Újabb bizonyítékát adták a civil szervezetek, hogy a közélet mozgatórúgói lehetnek, ha mindenki teszi a dolgát. Az elmúlt hét végén Erdélyben, Korondon járt egy 18 tagú küldöttség, akik részt vettek a sportcsarnok avatásán. A Kurca-parti település úgy kapcsolódik az eseményhez, hogy a létesítmény annak a Lőrincz Márton olimpiai bajnoknak a nevét vette fel, akinek emlékfáját évtizedek óta ápolják a szentesiek.
Január 19-én érkeztünk meg a Hargita megyei településre, először a csarnokot látogattuk meg, és előkészítettük az emléktábla elhelyezését. A fogadtatás nagyon szívélyes volt, amikor kicsomagoltuk a márványtáblát. Először Józsa Gábor, a csarnok igazgatója, (aki a korondi birkózó csapat edzője) csodálta meg, majd egyre többen érkeztek. Ekkor ismerkedtünk meg a helyi sportvezetőkkel. Lehetett érezni, hogy számukra nem csak az új terem, hanem az emléktábla is örömet jelentett.
A 6500 lakosú, döntően a népművészetéről híres falu sportéletében a legnagyobb és a legeredményesebb a birkózó szakosztály. Magyar és román bajnokokat neveltek, jelenleg is 35-40 fiatal űzi ezt a sportágat. Mindennek az alapját a korondi születésű Lőrincz Márton teremtette meg azzal, hogy az olimpiai dobogó legmagasabb fokáig jutott - mondta el Ambrus Sándor, a szakosztály elnöke, román bajnok.
Másnap zsúfolásig megtelt a csarnok, hiszen ekkor rendezték meg a 7. Lőrincz Márton Nemzetközi Emlékversenyt 187 résztvevővel, melynek keretében avatták fel a decemberben elkészült objektumot, így a falu apraja-nagyja ott nyüzsgött. Először Katona Mihály, korondi polgármester majd a megyei közgyűlés elnöke, Bunta Levente mondott ünnepi beszédet, ezután Léhi Gábor, a szentesi Szabadidős Sportklub elnöke köszöntette a megjelenteket. Vázolta az emléktábla elkészültének előzményeit, körülményeit, majd felolvasták Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő levelét. Ezt követően a megyei elnök és a Szabadidős SK leplezte le az emléktáblát.
A táblára a következő szöveget vésték: "Lőrincz Márton 1911-1969.
1938-ban a berlini olimpián birkózásban olimpiai bajnoki érmet szerzett, a magyar olimpiai válogatott tagjaként. Szentes városa fiává fogadta. Emlékét és az általa ültetett olimpiai tölgyet kegyelettel őrizzük. A 70 éves évforduló tiszteletére állították: Szentes Város Önkormányzata, Szentes Városért Civil Fórum 2006."
Sajnos, az általunk vitt tölgyfát nem tudtuk elültetni, de ígéretet kaptunk arra, hogy tavasszal, talán a két polgármester jelenlétében erre is sor kerül. A mintegy 200 kötet ajándék magyar könyv pedig a líceum könyvtárát gyarapítja majd. A kint tartózkodó csoport vezetői a sportversenyen különdíjakat adtak át.
Hazautazásunk előtt sikerült időt szakítani arra, hogy megtekintsük a szovátai gyógyfürdőt, a Medve tavat, a Tordai hasadékot és környékét, Kolozsvár belvárosában Mátyás király szobrát és szülőházát.
Az eltöltött három nap eseményeit leírni helyhiány miatt nem lehet, de a személyes tapasztalatok, a közvetlen találkozások és beszélgetések, valamint a táj szépsége mély benyomást tett valamennyiünkre. Ez az, amit röviden, de sokatmondóan összegezhetünk. És azt: jó érzés volt szentesinek, és a csoport tagjának lenni.