Egy mozgalmas élet képei

Az év első közéleti kávéházi összejövetelének vendége Csergő Judit, a szentesi kórház nyugalmazott labor-vezető asszisztense volt. De nemcsak erről az oldaláról ismerhetjük. Rengeteget tett a szentesi középületek kivilágításáért, egyik létrehozója volt a kórházi gyűjteménynek, valamint az állatmenhelynek, s a Szentesről elszármazottak baráti körének találkozóit is ő szervezi társaival együtt.

A meghívás ötletadója Móra József agrármérnök, önkormányzati képviselő, a közéleti kávéház legutóbbi vendége volt, aki közéleti szereplései során sokszor találkozott dr. Csergő Károly megyei alispán nevével, meghívott vendégünk édesapjával. Az ő érdeme volt, hogy a múlt század fordulóján sikerült a városba hozni dr. Bugyi István orvost, s felvirágoztatni az akkor már szinte teljesen csődben lévő, ispotályként működő szentesi kórházat.

Csergő Judit elmesélte: apukája az ő születésekor már 60 éves volt, míg anyukája 22 évvel fiatalabb. Édesanyja Osztie Gabriella, a Horváth Mihály Gimnázium tanárának, Osztie Józsefnek a lánya. Idekerülésükkor - más lehetőség nem lévén - a gimnázium tornatermének öltözőjébe költöztek. Édesapja sem gazdag családból származott, hiszen 13-an voltak testvérek. A felnőttkort csak hárman élték meg: Kornélia, Lajos és Károly, a későbbi alispán.

Juditot szülei a legnagyobb gonddal és odafigyeléssel nevelték fel egy olyan időszakban, amely nem a legszerencsésebb időpontnak számít. Hiszen ha 20 évvel hamarabb születik, akkor nagypolgári jómód, ha pedig 20 évvel később, akkor több lehetőség várt volna rá. Így azonban gyermekkora egybeesett a nagy változások korával, melyek őt és szüleit sem kerülték el. Először jött a háború, mely Szentesen is éreztette hatását. Számos család elmenekült ekkor a városból. Így tettek ők is, hiszen elterjedt a hír, hogy a híd miatt településünkön fog húzódni a frontvonal. Utána édesapja múltbeli közéleti tevékenysége miatt nem vehették fel a környék középiskoláiba (Budapesten az Alkotmány utcában folytatta tanulmányait). 1951-ben politikai nyomásra Mezőberénybe telepítették ki a családot, ahol egy 4 szobás kulákházban négy család lakott együtt. Dobi Istvánnak köszönhetően - akivel apukája együtt dolgozott a földművelésügyi minisztériumban - nem sokkal később visszaköltözhettek Szentesre. Megérkezésükkor a szülői házban már egy betelepített család lakott, így a nagyszülőknél kaptak helyet.

Életét az ének és zene szeretete kísérte végig. 20 évig énekelt kórusokban, akkor is, amikor visszakerült Szentesre és férjhez ment Dragon Károlyhoz, akitől megszülettek gyermekei, Károly és Erika. Fia 3 hónapos volt, amikor elhelyezkedett az akkor még kezdetleges körülmények között működő szentesi laborban. Első főnöke dr. Pataki Ilona volt, aki szigorúan megkövetelte a pontosságot és precizitást, mely ebben a hivatásban elengedhetetlen. Második főnöke dr. Nagy Éva, aki a XX. század követelményeinek megfelelően tovább fejlesztette, automatizálta a labor munkáját. Judit mindig is nagyon szerette ezt a munkát, s az emberekkel való foglalkozást. A laborban töltött 43 év alatt kevés olyan beteg és kolléga volt, akivel ne találta volna meg a közös hangot. Úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, mint egy szerető emberi közösségben töltött időszakra.

Jelenleg is dolgozik a megyeházán, de munkáján kívül sem tétlenkedik. Azon munkálkodik, hogy a kórházi múzeum anyaga mindenki számára megtekinthető legyen, hogy a kóbor, kitaszított állatoknak menedékük legyen, hogy a városunkból elszármazottak baráti keretek között rendszeresen találkozhassanak a jelenlegi lakosokkal, valamint társaival együtt Koszta József sírjának hazakerülését javasolja. Teszi mindezt azért, mert egy neves festőművésznek, - aki a városra hagyta képeit - méltó helyen kellene nyugodnia.

Cseh-Lakos