Elüldözött lapszerkesztő

Százhetvenöt éve született Buday József

Buday József levele

Buday József 175 éve, 1832. február 1-jén született Pesten. Származását és ifjú éveit homály fedi. A korabeli Budapesti Napló tudni véli, hogy a gimnáziumot Pesten végezte, s kamasz fejjel végigküzdötte az 1848/49-es szabadság-harcot. A bukás után belépett a ferences rendbe, s 1855-ben Benedek szerzetesi néven pappá szentelték. Ebben a minőségében Budán, Baján és Vukováron működött. A rendből kilépve családoknál nevelősködött.

Szentesen a református elemi fiúiskola tanítójaként bukkant fel, mely állást 27 pályázó közül ő nyerte el. 1870 végén a város szolgálatába lépett; árva- és váltsági pénztárnokká választották. Közhivatala ellenére tevékenyen bekapcsolódott a helyi közéleti és politikai küzdelmekbe. Az ellenzéki 48-as Párt híveként határozottan fellépett a kiegyezéses rendszert kiszolgáló vármegyei vezetés ellen. Ezirányú tevékenysége különösen 1873 áprilisa után vált jelentőssé, amikor átvette a Szentesi Lap szerkesztését. A később nagyhírű újság ekkor vált a helyi ellenzék lapjává. A megyei és a városi vezetést bíráló írásai miatt meg akarták fosztani hivatalától, ugyanakkor növekvő népszerűségét jelezte, hogy 1873 végén a város valamennyi kerületében megyei képviselővé választották.

Az egyesült ellenzék 1874. május 17-én Pesten megtartott országos gyűlésén a Szentesi 48-as Népkör egyik küldötte Buday József volt. Hazatérése után komoly erőfeszítéseket tett a helybeli Függetlenségi Népkör megalakítása érdekében, amelynek előbb jegyzőjévé, majd elnökévé választották. 1875 januárjától ő töltötte be a 48-as Népkör elnöki tisztségét is, amelyet a két szentesi ellenzéki népkör egyesítésére használt fel. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy a júliusban megtartott országgyűlési választásokon a szentesi függetlenségi párt jelöltje - Simonyi Ernő - diadalmaskodni tudott az ország egyik legnépszerűbb emberével, a kormánypárt színeiben fellépő Jókai Mórral szemben.

A választási küzdelmek idején Buday a támadások középpontjába került. Néhány nappal a választások előtt - mondvacsinált indokokra hivatkozva - megfosztották városi hivatalától. Egyedüli jövedelmi forrása a Szentesi Lap szerkesztői állása maradt, de 1875 szeptemberében ettől is megfosztották. A lap kiadó-tulajdonosa felszólította, hogy lépjen vissza a szerkesztőségtől, mondván: az általa követett irány és szellem, s különösen a sorok között meghúzódó politikai elvek nem tetszetősek a város uralkodó körei előtt, és e nemtetszés neki anyagi kárára van. Felajánlotta ugyan szerkesztőjének, hogy elveinek és a lap irányának megváltoztatása esetén megmaradhat az újság élén, de Buday ezt visszautasította és lemondott. Az egzisztenciájától megfosztott pártvezérnek más választása nem lévén, leköszönt pártelnöki tisztségéről is és elköltözött Szentesről.

Budapesten telepedett le, de kapcsolatai nem szakadtak meg a szentesi népkörrel. Levelei arról tanúskodnak, hogy összekötő szerepet játszott a kör és a fővárosi függetlenségi politikusok között. Közbejárt, hogy a Szentesről érkező tudósítások megjelenjenek az Egyetértés c. országos ellenzéki lapban. Utolsó levelei egyikében arról értesítette szentesi barátait, hogy felhagyott az aktív politizálással, visszavonultan él, és minden idejét a tudományoknak szenteli. További életéről még annyit tudunk, hogy a pesti egyetemen tanári diplomát szerzett, s 1878 nyarán megválasztották a verseci polgári iskolák igazgatójává, majd pedig 1888-ban a főgimnázium igazgatójává. Szabadidejében műfordítással foglalkozott: ő fordította le magyarra Versec szabad királyi város történetét, illetve németre Arany János: Buda halála c. elbeszélő költeményét. Versecen hunyt el 1901. június 1-jén, 69 éves korában. Tizenöt éves szentesi működése érdemessé teszi arra, hogy születésének évfordulóján felidézzük életútját, s zsörtölődjünk kicsit, miért is kellett őt a hatalomnak elüldöznie Szentesről.

Labádi Lajos