A vármegye támadása

Sajtóper Féja Géza író ellen (II.)

Kozma György főispán

Féja Géza Viharsarok c. könyve 1937. március elején hagyta el a nyomdát 3675 példányban. Amikor a vádtanács április közepén elkoboztatta a művet, már csak 3-400 példányt tudtak lefoglalni belőle, a többi ugyanis elkelt. (1937-ben és 1938-ban két újabb kiadás látott napvilágot.) A 250 oldalas szociográfiai munka külön fejezetben foglalkozott Csongrád megyével, az "eszmei vármegyével".

Nem véletlen, hogy a felháborodás hullámai a vármegyei berkekből indultak. A könyv elleni első komolyabb kirohanást dr. Cica-tricis Lajos ny. főispán, örökös felsőházi tag tette a Csongrád Vármegyei Közigazgatási Bizottság (KIB) 1937. április 14-én tartott ülésén. Magából kikelve elmondta, hogy tele van a könyv elferdített adatokkal, sőt célzatos hazugságokkal. Úgy állítja be az itteni hatóságokat és közületeket, mintha egyéb céljuk sem volna annál, hogy kizsarolják a munkásosztályt. Az olvasható ki belőle, hogy a hatóság rosszindulata miatt a legnagyobb nyomorban él a lakosság. Nagyon helyesen tette az ügyészség - jelentette ki Cicatricis -, hogy elkoboztatta a könyvet, amely Szentest is a legutolsó söpredékvárosnak tünteti fel. Mivel a könyv teljesen igazságtalan, rágalmazó és tekintélyromboló, szeretné, ha a megsértett közületek büntető úton is elégtételt kapnának.

Vitéz dr. Bonczos Miklós megyei főügyész állásfoglalása szerint meg kell állapítani pontosan, hogy mely hatóságokat sérti a könyv, majd az érdekeltek kérjenek felhatalmazást felettes hatóságuktól a rágalmazási per megindítására.

Dr. Kozma György főispán kijelentette, hogy a könyvet gyűlölettől csöpögő toll írta. A szerzőt nem vezette valamely társadalmi osztály iránti szeretet vagy rokonszenv, hanem tisztán - a proletáriátuson kívül - valamennyi társadalmi osztály ellen érzett gyűlölet. Meg kell fontolni - fejtegette a főispán -, hogy ne tegyenek-e fegyelmi feljelentést is a szerző ellen, aki tényleges polgári iskolai tanár.

A megyei értekezletről számos újság beszámolt, pártfogásukba véve Féját. A Brassói Lapok 1937. április 26-án például a következőket írta: "A csongrádi vármegyeházára még sohasem szállott föl a páva. A megyeháza gyűléstermében közigazgatási és "közéleti" urak szólaltak fel a könyv és szerzője ellen, s nem elégedtek meg annyival sem, amennyit az ügyészi buzgóság szükségesnek tartott. Bűnvádi eljárást követeltek a könyv szerzője ellen. De még ennél is többet. Tanári állását is el akarták venni. Azt a kétszáz és egynéhány pengős tanári állást, amelyre egyébként úri öntudatuk, méltóságuk és vagyoni jómódjuk tetején bizonyára enyhe sajnálkozással s nem is nagyon rejtegetett lenézéssel tekintettek le addig. Pedig hol lesz majd Cica-tricis Lajos felsőházi tag, vitéz Bonczos Miklós vármegyei főügyész és Kozma György főispán neve, emléke s munkájának eredménye akkor, amikor Féja Géza könyve még mindig a magyar szociális lelkiismeret kovásza és hajtóereje lesz?"

A KIB ülése után más újságok azt hangoztatták, hogy Csongrád vármegye részéről támadás érte az írói szabadságot. A sértett főispán a sajtó munkatársai előtt kijelentette, hogy: "Az írói szabadságnak e bizottságban senki sem ellensége, de azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy az írói szabadsággal visszaélni nem szabad. Márpedig visszaélés az, amikor valaki felületes impressziók és információk alapján elnyomóknak, népgyűlölőknek és középkori feudális mentalitásúaknak tünteti fel az összes társadalmi osztályokat a vagyontalan napszámosok kivételével., és könyvéből csak az olvasható ki, hogy itt csak kíméletlen osztályharc segít. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy az alföldi szociális problémákat avatatlan, hozzá nem értő egyének az írói szabadság nevében elmérgesítsék. Én hajlandó vagyok elhinni Féja Gézának, hogy ő nem akart rosszat, hogy az ő szíve megesett azon a sok nyomorúságon, amit látott, eljárása azonban nem orvoslás volt, hanem könnyelmű és felületes hozzászólásával csak kuruzslást végzett."

A főispán úgy látta, hogy a szóban forgó könyv egyes kitételei egyenesen forradalomra izgatnak. Javaslatára a közigazgatási bizottság június 9-i ülésén kimondta: a vármegye felhatalmazást kér a belügyminisztertől, hogy az író ellen rágalmazási pert indíthasson. Nagy meglepetésre, a belügyminiszter nem adta meg az engedélyt. Szeptember végén kelt leiratában azzal indokolta döntését, hogy a megye által sérelmezett tényállítások egy része nem kizárólag Csongrád megyére vonatkozik, hanem általában a magyarországi mezőgazdasági munkások és munkaadók közötti viszonyra. Ezek miatt pedig Féja Géza ellen a budapesti ügyészség már vádat emelt a magyar állam és nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség címén. Fölösleges tehát, hogy Csongrád megye külön is pereljen a Viharsarok miatt.

Labádi Lajos