A konzervativizmust képviselte

Száznegyvenöt éve született dr. Cicatricis Lajos

Dr. Cicatricis Lajos díszmagyarban

Az idegen hangzású, nehezen kimondható nevű személy városunk szülötte, mégpedig azok közül, akik korukban a legismertebbeknek számítottak. Kevés olyan tisztviselőről tudunk, aki a hivatali ranglétrán oly gyorsan emelkedett volna, mint Cicatricis Lajos. Szorgalmának, tehetségének és nem kevésbé alkalmazkodó képességének köszönhetően megyei szinten eljutott a legmagasabb posztra, többször elnyerve az uralkodó elismerését is. Pályafutását ma sikertörténetnek neveznénk, amely miatt sokan irigykedtek rá.

Trencsén vármegyei kisnemesi családból származott; a família 1720-ban III. Károlytól nyerte nemeslevelét. Apja dezseri Cicatricis Pál már a Nyitra vármegyei Andacson született 1827-ben, innen telepedett át 1857 körül a Csongrád vármegyei Szentesre, ahol előbb számvevő, majd aljegyző, 1868-tól pedig 1880-ban bekövetkezett haláláig városi főjegyző. Az egykori 48-as honvédfőhadnagynak és feleségének - haraszti Koromzay Alojziának - nyolc gyermeke született; közülük Lajos 1862. január 19-én látta meg a napvilágot.

A jófejű gyerek az elemi tanulmányait és a gimnázium alsóbb osztályait (IV-VI.) Szentesen végezte (1875-1878), majd Szarvason fejezte be. (A szentesi gimnáziumban osztálytársa volt Négyesy Lászlónak, a későbbi irodalomprofesszornak.) Eredményei alapján felvételt nyert a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karára, tanulmányinak folytatása azonban nehézségekbe ütközött a család szerény anyagi lehetőségei miatt. Segítségére sietett a vármegye, éveken át tanulmányi ösztöndíjat folyósítottak számára a horgosi Kárász Anna-féle alapítványból.

Az egyetem sikeres elvégzése után a cs. kir. 1. sz. vártüzérzászlóaljnál egyéves önkéntesként eleget tett védkötelezettségének; 1888. december 1-jén pedig az államtudományok doktorává avatták. Még ugyanebben az évben Csongrád vármegye szolgálatába lépett, mint helyettes II. aljegyző. Ezzel kezdetét vette köztisztviselői karrierje: 1889 decemberében a csongrádi járás főszolgabírójává, 1892. május végén vármegyei főjegyzővé, az 1901 decemberében tartott általános tisztújításon pedig Csongrád vármegye alispánjává választották.

Alispáni működésének elejére esik a szentesi vármegyei kórház új épületeinek átadása: 1903. május 24-én ő tartotta az avatóbeszédet. Az ő közreműködésével indult meg 1905-ben az a nagyszabású munkásház-építési akció, amelynek eredményeként az első világháború kitöréséig kb. 2000 munkáscsalád jutott saját otthonhoz Csongrád megyében. (Az irányító munkát dr. Csergő Károly, a későbbi alispán végezte.) A Csongrádon és Szentesen megkezdett építkezések utóbb országszerte mintául szolgáltak. Az akciónak köszönhetően Csongrádon utcát is neveztek el Cicatricis Lajosról, amelyet a népnyelv csak "Cika" utcaként emlegetett (1945 után Sárvári Endre u., ma Darányi Ignác u.).

Politikailag mindvégig a Szabadelvű Párthoz, majd pedig gróf Tisza István Nemzeti Munkapártjához tartozott. Pártja 1896-ban országgyűlési képviselőjelöltként is felléptette, de alól maradt Sima Ferenc 48-as függetlenségi jelölttel szemben. 1897-től 1944-ig folyamatosan tagja a városi képviselő-testületnek, ill. a megyei törvényhatósági bizottságnak. Kemény politikai ellenfélnek számít; többször lovagias afférba keveredik. A korai és a későbbi helyi munkásmozgalmi szervezkedéseknek, és általában minden haladó eszmének ádáz ellensége. (Emlékezzünk az 1931-ben Móricz Zsigmond ellen folytatott hajszára.)

A bécsi udvar értékeli hűségét, hivatali buzgalmát: 1904-ben királyi tanácsosi címmel jutalmazzák; 1908-ban audencián fogadja Ferenc József, 1910-ben Csongrád megye és Hódmezővásárhely Thj. Város főispánjává, majd 1914-ben Szeged főispánjává is őt nevezi ki az idős uralkodó; IV. Károly pedig 1917 tavaszán a Lipót Rend lovagkeresztjével ismeri el szolgálatait.

Tisza István bukásával ő is távozott Csongrád megye éléről, de a két világháború között mindvégig a megyei és városi képviselő-testületek legbefolyásosabb tagja maradt. Ezt jelzi, hogy Csongrád megye 1927-ben őt delegálta örökös tagként az országgyűlés felsőházába. 1917-ben lezárult ugyan hivatalnoki karrierje, de továbbra is a közélet reprezentánsa maradt. Az üzleti körök és a civil szervezetek versengtek érte: a Szentesi Takarékpénztár igazgatója, a Körös-Tisza-Maros Ármentesítő Társulat, a Szentesi Torna Egylet, az Úri Kaszinó, a HÉV Rt., a Zsoldos Rt., a Revíziós Liga, a Római Katolikus Egyháztanács elnö-ke., és még hosszan sorolhatnánk társadalmi tisztségeit.

Regénybe illő mozgalmas élete 91 éves korában ért véget: Szentesen hunyt el 1953. február 26-án.

Labádi Lajos