A gimnázium híressége
Nyolcvanöt éve hunyt el dr. Várady Lipót Árpád érsek
Dr. Várady Lipót Árpád
(Éder Gyula alkotása)
Ezúttal egy olyan jeles személyiségről emlékezünk meg, akiről a kortársai, és ennek nyomán az utókor is úgy tudta, és büszkén hirdette, hogy városunk szülötte. Ezt erősítette, hogy 1932 óta utca is viseli nevét. Való igaz, hogy szoros kötelékek és érzelmi szálak fűzték Szenteshez, és korában sok dicsőséget szerzett településünknek, ennek ellenére szembesülnünk kell a valós ténnyel: a híresztelések ellenére, Várady Lipót Árpád nem Szentesen látta meg a napvilágot.
A tévedés forrása az lehetett, hogy édesapja, Várady Lajos gyógyszerész, a legismertebb és legtiszteltebb szentesi polgárok közé tartozott, aki általános megbecsültségét 1848-as múltjának, tevékeny közéleti szereplésének, szorgalmas és emberséges munkásságának köszönhette. Róla is kevesen tudták, hogy nem Szentesen, hanem a Torontál vármegyei Deszken született 1831-ben; és szüleit korán elveszítve, felneveléséről nagybátyja, Várady János nagybecskereki plébános gondoskodott. 1848 tavaszán - 16 éves diákként - részt vett a honvédek toborzásában, majd maga is beállt Damjanich híressé vált vörös sipkásai közé, vitézségével elnyerve a hadnagyi rendfokozatot. 1856-ban a budapesti egyetemen gyógyszerészi oklevelet szer-zett, s előbb Újaradon, majd Temesváron működött. Időközben házasságot kötött Haszler Leopoldinával, akitől kilenc gyermeke született. Közülük Árpád Temesváron jött a világra 1865. június 18-án. A család ezután költözött Szentesre, mivel Várady Lajos 1867-ben megszerezte a város legrégebbi gyógyszertárának, a Hajnalhoz (Auróra) címzett patika tulajdonjogát, amely a város központjában, a Fő utca és Úri utca sarkán (ma Kossuth és Petőfi u.) helyezkedett el.
Árpád tízéves koráig a Haszler családnál nevelkedett, s csak az 1870-es évek közepén került Szentesre. A lexikonok úgy tudják, hogy a középiskoláit Temesváron végezte, de ez nem teljesen felel meg a valóságnak. Valószínűleg ott kezdte meg tanulmányait, de a II-VI. osztályokat a szentesi gimnáziumban végezte 1875 és 1880 között. Olyan jeles tanárok tanították, mint Zolnay Károly, Balázsovits Norbert, Dósa Elek, Frank Ármin, Pólya Ferenc, Szalay István, Szívós Béla és Zoó János. Az iskolai anyakönyv bejegyzései szerint alsós gimnazistaként nem volt eminens diák: a kitűnő és jeles minősítés mellett, a jó és elégséges értékelés egyaránt megtalálható; a figyelme és szorgalma pedig kellő, hanyatló, változó. Történelemből, földrajzból, természetrajzból, számtanból, mértanból, vallástanból, testnevelésből, német és francia nyelvekből általában jó, jeles vagy kitűnő, viszont magyarból, latinból és rajzból legtöbbször elégséges vagy jó rendű volt. A gimnázium utolsó két évét Temesváron, a teológiát a budapesti egyetemen és a bécsi Augustine-umban végezte. 1888 nyarán pappá szentelték.
Az elkövetkező évtizedek-ben szédületes pályát futott be, amelynek főbb állomásai: tanulmányi felügye-lő és teológiai tanár a temesvári papnevelőben, 1889-től zsinati vizsgáló; 1890-től teológiai doktor, püspöki szertartó és szentszéki jegyző; 1891 júliusától püspöki titkár, a Szent István Társulat tudományos osztályának tagja; 1895-től pápai kamarás; 1897 januárjától a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium osztálytanácsosa, a katolikus ügyek vezetője. Ez utóbbi kinevezésről a Szentes és Vidéke c. újság a következőket írta: "Egy földink kitüntetése. Olyan kicsiny azon szentesi szülött ifjak száma, kik az életbe kikerülve, a közélet szereplőivé válnak, és mint ilyenek, önmaguknak hírt, nevet küzdenek ki, szülővárosukra is dicsőséget hozva, hogy mindég örömmel ragadjuk meg az alkalmat, ahogy egy-egy ilyen derék földinket valami kitüntetés ér, amire a föld, melyen bölcsője is ringott - szintén méltán büszke lehet. Ilyen alkalmunk van most, amikor a kormány bizalma folytán a királyi kegy Vára-dy Árpád dr-t, Várady Lajos Gyógyszerész fiát és a csa-nádi püspök érdemes titkárát elszólítja eddigi tiszté-től. a közoktatásügyi minisztérium katolikus ügyosztálya élére."
Várady bámulatos egyházi karrierje tovább folytatódott: 1898-ban cikádori apát, 1899-től a csanádi székeskáptalan kanonokja, 1902-ben sebeni-coi címzetes püspök, 1905-ben miniszteri belső titkos tanácsos, az I. osztályú Vaskorona Rend Lovagja. Érdemei elismeréséül 1908-ban megkapta a Ferenc József Rend csillagos középkeresztjét; emellett a budapesti egyetem "bekebelezett hittudora". 1911-ben győri püspökké, 1914 nyarán pedig kalocsai érsekké nevezték ki.
Noha az egyházi hierarchiában rendkívül magasra emelkedett, mindvégig melegen ápolta szentesi rokoni kapcsolatait, és segítette a helyi egyházközség boldogulását. Kalocsán hunyt el 1923. február 18-án, 58 éves korában. Földi maradványait a főszékesegyház sírboltjában helyezték örök nyugalomra. A temetésén Szentes városát Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő, dr. Né-gyesi Imre polgármester és Nagy Imre főjegyző képviselték. 1932-ben utcát neveztek el róla; a szentesi hitközség pedig 1935-ben megfestette életnagyságú portréját, a-mely a Szent Anna Plébánia épületében ma is látható.
Labádi Lajos