A "Viharsarok" születése

Sajtóper Féja Géza író ellen (I.)

Féja Géza író (1900-1978)

Az 1930-as évek elején indult meg a népi írók országjáró, falukutató mozgalma, melynek során újszerű módszerekkel igyekeztek feltárni a "népsorsot". Többéves munkájuk eredményeit előbb rövidebb tanulmányokban, utóbb terjedelmesebb szociográfiai feldolgozásokban tették közzé. E jobbító szándékú mozgalomhoz elsők között csatlakozott a lévai születésű Féja Géza, aki ebben az időben polgári iskolai tanár, tankerületi szakfelügyelő, a Magyarország c. lap külső munkatársa.

Törekvéseik lényegét ő az alábbiakban foglalta össze: "Népnemzet volt az eszményünk, természetes egységbe békült társadalom, mely önmagát kormányozza, és nincsen szüksége az állam mindenható gyámkodására. Ezért elsősorban kórképet kellett adnunk. Tükröt tartottunk, mely megmutatta, hogy a nemzetnek hirdetett és erőszakkal összetartott tömkeleg még nem nemzet, és a fennálló viszonyok közepette nem is forrhat nemzetté. Jártuk az országot, és helyzetjelentéseket adtunk, a helyzetjelentések azután művekké növekedtek. Én magam elsősorban Békés, Csongrád és Csanád megyék népének sorsát vizsgáltam."

A népi irodalom egyik szervezője Sárközi György (1899-1945) volt, a Válasz c. irodalmi folyóirat szerkesztője. Benne fogant meg a gondolat, hogy vigyenek rendszert ebbe az országot felmérő, népsorsot felmutató mozgalomba. Ő kezdeményezte, hogy egy tízkötetes sorozatban rajzolják meg az egész ország arculatát. Ő lett a Magyarország felfedezése c. szociográfiai sorozat legfőbb organizátora. E sorozat első darabjaként jelent meg 1937 tavaszán Féja Géza: Viharsarok. Az Alsó-Tiszavidék földje és népe c. könyve, amelyet vegyes érzésekkel fogadott a hivatalos Magyarország. (Nem készülhetett el mind a tíz kötet, de olyan alapművek születtek a sorozat égisze alatt, mint Erdei Ferenc: Futóhomok, Ilylyés Gyula: Puszták népe, Darvas József: Egy parasztcsalád története és Kovács Imre: Néma forradalom című szociográfiái.)

Féja Géza könyvének előszavában érzékletesen leírta, hogy miért épp a mi vidékünket választotta vizsgálódásai tárgyául: "Mikor e sorozat tervét szerkesztője elém tette, s megkérdezett, hogy melyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutattam a déli Tisza-vidékre, a Tiszántúl s egyben Magyarország "viharsarkára", ahol az elmék és a szívek sohasem tudtak belenyugodni a meglévőbe, a megvalósult Magyarországba. Ez a nép mindig készen volt a fölkelésre, hogy újra kezdje életét, mely ezer év óta dermedten áll kísérletek és gyorsan elbukó országos szándékok tüzében és ködében. Ha egy-egy szikra arra repült, a Tiszántúl mindig kigyúlt, s égett gyönyörűen, mintha tudata volna egy különb, emberibb magyar életről, és egykettőre csapatokat állított az úri magyarság, később pedig a feudális-kapitalista hatalmasságok ellen."

A szándékáról és munkamódszeréről elmondta, hogy: "A táj s a nép gyökereit kerestük, minden rendelkezésünkre álló úton, és a tájból és népből elindulva végső következtetések felé igyekeztünk. De minden lépésünknél az élet eleven sodrával érvelünk, a magyar élet és táj képei suhannak, mint vádak, és mint bizo-nyítékok. Nyílt szemmel s nyitott lélekkel jártunk: falvak, városok, osztályok, egyének, intézmények, babonák és szokások vonultak el vigyázó szemeink előtt, néztünk és ítéltünk, s nem titkoljuk el, hogy kit és mit találtunk könnyűnek."

A mű fogadtatásának érzékeltetésére álljon itt két szélső vélemény. Móricz Zsigmond írófejedelem a Viharsarok megjelenése után a következőket írta a Pesti Naplóban: "Harsogó elmerültségben olvastam ma egy könyvet, s egyórai olvasás után azon kaptam magamat, hogy ég az arcom. Egyre jobban, ahogy a könyvbe beljebb hatoltam: a szégyen égett az arcomon. A szégyen az egész magyar életért, hogy ez lehetséges, és a szégyen, hogy én életemben valami mást is csináltam, mint ezt a lehetetlenséget kutattam volna."

A másik végletet a hatóság reagálása jelentette. Az m. kir. ügyészség nyomozást rendelt el Féja Géza ellen "osztály elleni izgatás bűntette, továbbá sajtó útján elkövetett a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség" miatt. Könyvét elkobozták, utóbb állásából elbocsátották. Évekig tartó bírósági procedúra következett. Az író meghurcoltatásából és elmarasztaltatásából Csongrád vármegye és Szentes is kivette részét.

Labádi Lajos