hivatalos helyiségekhez vezet."

A városháza kivitelezési tervei 1907 szeptemberére elkészültek, november elejére pedig befutottak a szakipari munkákkal kapcsolatos árajánlatok is. Az építkezés várható költsége meghaladta a tervezettet, erre hivatkozva az egyik városi képviselő fellebbezést nyújtott be az építkezés megkezdése ellen. Az ügy a Belügyminisztériumban kötött ki. Újabb fellebbezések miatt csak 1910 júniusában érkezett meg a jóváhagyás, így közel 3 évi aktatologatás után vehette kezdetét az építkezés. Bohn Alajos kiváló szervezőkészségére utal, hogy alig egy évvel később, 1911 szeptemberében a városi hivatalok beköltözhettek új otthonukba. (Az épület ünnepélyes átadására majd csak 1912 májusában került sor.)

Labádi Lajos