"Valódi mestere a szónak"

125 éve született Böszörményi Jenő lelkész

Ha végigtekintünk a szen-tesi református lelkészek névsorán, találhatunk közöttük tudóst, krónikaírót, kiváló hitszónokot, egyházi írót, néprajzgyűjtőt, történetírót, műfordítót, tankönyvírót, de versfaragót, novellaírót, szépirodalommal foglalkozót nem, azaz csak egyet: Böszörményi Jenőt. Kortársai feljegyezték róla, hogy kiválóan szavalt, ifjabb korában színészkedett, országos hírű anekdotázó volt, s ezáltal a társaság kedvence. Mindezek már csak hírből ismertek, de az 1920-as évek végétől megjelent novelláskötetei maradandóan biztosítják, hogy emléke ne merüljön feledésbe.

Ősei nemzedékeken át pro-testáns lelkészek voltak Erdélyben. Közelebbi felme-női már Szentesen éltek. Ő is itt született 1882. május 6-án; apja Böszörményi Károly ügyvéd, édesanyja Szath-máry Erzsébet. Elemi és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1899-től a Budapesti Református Theológiai Akadémia hallgatója. Kápláni vizsgája után egy ideig ösztöndíjas Lipcsében. Hazatérése után, 1903-tól a Budapest-Kálvin téri Egyházközség segédlelkésze, majd 1907-től a Budapest-Kőbányai gyülekezetben hitoktató lelkész, egyben a Lorántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze. 1909-1913 között ő szerkesztette az egyesület Olajág című folyóiratát, amelyben számos korai írása megjelent.

1909-ben Budapesten feleségül vette Stőri Paula miszsziós tanítónőt, akitől há-rom gyermeke született: Imre (1910, jogász), Ede (1911, hitoktató-lelkész, demog-ráfus), Márta (1918, kutató orvos).

Gerőcz Lajos lelkipásztor halála után hívták haza Szentesre és 1913. január vé-gén - három jelölt közül - őt választották meg az újonnan szerveződő felsőpárti lelkészi állásra. Első nyilvános szereplésére az 1913. március 15-i ünnepségen került sor a Tóth József Színházteremben. A helyi újság tudósításából tudjuk, hogy nagy kíváncsisággal várták az új lelkész ünnepi beszédét. "Az igazán magas színvonalon álló, valódi ünnepi beszéd sokszor csalt könnyet a hallgatóság szemeibe. Böszörményi Jenő valódi mestere a szónak, mellyel tetszése szerint lelkesíti, könnyekre fakasztja a hallgatóit. A közönség sietett is jutalmazni a pompás beszédet, valóságos tapsorkán fogadta a befejező szavakat." - írta a jelenlévő kortárs.

Ünnepélyes beiktatása 1913. május 4-én a központi nagytemplomban történt, de szolgálati helyéül a Felsőpárton épülő új templomot jelölték ki. A május 12-én megtartott alapkőletételnél Futó Zoltán esperes beszéde után már ő mondta az ünnepi imát. Ettől kezdve fő feladatává vált, hogy az új templom és paplak mi-nél előbb tető alá kerüljön, és megkezdődhessen a hitélet. Szervezőmunkáját dicséri, hogy egy évvel később, 1914. május 24-én megtarthatták a templomszentelést, amelynek díszvendége dr. Baltazár Dezső tiszántúli egyházkerületi püspök volt.

Még igazából birtokba sem vehette új otthonát, amikor kitört az első világháború. Az első bevonulók között találjuk. A 40. honvéd gyalogsági hadosztály tábori lelkészeként két éven át szolgált a délvidéki és galíciai frontokon. Századosi rendfokozattal szerelt le, mint a vöröskeresztes díszjelvény tulajdonosa.

Futó Zoltán halála után a Felsőpártról bekerült a központi nagytemplomhoz, így 1922 januárjától 1953 szeptemberében bekövetkezett nyugdíjazásáig itt szolgált. Fontosabb egyházi tisztségei: egyházmegyei tanácsbíró, a Tiszántúli Egyházkerület közgyűlési tagja, zsinati tag. Emellett megyei és városi képviselő, a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság, a Nagykőrösi Arany János Társaság és a szegedi Dugonics Társaság tagja. Emlékezetessé vált 1931. április végi megyegyűlési szereplése, amikor - Gilicze Antal lelkésztársával együtt - a megye által meghurcolt Móricz Zsigmond védelmére kelt, akit barátjaként és írói példaképeként tisztelt.

Első novelláskötete 1928-ban jelent meg Verőfényes úton címen, Ravasz László püspök előszavával. "Mindenki meg fogja érezni, aki elolvassa ezt a könyvet, hogy a szerzőnek nemcsak a szeme jó, hanem a szíve is. Valami nagy, eltitkolt szeretet él benne alakjai iránt. Mosolyog ennek a népnek sok megható és kicsinyes vonásán, de mintha mosolyát egy eltitkolt könnycsepp világítaná meg. Bár egy szót sem szól róla, megérezzük, hogy ezt a népet nemcsak szereti, hanem szolgálja is." - írta találóan a jeles egyházfő.

1929 és 1938 között további négy novelláskötete, egy kisregénye és egy színda-rabja jelent meg. Rövidebb írásai a Szentesi Naplóban láttak napvilágot. Legsikeresebb elbeszéléseiből gyermekei tettek közzé egy remek válogatást 1998-ban.

Szentesen hunyt el 1955. február 4-én. A családi sírbolt a református középte-metőben található, ahol Böszörményi Jenő együtt nyugszik felmenőivel, felesé-gével és szeretett gyermekeivel.

Labádi Lajos