Megjelent Nagy Géza Balázs könyve

Az első szentesi templom története

Bizton állítható, hogy a helytörténeti kiadványok terén Szentes felveszi a versenyt az ország hasonló méretű településeivel, de még a nálánál nagyobb városokkal, megyeszékhelyekkel is. Igazolja ezt, hogy az elmúlt húsz évben nem volt olyan év, hogy 1-2 helyi kiadvány ne jelent volna meg - olykor ennél több is.

A hiánypótló művek sorába tartozik Nagy Géza Balázs most megjelent könyve, amely Az első szentesi templom története címet viseli. Ezzel a témával ugyan korábban már többen is foglalkoztak, de a teljességre törekvő történeti feltárással mindeddig adós maradt a történész szakma. Erre a feladatra vállalkozott fiatal kollégánk, és a végeredményt - egy tetszetős könyv formájában - immár kézbe vehetjük.

Emlékezhetünk rá, hogy az elmúlt évben - a Szentesi Életben - sorozata jelent meg az 1750-től Szentesen működött katolikus plébánosok életútjáról. Közben szorgalmasan búvárkodott a helyi levéltárban, a váci egyházi levéltárban, valamint Budapesten a Harruckern és Károlyi családok levéltáraiban, illetve az Magyar Országos Levéltárban őrzött okleveles anyagban, és a helytartótanácsi iratokban. Munkájának meglett az eredménye: számos új, eddig ismeretlen adalékkal bővítette városunk és a helyi katolikusok történetét; és ami nem kevésbé jelentős: kiigazított, árnyaltabbá tett több korábbi félreértést, ellentmondást, tévedést, netán tudatos torzítást.

Ne csapjon be senkit a cím; ugyanis a kézben tartott könyv nem csupán az első szentesi templom történetéről szól, és pláne nem egyszerű épülettörténet. A kiadvány tartalmilag sokkal többet nyújt, mint amennyit a cím sugall. Az első fejezetből nemcsak azt tudjuk meg, hogy a mai templom jogelődét egy 1332-ben kelt oklevél említi elsőként, hanem megismerhetjük a XI-XV. század közötti Szentest és a környező (azóta jórészt elpusztult) falvakat, ezek földrajzi elhelyezkedését; az ősi templomunk változásait, összevetve a koraközépkor hasonló építményeivel. A szerző elhelyezi Szentest a korabeli egyházi közigazgatásban, bemutatja kegyurait, és a középkori hitéletet. Külön fejezetet szentel a templom 200 éves református időszakára (kb. 1545-1745); a katolikusoknak történő viszszaadás (a reformátusoktól való elvétel) körüli eljárás dokumentumainak részletes ismertetésére. Nyomon követi az épület XVIII-XIX. századi átépítéseit, bővítéseit; eljutva napjaink utolsó tatarozásáig.

A munka tudományos értékét növeli a könyv végén elhelyezett 33 darab fénykép, valamint a bőséges jegy-zetapparátus.

Gratuláció jár a figyelemfelkeltő és ízléses könyvborítót tervező művészházaspárnak: Berkecz Istvánnak és Major Anna Editnek; valamint a Szent Anna Plébániának, amely ezzel a könyvvel csatlakozott a helyi könyvkiadó intézmények nem túl népes táborához.

Labádi Lajos