Csaba testvér és "gyermekei"

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Szentesi Szervezetének meghívására érkezett városunkba Böjte Csaba, aki "Nézd kicsi szívem." beszélgetés a nevelésről címmel tartott előadást. A beszélgetésen Farkasné Márton Katalin megköszönte Csaba testvérnek, hogy 3 napot tölt el városunkban és környékén. Ezután átadta a szót.

- Mindig abból kell kiindulni, hogy Jézus bízik bennünk - kezdte mondandóját Csaba testvér, s Nikodémus történetével támasztotta alá. Ezt követően mesélt Péter apostolról, valamint a Gadarai megszállottról, melynek véleménye szerint minden szülő és pedagógus előtt példává kell válnia, mert az Isten mindenkibe beleadott apait, anyait. A hit alapja pedig, hogy Isten teremtett minket és ő selejtet nem teremt. Meghallgatja imáinkat, s egy gyermek eszébe, lelkébe rejti a választ, a megoldást. A szülőknek és pedagógusnak pedig az a dolga, hogy segítsen a gyermekben lévő isteni üzenetet kibontakoztatni - mondta Böjte Csaba, aki szerint a tanulásban nem az a lényeg, hogy mit tanul valaki, hanem maga az erőfeszítés, az a munka, amelyet a tanulásra fordítunk. S ha a játékban a gyermek viccesen megtanulja legyőzni a másikat, akkor az életben is sokkal könnyebben boldogul az elé kerülő feladatokkal. Csaba testvér tapasztalatai szerint a gyermekeket lehet nevelni. A szülő, a pedagógus első feladata megnyugtatni őket és csak ezután lehet a bizalmat kiépíteni. Elmondta, hogy a hozzá került gyerekek legtöbbje szorong, fél és mindenkiben csalódott, de elég türelemmel kibontakoztatható a gyermek. Ő egyfajta Józsefi apának érzi magát, kinek nincs saját gyermeke, de annál több fogadott gyermeke van, akiket keresztény elvek szerint nevel. Saját bevallása szerint nem talál ki új, okos dolgokat a neveléssel kapcsolatban, mindig Jézus "receptjei alapján főz". Nem hisz az erőszakban, de hiszi azt, hogy a gyermekeket szembesíteni kell a valósággal, akkor is, ha az kegyetlen. A gyermekeknek meg kell tanulnia küzdeni, élni ebben a világban, hiszen sem ő, sem más nem tud új világot teremteni. Azokat a gyermekeket, akik szeretnek háborúsdit játszani, elviszi ministránsnak a temetésekhez, olyan börtönökbe, ahol fiatalkorúakat tartanak fogva, és kórházakba olyan betegekhez is, akik már alig-alig tudnak magukról. Mindezt azért, hogy lássák: a halállal nem lehet, nem szabad játszani. Szép és izgalmas dolognak tartja a nevelést. Megemlítette, hogy sokszor mondják neki, milyen sok jó gyermeke van, de kevés szó esik kudarcairól, pedig ilyen is akad. A 17 éve működő alapítvány nagyjából 1500 gyermek gondját viseli 150 nevelővel, autonóm "családokban".

B. Zs.