Kedvező változások a vármegyékben

Szentes a kiegyezés idején (1867) I.

Tomcsányi József alkotmányos főispán

1865 nyarán már érzékelhetők voltak azok a változások, amelyek az uralkodó és a nemzet, a birodalom és Magyarország közötti viszony javítását, új alapokra helyezését voltak hivatva előmozdítani. A megindult kiegyezési tárgyalások részeként jelentős személycserékre került sor a birodalom és a magyarországi kormányszékek vezetésében egyaránt. Az uralkodó hozzájárult a magyar országgyűlés öszszehívásához. Ezzel összefüggésben napirendre került az 1861 novemberében felfüggesztett megyei és városi autonóm testületek helyreállításának kérdése. A megyék élére új főispánok kerültek, kibővített hatáskörrel. Kiemelt feladatukká tették az országgyűlés előkészítését, valamint a megyei tisztikarok személyi összetételének szükség szerinti módosítását.

Változás történt Csongrád megye vezetésében is. Ferenc József felmentette hivatalából Rozgonyi Bertalan főispáni helytartót, s 1865. szeptember 1-jén kelt rendeletével a megye főispánjává Tomcsányi József, volt 1861. évi alkotmányos főispánt nevezte ki. Tomcsányi szeptember 28-án vette át a megye tényleges kormányzását. Az új főispánt általános lelkesedéssel fogadták megyeszerte. Kinevezését úgy értékelték, mint az alkotmányos önkormányzat közelgő helyreállításának előjelét. Ezt az érzetet tovább fokozta azzal, hogy hivatalba lépése után elsők között intézkedett a megye székhelyének Szegedről Szegvárra, az "ősi" székhelyre történő viszszahelyezéséről. Ezzel párhuzamosan revízió alá vette a funkcióban lévő megyei tisztikar személyi összetételét. A tisztikar ideiglenes jellegére való tekintettel nem hajtott végre alapvető változtatásokat. Mindössze három poszton történt személycsere. Ezek közül említést érdemel, hogy az időközben elhunyt Vidovich Mihály első alispán helyére Stammer Sándor eddigi megyei főügyészt nevezte ki.

Az új főispán hivatalba lépésétől a szentesiek azt várták, hogy a néhány hónapja felszámolt rendezett tanács, és ezzel összefüggésben a városi jogállás visszaállítását szorgalmazó kérvényeik az elkövetkezőkben kedvezőbb elbírálás alá kerülnek. Ez irányú reményeiknek meg is volt a reális alapja. Tom-csányi főispán nyomban kapcsolatba került a rendezett tanácsok megszüntetésének ügyével. A helytartótanács ugyanis leküldte véleményezésre a volt rendezett tanácsú városok aktáit, köztük a szentesiek kérvényét. Tomcsányi tüzetes tanulmányozás után alakította ki a kérdéssel kapcsolatos véleményét. 1865. nov. 8-án kelt jelentésében mindenekelőtt leszögezte, hogy "alig van tárgy, mely Csongrád megyét erősebb izgatottságba tartaná, mint a három rendezett tanácsú városnak (Csongrád, Hódmezővásárhely és Szentes) ügye, s ennél fogva szerény véleményem szerint ez igényli a legóvatosabb eljárást". Tapasztalataira hivatkozva hangot adott azon meggyőződésének, hogy a rendezett tanácsok megsemmisítése "felsőbb sugallat folytán s nem minden kifogás feletti eljárás útján történt". Példaként megemlítette az 1864. június 26-án Szentesen tartott népgyűlés meghirdetésének és levezetésének módját, mely alkalommal a csekély számú résztvevő az egyoldalúan feltett kérdésre mondta ki a rendezett tanács megszűntetését. A szavazás módjára utalva kijelentette, hogy "ily nagyszerű kérdések kalap felemelések általi eldöntése, legalább is nem megnyugtató eljárás", s ennek ismeretében nem lehet határozottan azt állítani, hogy a szentesi nép a népgyűlésen maga törölte el a rendezett tanácsot. Ezért Tomcsányi szükségesnek és jogosnak tartotta, hogy Szentes város birtokos lakossága a rendezett tanács kérdésében újból megkérdeztessék, mégpedig oly módon, hogy a többség véleménye egyértelműen kiderüljön. Bejelentette, hogy ennek érdekében - saját elnöklete alatt - népgyűlést fog tartani Szentesen, melynek eredménye remélhetően "minden további izgatásoknak elejét veendi". A népgyűlés időpontjára vonatkozóan elmondta, hogy azt az országgyűlési képviselőválasztások után, de mindenesetre még az országgyűlés megnyitása előtt kívánja lebonyolítani.

Labádi Lajos