Az első munkásszervezetek vezetője

150 éve született Tarnóczi Mihály földmunkás

Szentesi kubikosok

A XIX. század utolsó évtizedében a fokozódó munkanélküliség, a nyomasztóan alacsony munkabérek érzékenyen érintették az alföldi vármegyék, köztük Csongrád megye népét. Ez az alapvetően mezőgazdasági jellegű terület ekkor vált az agrárszocialista mozgalmak bázisává. Itt szerveződtek az első vidéki munkáskörök, egyletek, itt robbantak ki a legharcosabb aratósztrájkok, bérmozgalmak. E térség ekkoriban kapta igen találóan a Viharsarok elnevezést.

A korai munkásmozgalom legszervezettebb magját a jellegzetesen alföldi munkásréteg, a földmunkás-kubikosság alkotta, amelynek kialakulása a XIX. század közepén megindult ármentesítési-, út- és vasútépítési munkálatokkal volt összefüggésben. A szervezkedés élén világot járt kubikosok álltak, akik bejárva a kontinens országait, a bérharcokban jelentős tapasztalatokat szereztek. Ilyen volt Tarnóczi Mihály is, aki a korai szentesi munkásmozgalom legelismertebb vezérének számított.

Magánéletéről keveset tudunk. Szentesen született 1858. február 10-én; apja Tarnóczi Mihály, édesanyja Bakonyi Julianna. Lakása a IV. tized 406. sz. alatt volt; a feleségét Nagy Tóth Máriának hívták. Néhány elemi elvégzése után cselédeskedett, majd apja nyomdokait követve, országjáró kubikosnak állt. Az 1870/80-as években még bőven akadt munka az Osztrák-Magyar Monarchia területén, és volt megélhetést biztosító kereset. Ennek megcsappanása fokozatos elégedetlenséghez, majd szervezkedéshez vezetett.

Tarnóczi Mihály társaival együtt már 1890/91 folyamán kísérletet tett egy Kubikos Szövetkezet létrehozására, amely célul tűzte ki a kölcsönös segélyezést, munkaalkalmak szerzését és a munkaközvetítők kiiktatását. A hatóságok tudni vélték, hogy a szövetkezetbe 2 ezer tag iratkozott be. A szervezkedés a szigorú hatósági intézkedések hatására megtorpant, de nem került le a napirendről. Erre utal Arady Kálmán szentesi rendőrkapitány 1894 februárjában kelt jelentése, amelyben megállapította, hogy Szentesen "szociális irányú munkásmozgalom mutatkozik, a munkások között szociális eszméket hirdető nyomtatványok terjesztetnek, és aláírási ívek köröztetnek". Az éles szemű főkapitány az elsők között figyelt fel arra, hogy a "mozgalom élén leginkább kubikos földmunkás emberek állnak, akik az ország különböző vidékein járva-kelve hallottak a szocialista eszmékről".

Több sikertelen próbálkozás után, az 1894. április 8-án megtartott munkásgyűlésen - amelyen kb. 4000 érdeklődő jelent meg - kimondták az Általános Munkás Önképző Egylet megalakítását, és elfogadták alapszabályát. A munkásegylet ideiglenes elnökévé Tarnóczi Mihályt választották. Ebben a minőségében május közepén ő képviselte a szentesieket a Magyarországi Szociáldemokrata Párt III. kongresszusán. Ebben az időben számos cikke jelent meg a Szentesi Lapban, amelyekben ismertette a szervezett szocialista munkásság törekvéseit; visszaverve a mozgalom ellen irányuló vádaskodásokat. 1894. április végén a szentesi munkásság nevében nyílt levelet tett közzé, tiltakozva a vásárhelyi munkásokkal szemben alkalmazott hatósági terror miatt. Ezek után nem volt meglepő, hogy a belügyminiszter nem hagyta jóvá a szentesi munkásegylet megalakulását. Indok: a nevezett egyletnek be nem vallott célja a szocialisztikus és kommunisztikus elvek terjesztése, melyek veszélyeztetik a közrendet és vagyonbiztonságot.

A vádakra Tarnóczi a helyi lapban válaszolt: "Tisztelt közönség! Mi szegény munkások tudtukra adjuk önöknek, hogy ne tekintsenek minket ellenségnek, hanem testvéreknek. Mi az emberiség felvilágosításán és a testvériség eszméje mellett működünk, és a felvilágosodás által találunk rá arra az igazi útra, amelyen haladva a mai romlott társadalmi helyzetet megváltoztathatjuk. Követeljük programunkban az általános választási jog kiterjesztését minden képviseleti testületben. Díjtalan népoktatást, úgy az elemi, mint a további képző iskolákban. Az apáknak keresetet biztosítani tisztességes díjazással, hogy a gyermekét ne legyen kénytelen ellökni magától gyenge és tudatlan korban. Ha valóban szükséges ez a sok adó, terheljék azokat, akik mások munkája gyümölcséből százezreket és milliókat gyűjtenek rakásra, és az óriási birtokoknak urai. Csak úgy lehetünk lelkes fiai e hazának, hogyha tisztességes megélhetés és emberi jogok vannak a számukra biztosítva. Mi, szocziáldemokraták nem tekintjük, hogy e szép hazában melyik ember milyen vallású és nemzetiségű, hanem ha az igaz hazafiság érzelme tölti el a szívét, ugyan egyforma jogok illetik. Egyformán akarunk élni!" - érvelt a munkások vezetője.

A 90-es évek második felében továbbra is Tarnóczi az egyik legelismertebb munkásvezér. 1895-ben a munkanélküliek ügyében küldöttséget vezet a főispánhoz; az 1897. évi nagy aratósztrájk egyik szervezője; az 1899-ben Szentesen indult Szabad Szó című földmunkás újság egyik szerkesztője. 1900. január 21-én részt vett a Szentesi Általános Népkör megalakításában, amelynek a választmányába is beválasztották, de ettől kezdve egyre ritkábban találkozunk nevével. A Mezőfi Vilmos vezette Újjászervezett Szociáldemokrata Párt 1901 áprilisában Szentesen megrendezett országos kongresszusának még ő az egyik szervezője. Utóbb kiábrándult a Mezőfi-féle mozgalomból, és visszavonult az aktív politikai tevékenységtől.

Szentesen hunyt el 1911. november 4-én. Emlékét őrizzék e sorok.

Labádi Lajos