A színház nem játék

Keserű Imre (képünkön) szereti a kettősséget, most is két helyen oktat diákszínjátszókat, a nagy múltú szentesi irodalmi-drámai tagozaton, illetve egy budapesti művészeti iskolában tagozatvezető. Kiváló művészetpedagógiai munkáját ismerték el a magyar kultúra napján, amikor is Hiller István oktatási és kulturális minisztertől átvehette a Csokonai Vitéz Mihály Alkotói-díjat az Iparművészeti Múzeumban.
A pesti buszról leszállva arról beszél kérdésünkre, hogy a színjátszással úgy 35 éve került kapcsolatba, gimnazistaként. 18 éves korában a Paál Isti-féle szegedi egyetemi színpadon megtanult egy nagyon fontos dolgot: a színház nem játszadozás. - Nem arra való, hogy az ember az exhibicionista hajlamait kiélje, - magyarázza Keserű Imre. Akik onnan jöttünk, egyikünk sem lett színész. Ezzel el is számoltam magamban az egyetem után.

A Horváth Mihály Gimnáziumban akkor már két éve működő drámai tagozatra teljesen véletlenül került, s 1980 óta itt is van. - Mindazt, amit a színházról addig tanultam, itt komoly, értelmes munka keretében továbbadhattam.

S, hogy mit tudott hozzáadni a tagozat munkájához? - Közhely, de magamat, - válaszolja. - A tagozat, ahogyan Bácskai Miska bácsi felépítette, az egyéniségeket kereste. Olyan közösség volt a kezdetektől fogva, amiben, rózsaszínűnek látszik, de tényleg mindenki szabadon fejleszthette önmagát. Ez az a szellemiség, amit a tagozaton 10, 20 éve végzettek is emlegetnek.

Belőlük nagyon sok van. - Alföldi Robi, Ternyák Zoli, Zsédenyi Adrienn, Hajdú Karcsi, vagy Balázs Zoli, aki tavaly elnyerte az Európa legtehetségesebb fiatal rendezője díjat, - sorol hirtelen pár nevet a tagozat "VIP-listájáról", de hozzáteszi: - Legalább olyan fontos az a rengeteg tanító néni, tanár bácsi, vagy népművelő, akik itt megtanultak élni a szabadságukkal.

- A színházi világból nézve tanárok vagyunk, az iskola világából nézve pedig elvont "bohócok", vagy amit akarsz. Azt szeretem, hogy átjárhatok egyikből a másikba, hogy délután teljesen más pedagógus lehetek, mint délelőtt, hogy a személyiségem más-más részét kell mozgósítanom történelem órán és színpadi foglalkozáson. Az is fontos számomra, hogy ezt a munkát Budapesten és Szentesen is folytathatom, s az is, hogy sehol nem vagyok idegen, és sehol nem vagyok lekötve.

A kérdésre, hogy más ez-e a munka ott, ahol a diákok közel vannak a tűzhöz, azt válaszolja:

- Abban, hogy ki mennyire kerül közel személyisége magjához, mit tud magából felszabadítani a színpadon, nem biztos, hogy az számít, hogy Pesten minden este színházba jár, igaz, a látókörét szélesíti. De az is nagy nyereség, hogy itt Szentesen egy nagyon erős emberi közösségben, miliőben lehetnek a gyerekek - fogalmaz.

Az ország drámai tagozatai egyesítették erőiket, így jött létre a fővárosban a Keleti István Művészeti Szakközépiskola, ahol Imre tagozatvezető. Beszélgetésünkkor éppen egy német-magyar projektet szervezett, a hét végén Berlinbe készült húsz diákjával, köztük szentesi gimnazistákkal.

Darók József