Január 22. egy nap az évben. A kultúra napja mégis jelesebb ünnep a művelődés barátainak. A Művészetek Házában pedig alighanem a legfontosabb! Az ünnep előestéjén megtelt a szentesiek által csak "gólyás háznak" nevezett épület. Nemcsak a fenti kiállító helyiségeket, hanem az alagsori előadótermet is megszállták a fiatalok és idősebbek. Zajosan és vidáman, de ünnepelni jöttek. Mit is?
Az alkotó embert! Azokat a kézműves varázslókat, akik az ott látható csodákat elhelyezték a bemutató szobák asztalaira, vitrinekbe és a falakra. A Művészetek Házában az igazi népművészet az alkotó mesterek remekei láthatók.
Ne higgye túlzásnak senki a fenti véleményt, mert a tények - a bemutatott tárgyak - ezt bizonyítják. Fafaragás, mázas kancsó, feketekerámia, hímzés, mézeskalács, a nemezmunkák sora, hogy egyszerűen fogalmazzunk: önmagukért beszélnek. A falakra kirakott képekről, a fonásokról és a fűzfavesszőből készült szépségekről még eddig említést sem tettünk.
Kiállítás megnyitóra szólt az invitálás, de elárulom az olvasónak, nem szabályos tárlatot láthattunk. Különböző színű, formájú, más-más anyagú tárgyak csoportjai csak úgy vonzzák a tekintetet és nehéz megállni, hogy kézbe ne vegyük a formagazdag darabokat. Nemhogy tilos nyúlkálni a "műtárgyak" felé, hanem biztatják a személődőket: vegyék kézbe a kiállított alkotásokat.
Az intézmény háziasszonya Kálmánné Szabó Erzsébet kalauzolja az érkezőket a bemutatótermekben. Majd az előadó bejáratánál sajnálkozik: annyi szék a közelben sincs, hogy mindenki ülve tudja végignézni a színvonalas műsort. A szentesi gimnázium tehetséges fiataljai és Újszentes előadói, a Szivárvány Művészeti Iskola hallgatói énekeltek, táncoltak, zenéltek és szavaltak, hogy még emlékezetesebb maradjon az ünnep.
Az est befejezéseként a csongrádi Gulyás Ferenc borász ízes szavai és zamatos borai is a kultúrát idézték. Pontosan azt a szeletét, amit a hangulatos találkozón, a gyertyák fényén át a gyöngyöző poharakon keresztül néztek. Közben a sokszínű, alkotó embert dicsérték!
Kruzslicz Pál