Generációk mestere

Posztumusz Életmű-díjas dr. Mónus Sándor

Az elmúlt év kiváló sportolóit, edzőit köszöntő ünnepségen részesült posztumusz díjban dr. Mónus Sándor. A kitüntetést leánya vette át.

A szentesi vívóélet összeforrt dr. Mónus Sándor életútjával. Debrecenben született 1921. november 12-én. Hódmezővásárhelyen és Szegeden tanulta a vívás tudományát Bangha Sámueltől és lovag Ármentánó Edétől. Középiskolás korában tőrvívásban országos bajnokságot nyert. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron folytatta és az iskola vívó szakosztályának (KEAC) tagjaként nyerte meg Erdély kardbajnokságát. 1947 és 48-ban a magyar bajnokságban 4. és 6. lett. Az 1948-as londoni olimpiai keret tagja volt, de értelmiségi származása miatt itthon kellett maradnia. 1950-56-ig Szegeden a Postás és a Lokomotív vívó szakosztályának versenyzője és szervezője. 1952-ben országos vasutas bajnokságot nyert csapatával. Szentesre kerülése után 1957. január 1-jével a Szentesi Vasutas SC-nél beindította a vívó életet. De ebben az időben még maga is aktív versenyző volt. A magyar OB kard egyéni versenyében 1973-ban a 2. helyet szerez. 1975-től a Szentesi Vasutas SC önálló edzője. Életének utolsó napjaiban is még, de már nem edzőként tanácsokat adott az utánpótlás korú vívóknak. 1998-tól Czakó István vette át a stafétabotot, később Barna Viktor (1999).

Dr. Mónus Sándor megromlott egészségi állapota ellenére néha lenézett az edzésekre, érdeklődött a tanítványok után. A szemében látszott, hogy nagyon nehezen fogadja el: el kell szakadnia nagy szerelmétől, a vívástól. 2002 decemberében fellépett az égi pástra. Földi pályafutása alatt híres tanítványok nőttek fel a keze alatt. Juhász Katalin csapatban többszörös olimpiai és világbajnok. Gyuricza József világbajnok és olimpiai bronzérmes. A csongrádi dr. Nemere Zoltán (ő sincs már közöttünk) 1964-68-ban tőrcsapatban kétszeres olimpiai bajnok és többszörös világbajnok párbajtőrben. Hosszú azon szentesi vívók névsora, akik Sanyi bácsi keze alatt eljutottak az I. osztályú vagy aranyjelvényes szintig. Sanyi bácsi az olasz "Maestro" Armentano tanítványa volt, ami az oktatási módszerén is megmutatkozott. A klaszszikus, kiiskolázott, szép vívást oktatta. Nem ragaszkodott görcsösen a hagyományokhoz, a francia, orosz, német elemeket is beépítette oktatásába. A fiatalabb korosztálynak Sanyi bácsi, az idősebbek a világhírű márkanév után "Sanyó" becenéven emlegették. Emberségben is példamutató volt. A szülők, az idősek tiszteletét megkövetelte, a trágár beszédet, a káromkodást nem tűrte, ugyanakkor a vagányságot, "szleng" beszédet nem ellenezte. Az árvákat, félárvákat, komolyabb eredményeket elért versenyzőit ingyen tanította. A vívás volt az elsődleges, de más sportágakat is művelt.

Halk, de erélyes szóval, nagyobb vétség esetén egy kardlappal kiosztott fenekes volt a büntetés. Végén kézfogás és szent volt a béke. Sporttársi kapcsolatokat épített ki egyesületekkel, ahova kirándulásokkal egybekötött versenyeket szervezett. Mindenkit buzdított az idegen nyelvek elsajátítására. Így tanított, nevelt generációkat több évtizeden keresztül.

Dunás-Varga Zoltán