Elfeledett 48-as tüzérszázados

Százhúsz éve hunyt el Kosztka Károly

Kosztka Károly mérnök (1882)

Március 15. ünnepéhez közeledve, fel szoktuk idézni az 1848/49-es szabadság-harc hőseinek emlékét. Több volt 48-as szentesi honvéd és honvédtiszt sírjára virág is kerül, akiknek nevét és sírhelyét ismerjük. Akadnak azonban olyanok is, akiknek szabadságharcos múltját homály fedi, ezért kimaradnak a kegyeleti megemlékezésből. Ezek közé tartozik Kosztka Ká-roly mérnök, feltaláló, volt 48-as honvéd tüzérszázados, akinek mozgalmas élete 120 évvel ezelőtt Szentesen ért véget, és a katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Az Abaúj vármegyei Peklinben született 1814. október 7-én, régi nemesi család-ban. Műszaki tanulmányait a híres, 1782-ben alapított pesti Institutum Geometricumban végezte (a Budapesti Műszaki Egyetem jogelőde), ahol 1842-ben mérnöki oklevelet nyert. Tanulmányai mellett előszeretettel foglalkozott pirotechnikával, régészettel és numizmatikával; a Nemzeti Múzeumot sok nagy-becsű adománnyal gyarapította.

1846-ban Krassó-Szörény vármegye székhelyén, Lu-goson telepedett le, ahol városi mérnökké nevezték ki. Ekkor kötött házasságot Ruttner Antóniával, akitől három fia és három leánya született.

1848/49-ben a magyar kormány kiküldöttjeként Munkács várában teljesített szolgálatot. A hadszer hivatal (fegyverarzenál) vezetőjeként kísérletet tett ágyúk öntésére, amely olyan jól sikerült, hogy a tiszai hadsereg nagyrészt a munkácsi várban készült ágyúkkal lett ellátva. Munkája elismeréseként a kormánytól tüzér-századosi rangot kapott, melyre egész életében büszke volt, noha a megtor-lás idején majdnem a fejébe került.

A szabadságharc leverése után az Államépítészeti Hivatal alkalmazásába került. Főbb állomáshelyei: Hra-dek, Mohács, Eszék, Gyula, Veszprém, Komárom és Hódmezővásárhely. Mohácsnál a Duna védelmi rendszerének munkálatait vezet-te, Gyula városát 1856-ban csatorna építésével mentette meg az árvíztől.

Ügyes gépész lévén, sokat fog- lalkozott a lőfegyverek tökéletesítésével.

Már lugosi mérnökként szerkesztett egy sorozatlövő fegyvert (a golyószóró elődét), amelyet utóbb felajánlott a Batthyány-kor-mánynak, de a gyártását nem tudták megvalósítani. (A találmány fából készült makettjét a szentesi múzeum őrzi.) Az 1860-as években tervezte meg újrendszerű hátultöltős puskáját, amely tüzelés gyorsaságában a korabeli lőfegyvereket jóval felülmúlta. 1869-ben Rákosmezőn bemutatót is szervezett, de az osztrák hadügyminisztérium a sorozatgyártást elutasította. III. Napóleon ugyan érdeklődést mutatott a találmány iránt, de az 1870/71. évi porosz-francia háború Napóleon Lajossal együtt Kosztka Károly reményeit is elsodorta. A fentieken kívül még többféle lőfegyvert, petárdát, pokolgépet is tervezett, amelyek közül kiemelkedett az 1870-es években szerkesztett hatfontos, hátultöltős tábori ágyúja.

Családjával együtt 1876-ban Csongrád megyében telepedett le, ahol megbízták az Államépítészeti Hivatal vezetésével. Előbb Hódmezővásárhelyen, majd 1880 januárjában történt nyugalomba vonulásától Szentesen lakott, az I. tized 26. sz. alatt (ma Arany János u. 3.). Nyugdíjas éveiben sem tétlenkedett. Az 1881-es árvíz idején Horváth Gyula ármentesítési kormánybiztos kinevezte a töltésépítő hivatal napidíjas mérnökévé, így tevékenyen részt vett a szentesi védművek megtervezésében és kiépítésének irányításában.

1887 elején ágynak esett, és nem épült fel többé: február 22-én tüdő- és szív-szélhűdésben elhunyt. "A boldogulttal Szentes város és Csongrád megye nép-szerű alakjainak egyike költözött el a föld színéről. Ki ne szerette volna a jó, öreg Kosztka bácsit, ki hosszú és hányatott élete folyásán bár megöregedett, de ki ifjúi kedélyét és vidámságát életének legvégső napjáig megtartotta" - írta nekrológjában a kortárs. A megye és a város közönségének, valamint pályatársainak nagy részvéte mellett helyezték örök nyugalomba.

Méltó lenne, ha idén a többi volt 48-as hősünk mellett, Kosztka Károly sírjára is kerülne néhány szál virág.

Labádi Lajos