A cukorbetegekért

A Dr. Bugyi István-díjas főorvos

Szentes város szülötte, ugyanakkor mindszentinek vallja magát. Ott végezte általános iskolai tanulmányait, gimnáziumba már Hódmezővásárhelyre járt. Az érettségi után beiratkozott a szegedi Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Ott talált rá a férjére, az ismeretségből megszületett első gyermekük, ötödéves volt akkor. Így végeztük el az egyetemet 1984-ben - mondja.

Dr. Földesi Irén Csongrádon kapott munkát, a belgyógyászati osztályon dolgozott, egy év után került át a szentesi kórház belgyógyászati osztályára, ahol tizennyolc esztendőt töltött el osztályos orvosként. Közben '86-ban megszületett második gyermekük, majd '89-ben letette belgyógyász szakvizsgáját. Azt követően adjunktusi kinevezést kapott.

- Az osztályon diabeto-lógus szakképesítést szereztem, ez akkor még az aránylag keveseknek sikerült az országban, mivel az idő tájt kezdett kialakulni ez a szakképesítés. Ma már nagyon sok cukorbetegről beszélünk, és mint tudjuk, a belgyógyászat egy speciális részét képezi a diabetológia. Ez volt '96-ban - mondja.

Akkor kapta meg a főorvosi kinevezést is, majd 2004-ben újabb szakvizsgát tett egy, a különböző gyógyszerekkel foglalkozó tudományágból, majd tavaly nyáron közgazdaságtanból szerzett szakképesítést kitűnő eredménnyel. Közben 2003-ban elvállalta a járóbeteg-szakellátás igazgatási feladatait, azzal az osztályról fölkerült a rendelőintézetbe, ahol egy 5 helyiségből álló szakrendelést alakítottak ki.

- Már 2003-ban, a cukorbetegek számának növekedésével egyértelművé vált, hogy egy nyolc órában dolgozó orvos kénytelen megosztani az idejét és önmagát is a nagyszámú járóbeteg-szakellátáson jelentkező ember és a fekvőbetegek között. Orvos már akkor sem volt túl sok, azóta még kevesebb van, és ha egy osztály úgymond rászakad egy orvosra, mellette ott van még 20-30 járó beteg is. Gyógyításuk, kezelésük felelősséggel gyakorlatilag nem oldható meg a belgyógyászaton. A járóbeteg-szakellátás kinőtte már az osztályos kereteket. A rendelőintézetben korszerű konyha áll a betegek rendelkezésére, diabetikus nővér segíti a munkát, tárgyaló, ahol a tájékoztatást végezik, egy bemutatóterem, ahol az inzulinadagolás minden csínját-bínját, a vércukor-ellenőrzés technikáját elsajátíthatják a betegek. És a nővérek külön szobában foglalkoznak a betegekkel, akik komplett ellátást kapnak.

- De nemcsak a diabeto-lógiai szakrendelés újult meg a rendelőintézetben - folytatja a főorvos asszony -, hanem korszerű kardiológiai szakrendelés áll a betegek rendelkezésére, szívultrahangos vizsgálattal. Nem titkolt tervünk a harmadik emelet kiépítése, hiszen több fórumon is nyilatkoztam már, hogy reggel 7-től este 7-ig tartó komplett rendelőintézetté kell válni. Hiszem, csak így lehet tehermentesíteni azt a nagy fekvőbeteg ágystruktúrát, ami mindig küzd egy 130 ezer lakosú ellátási körzet betegeinek áradatával.

A családban nem volt orvos, édesapám aránylag fiatalon halt meg, ő beteges ember volt, tulajdonképpen már kisgyerekként kialakult bennem egyfajta gyógyítási vágy, azóta tudom, orvos szerettem volna lenni. A lányom hatodéves szigorló orvos a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, a fiam pedig másodéves orvostanhallgató ugyanott. Ők már nem a beteg embert látták a családban, hanem ennek a szakmának a szépségét és kudarcait.

Ez évben január 23-án ünnepélyes keretek között dr. Földesi Irénnek adták át a Dr. Bugyi István-díjat. Az elismerést, mint mondta, nagy megtiszteltetésnek veszi.

- Büszke vagyok arra, hogy ennek a díjnak a tulajdonosa lehetek, de a velejáró elismerést megosztom munkatársaimmal, és közvetlen családtagjaimmal, hiszen az elmúlt 24 év során ők részesei voltak munkámnak, a kudarcoknak és sikereknek egyaránt, nélkülük ez a munka nem mehetne így, ma nem működne a szentesi diabetológia. És remélem, hogy a következő 24 évben eredményesebbek tudunk lenni!

Lovas József