A két világháború közötti időszak politikusai közül napjainkban kevesen örvendnek akkora elismertségnek és népszerűségnek, mint gróf Klebelsberg Kuno volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Magyar Történelmi Társulat elnöke, Szentes város díszpolgára. Ez utóbbi cím kötelez bennünket, hogy halálának évfordulóján megemlékezzünk a közkedvelt miniszterről.
Osztrák katonáskodó családból származott; egyik őse Buda töröktől való visszafoglalásakor szerzett érdemeiért nyerte el a grófi címet 1686-ban. Az Arad vármegyei Magyarpécskán született 1875. november 13-án; apja thumburgi gróf Klebelsberg Jakab császári királyi huszárkapitány. Még csak másfél esztendős volt, amikor apját elvesztette. Mint egyetlen gyerek, anyai nagyapjához, Farkas Imréhez került Székesfehérvárra. Középiskoláit a székesfehérvári Cisztercita Gimnáziumban végezte, majd rövid ideig a bécsi katonai akadémia növendéke. Ezt követően jogot hallgatott a budapesti, berlini és müncheni egyetemeken. Tanulmányait a párizsi Sorbonne-on, a Collége de France-ban egészítette ki. 1898-ban a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett.
Állami szolgálatba lépve, tehetségének köszönhetően gyorsan haladt előre a hivatali ranglétrán: 1898-tól miniszterelnökségi segédfogalmazó, titkár, 1907-től osztálytanácsos; 1910-1913 között közigazgatási bíró, majd 1914-1917 között vallás- és közoktatásügyi minisztériumi államtitkár gróf Tisza István második kormányában. Az I. világháború idején a Nemzeti Munkapárt egyik országos szervezője, 1915 augusztusától a Rokkantügyi Hivatal, majd pedig az Országos Hadigondozó Hivatal ügyvezető alelnöke, 1917-től Kolozsvár II. választókerületének országgyűlési képviselője. IV. Károly 1917-ben valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki, emellett elnyerte a III. osztályú Vaskorona Rendet, valamint a Ferenc József-rend nagykeresztjét és a Lipót-rend középkeresztjét.
1920 szeptemberében kormánypárti programmal Sopron, 1922-ben Komárom nem-zetgyűlési képviselőjévé választották; 1927-től haláláig Szeged országgyűlési képviselője. Bethlen István kormányában előbb rövid ideig belügyminiszter, majd 1922. június 26-tól 1931. augusztus 24-ig vallás- és oktatásügyi miniszter.
Új korszak kezdődött ekkor a magyar oktatás és művelődés történetében, mely vitathatatlanul Klebelsberg nevéhez fűződött. "A népoktatás fejlesztésére a birtokosok kötelezésével az Alföldön kiépíttette a tanyai iskolák rendszerét (5784 tanterem, 2278 tanítói lakás), ezen kívül 1555 népkönyvtárat, 1500 iskolakönyvtárat és 500 óvodát állíttatott fel. Felépíttette a szegedi, a pécsi és az I. világháború miatt félbemaradt debreceni egyetemet, emellett három főiskolát, és 21 klinikát. Megreformálta az alap-, a közép- és a felsőfokú iskolarendszert, 16 éves korra emelte a tankötelezettséget, nagy hangsúlyt helyezett a népegészségügyre és a tehetségkutatásra" - olvashatjuk Klebelsberg gróf lexikon-szócikkében.
Szentes város és a kultuszminiszter közvetlenebb kapcsolata 1925 őszén kezdődött. Szeptember 6-8. között városunk adott helyet a IV. Alföldi Katolikus Nagygyűlésnek, amelyen Klebelsberg hatásos beszédet tartott mintegy 3 ezer fős hallgatóság előtt. Ismertette iskolaépítési programját, amely városunkat is érintette. Ígéretét betartva, néhány év elteltével Szentes kiterjedt határában felépült, vagy épülőben volt négy tanyai iskola (a nagykirálysági, nagynyomási, lapistói és belsőecseri), három városszéli iskola (be-rekháti, héké-di, alsóréti), és tárgyalások folytak az új központi református népiskola állami támogatásból történő felépítéséről. (1928/ 29-ben ez is megvalósult a Kossuth téren.)
Amikor nyilvánosságra került, hogy az 1927. április 25-én tartott közgyűlésen gróf Bethlen István miniszterelnök és dr. Bud János pénzügyminiszter mellett gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minisztert is a város díszpolgárává választották, a lakosság egyetértéssel és nagy örömmel fogadta a döntést. Emlékeztek másfél évvel korábbi ígéreteire, s közvetlen tapasztalásból tudták, hogy azok javarészét máris beváltotta.
A kultuszminiszternek az elkövetkező években élő kapcsolata maradt a várossal. Emlékezetes volt az 1930. június 14-15-én tett látogatása, mely alkalommal megtekintette a múzeum értékes gyűjteményét, megnyitotta a gimnázium rajzkiállítását, majd felkereste az evangélikus iskolát, és az újonnan átadott központi református népiskolát. A következő szentesi látogatására 1932. szeptember 18-án került sor; az Alföldi Bizottság soros ülésén Ő látta el az elnöki teendőket.
Senki sem gondolta volna, hogy alig egy hónap múlva gróf Klebelsberg Kuno haláláról szólnak majd a hírek. 1932. október 11-én, 57 éves korában elragadta a halál. Az egész ország gyászolt. Ravatalát a Nemzeti Múzeum főbejáratánál helyezték el. A vörösréz érckoporsóba zárt hamvait különvonat vitte Szegedre. A ravatalt október 15-én a Fogadalmi templomban állították fel, ahová korareggeltől özönlött a nép. A kormány nevében dr. Lázár Andor igazságügy-miniszter, Szentes országgyűlési képviselője tartott halotti búcsúztatót.
A szegedi temetésen képviseltette magát Szentes városa is. Dr. Lakos István főjegyző és Piti Péter gazdasági tanácsnok helyezte a sírra a város hatalmas gyászkoszorúját. A babérkoszorú díszes gyászszalagján - amely kék-vörös színével a várost jelképezte - selyem gyászdrapéria között a következő felirat volt olvasható: "Szeretett díszpolgárának, Szentes megyei város közönsége".
Labádi Lajos