Új lelkész a református gyülekezet élén

240 éve hunyt el Gaál István prédikátor (I.)

Gaál István emléktáblája a református nagytemplomban

A szentesi református eklézsia 460 éves fennállása óta számos nagy tudású, országos tekintélyű, kiemelkedő szónoki képességű prédikátorral büszkélkedhetett. Az egyház történetével foglalkozók többször megkísérelték rangsorolni lelkipásztoraikat, mivel szerették volna kimondani, hogy a sok jeles férfiú közül ki volt a legjelentősebb, a legnagyobb formátumú személyiség. Abban valamennyien megegyeztek, hogy vagy az 1746-1768 között szolgált Gaál István, vagy Kiss Bálint, aki 1799-től 1853-ban bekövetkezett haláláig volt a szentesi gyülekezet lelkipásztora. Máig sem dőlt el ez a kérdés, és nincs is értelme az évszázados vitát újból feléleszteni. Fogadjuk el azt a közbülső álláspontot, amely az 1928-ban megjelent Szentes monográfiában olvasható, miszerint:

"A szentesi ref. egyház Gaál István mellett senkinek sem köszönhet annyit, mint Kiss Bálintnak. Nehéz volna eldönteni, hogy e két prédikátor közül ki volt a nagyobb. Gaál István az ő rendkívüli egyéniségével, apostoli buzgóságával híveit a vallásos élet legmagasabb fokára emelte, s ragyogóvá tette egyházát. Kiss Bálint ezt fokozni nem, csak fenntartani tudhatta, s abból a nagy, örök bibliai igazságból indulva ki: >Elvész a nép, mely tudomány nélkül való<, híveinek tudását, lelki gazdagságát gyarapította."

Kiss Bálint személyéről és munkásságáról már többen, többször írtak, Gaál István életútja és tevékenysége azonban szinte teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt. Ezennel igyekszünk pótolni e hiányosságot.

Gaál István ifjúságáról keveset tudunk. A történeti forrásokból csak annyi derül ki, hogy valószínűleg 1723-ban született Érsemlyén (ma Románia), közrendű szülőktől. Alsóbb iskoláit szülőhelyén végezte, majd a Debreceni Kollégium diákja lett. 1741-ben - nyolcadikos diákként - Szikszóra ment iskolarektornak, mely tisztségét 1743-ig viselte. Feljegyezték róla, hogy "Ezen idő alatt nagy igyekezettel készítvén magát az Akadémiára, hallatszott mindenfelé tudományának és életének sok dicsérete." Több nevesebb eklézsia már ekkor kiszemelte őt prédikátorának, ezek közé tartozott Szentes is.

Hollandiába készült tanulmányútra, a leydeni egyetemre. Külföldi útja előtt, 1745-ben elvetődött Szentesre, ahol megnyerő modorával, ékesszólásával és széleskörű tudásával annyira megnyerte az egyházi elöljárók, köztük Vecseri Mihály főbíró tetszését, hogy még a városban időzése alatt megválasztották a gyülekezet papjává. A nyomaték kedvéért a város a hollandiai utazására adott neki 80, haza-jövetelére pedig 100 német forintot. A "megmarasztalás" igazi biztosítékát azonban inkább az jelentette, hogy időközben szerelembe esett Gálos Erzsikével, a Harruckern bárók nagyhatalmú tiszttartójának, Gálos Mihálynak a lányával.

Egy év elteltével visszatért Hollandiából, és 1746. március 20-án elfoglalta lelkészi hivatalát. Erről az eseményről utóbb így írt Papp Lajos tanító, egyháztörténész:

"Nagy öröm volt a híveknek március 20-ának napja. E napon tartotta meg az ifjú lelkész beköszönő beszédét az Úrnak házában. Ezzel a beszédével, amelyet benső lelkesültség, vallásos buzgóság és áhítat, nagy és széles tudás, s abban az időben nagyon tetsző bibliai zamat hatott át, nemcsak végleg megnyerte, de elragadta híveit. Mindennap jobban-jobban megszerették és ragaszkodtak hozzá. A templom csakhamar szűknek bizonyult; még a kerítés melléke is tömve volt a hívek künnrekedt seregével. Kereste az Isten igéjének hallgatását az is, aki netalán ezelőtt kerülve kerülte. Édes méz folyt ajkán, lelkesedés égett kék szemében, s malaszt fakadt jártában, keltében" - jegyezte fel némi pátosszal a tanító úr.

Még ugyanebben az évben - 1746. július 26-án - feleségül vette a szeretett leányt, Gálos Erzsébetet (aki hét gyermeküknek adott életet). A családi örömök után megkezdődtek a küzdelmes hétköznapok, amelyekből Gaál Istvánnak az elkövetkező 22 évben aránytalanul sok kijutott.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos