Az alkotmányosság helyreállítása

Szentes a kiegyezés idején (1867) III.

Kárász Benjamin főispán

Az ország többi településéhez hasonlóan Szentesen is általános lelkesedéssel fogadták a magyar alkotmány helyreállításának első megnyilvánulását: a felelős magyar minisztérium 1867. február 20-án történt kinevezését. A Szentesi Váltsági és Gazdasági Bizottmány február 21-i ülésén elhatározták e nevezetes esemény méltó megünneplését, kifejezésre juttatva azon meggyőződést, hogy a magyar kormány kinevezése egyben az "alkotmányos önkormányzat felderülő napját" jelenti.

Ekkor már ismert volt a frissen kinevezett kormány körrendelete, amelyben tudatta, hogy az ország közigazgatásának tényleges irányítását március 10-én veszi át. Az átmeneti időszakban az eddigi kormánytestületek, megyei, városi és községi hatóságok helyeiken maradnak, s e hatóságokat, illetve azok hivatalnokait hivatalos eljárásukban gátolni, vagy tőlük az engedelmességet megtagadni nem szabad. Az örömmámorban úszó szentesiek még nem sejtették, hogy számukra az átmeneti időszak nem néhány hetet, hanem több mint egy évet és kiélezett küzdelmeket fog jelenteni.

Az új kormány hivatalba lépését követően megkezdődött a volt alkotmányos megyei hatóságok helyreállítása. Az uralkodó a belügyminiszter előterjesztése alapján, március végén kinevezte az új alkotmányos főispánokat. Csongrád megye élére horgosi Kárász Benjámin, volt 1848-as főispán került. A főispánok április első napjaiban kézhez kapták a belügyminiszter bizalmas körlevelét, amelyben instrukciókkal látta el őket a köztörvényhatóságok helyreállításával kapcsolatban.

Csongrád Vármegye Bizottmánya 1867. április 25-én tartotta meg első közgyűlését Szegváron. A megjelent képviselők lelkesen üdvözölték Kárász Benjamin főispánt, aki megnyitó beszédében méltatta az alkotmányosság helyreállítását, majd letette hivatali esküjét. A tisztújításra április 27-én került sor. A választás eredményeként az abszolutista időszakban leginkább komp-romittálódott személyek - bár a jelöltek között szerepeltek - a főbb tisztségekből kiestek. Az 1848-as tisztikar még élő tagjai közül 12 személyt választottak meg, míg az 1860/61-es tisztikar tagjai közül 16 személy jutott ismét hivatalhoz. Az első alispáni széket a 48-as múltú, rendkívüli keménységéről, sőt nyers durvaságáról ismert, de feltétlen Deák-párti Török Bálint nyerte el. A szentesi járás szolgabírójává Mikecz Ferenc fiatal ügyvédet választották meg. A tisztújítást követő április 28-i közgyűlésen határozatilag kimondták, hogy bizalmi feliratot küldenek a kormányhoz és Deák Ferenchez abból az alkalomból, hogy az ősi alkotmány és törvényesség ténylegesen visszaállt.

A szentesiek az alkotmányos megyei hatóságok helyreállításától remélték függőben lévő ügyeiknek, elsősorban a város jogi státusának mielőbbi megoldását. Egyre nyomasztóbban hatott ugyanis az a tény, hogy a város élén még mindig a provizórium idején, 1862-ben kinevezett falusi tanács állt, és a többi szabad királyi, illetőleg rendezett tanácsú városhoz hasonlóan nem választhatnak alkotmányos tisztikart és képviselő-testületet. Az ügy előremozdítása érdekében Oroszi Miklós - mint 1861-ben megválasztott polgármester - 1867. május 23-án tanácskozásra hívta össze az 1861. évi városi tisztikart és képviselőket. Az értekezlet egy 4 tagból álló állandó küldöttséget bízott meg a rendezett tanács mielőbbi helyreállítása érdekében szükséges mindennemű intézkedés megtételével.

A szentesi rendezett tanács ügye végre június 6-án a megyei közgyűlés elé került, de érdemi határozat nem született. Annyi történt csupán, hogy kineveztek egy 9 fős véleményező bizottságot az első alispán elnökletével. Egy hónapba telt, míg a bizottság jelentése elkészült, s a kérvényt pártolólag felterjesztették a belügyminisztériumhoz. A minisztériumban több mint másfél hónapon át fektették az aktát, míg végül augusztus 19-i keltezéssel megszületett a határozat. Ebben utasították a megyét, hogy népszavazás útján derítse ki, hogy a szavazóképes szentesiek valóban akarják-e a rendezett tanács visszaállítását. A BM leirat majd csak szeptember 17-én került a megyei közgyűlés elé. Érthető módon a szentesiek türelmetlensége egyre fokozódott, a közhangulat egyre feszültebbé vált. Nem volt irigylésre méltó a még mindig funkcióban lévő provizórikus tanács helyzete sem. Kamocsay János főbíró indítványára július végén kérvénnyel fordultak a megyei közgyűléshez, sürgetve a kilátásba helyezett rendezett tanács mielőbbi visszaállítását, mert "a napról napra mindinkább feltűnni kezdő hidegség, elidegenedés és bizalmatlanság folytán, mely a jelen Tanács iránt a lakosság között terjedni kezd" - tovább szolgálni nem kívánnak.

Labádi Lajos