Városunk első országgyűlési képviselője

Százkilencven éve született, százhuszonöt éve hunyt el Horváth Ferenc

A népképviseleti országgyűlés megnyitása (1848. júl. 5.)

Az 1848-as dátumhoz kötődő vívmányok sorába tartozik, hogy városunk elnyerte az országgyűlési követküldési jogot. Szentes mezőváros a XIX. század közepén - 22 ezer főt meghaladó népességével - az ország legnépesebb települései közé tartozott, ennek ellenére nem rendelkezett közvetlen képviselettel a rendi országgyűléseken. Ezen változtatott a népképviseletről szóló 1848. évi V. törvénycikk, amelynek értelmében a nemeseken kívül választójogot kaptak a házzal vagy negyed telekkel (kb. 15 kh földbirtokkal) rendelkező volt jobbágyok, az önálló iparosok és az értelmiségiek. A törvény kihirdetését követően hamarosan megérkezett István nádor leirata, amelyben meghívta Szentes képviselőjét az 1848. július 5-én megnyíló népképviseleti országgyűlésre.

A vagyoni cenzus korlátai miatt mindössze 1590 szentesi polgár került be a választásra jogosultak névjegyzékébe. A képviselő-választásra 1848. június 23-án került sor. A szentesiek két jelölt között választhattak: a nagytekintélyű Boros Sámuel főbíró, és az alig 30 éves városi jegyző, Horváth Ferenc között. A választásra jogosultak közül 905 fő adta le voksát: Boros Sámuel 118, Horváth Ferenc 787 szavazatot kapott. A választás eredményeként tehát az elsöprő győzelmet arató fiatal jegyző lett Szentes város követe a 160 évvel ezelőtt összeült első népképviseleti országgyűlésen.

Horváth Ferenc református földműves családban született Szentesen 1818. március 14-én; apja Horváth István szántóvető, édesanyja Mikecz Judit. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, majd a debreceni református főiskolán jogi tanulmányokat folytatott. 1843 és 1845 között Arad szabad királyi város előkelő családjainál nevelősködött, ugyanakkor Arad vármegye tiszteletbeli írnokaként és királyi táblai jegyzőként gyarapította jogi ismereteit. 1846 májusában megpályázta és elnyerte Szentes város egyik jegyzői állását. 1847 nyarán sikeres ügyvédi vizsgát tett Pesten.

A vármegyei és a városi liberális párthoz tartozott; támogatta és szorgalmazta a polgári fejlődést szolgáló reformtörekvéseket. 1848. március végén ismét jegyzővé és egyben levéltárnokká választották. Kapitányként részt vett a szentesi nemzetőrség szervezésében.

Képviselői működéséről kevés adat maradt fenn. A szavazások alkalmával a kormánypárti többséggel tartott: 1848. augusztus 8-án és 10-én az oktatási törvény, 21-én az újoncozási törvény tárgyában is igennel szavazott. 1849 januárjában követte a kormányt Debrecenbe, de a tavasz folyamán megbetegedett, s felgyógyulásáig (április 7-18. között) Szentesen tartózkodott. Felépülése után visszatért Debrecenbe, s április 24-én megszavazta Kossuth 50 ezer újonc kiállítására vonatkozó indítványát, buzdító levelet intézve Szentes közönségéhez, a városra eső létszám mielőbbi teljesítésére. Április végén Kossuth Lajos megbízásából Erdélybe utazott, hogy kivizsgálja, kinek a vétkes mulasztása miatt dúlhatták fel Nagyenyedet a román fölkelők. Erdélyi küldetése június végéig tartott, majd követte a kormányt és a parlamentet Szegedre. Tagja lett az 1849. április 5-én alakult Radical Pártnak, amely Magyarország teljes önállóságát, függetlenségét és demokrata köztársasággá alakítását tűzte ki célul.

A fegyverletétel napjaiban hazatért Szentesre. 1849. nov. 13-án a cs. kir. katonai parancsnokság lefogatta, Pestre kísértette, és a cs. kir. haditörvényszék elé állíttatta. Népszerűségét jelzi, hogy előzetes letartóztatása idején a szentesi lakosok mozgalmat indítottak kiszabadítása érdekében. A kegyelmi kérvényt (melyet 158-an írtak alá) hivatalos küldöttség vitte Pestre Haynauhoz. Átadása utóbb feleslegessé vált, ugyanis 1850. január végén Horváth Ferencet - Haynau engedélyével - ideiglenesen szabadlábra helyezték. Az eljárás azonban tovább folytatódott ellene. 1850. április közepén ismét meg kellett jelennie a Pesti Haditörvényszék előtt. Több képviselőtársával együtt teljes vagyonvesztésre és kötél általi halálra ítélték. Mivel azonban az újabb vizsgálatok során igazolni tudta, hogy a Habsburg-ház trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásakor (1849. ápr. 14.) nem tartózkodott Debrecenben, utóbb kegyelembe részesült, s hazatérhetett szülővárosába.

Az új császári-királyi hatóságok előtt Horváth Ferenc kompromittált, megfigyelés alatt álló személynek számított, a szentesiek bizalma azonban töretlen maradt. Bizonyítja ezt az elkövetkező évtizedekben befutott életpályája. Már 1850 őszén a városi Földbecslő Bizottmány ügyvezető elnökévé választották, 1854-57 között pedig ő viselte a szentesi református egyház főgondnoki tisztségét. 1856-ban házasságot kötött a mezőtúri illetőségű Csala Ágnessel, akitől

öt gyermeke született. Az 1860/61-es rövid alkotmányos időszakban előbb városi törvénykezési tanácsnokká, majd a tiszántúli járás főszolgabírójává választották. A provizórium idején (1862- 1867) a város gazdasági ügyeit intéző Váltsági és Gazdasági Bizottmány tagja. A kiegyezés után ismét városi tanácsnok, 1868 májusától pedig Szentes város főkapitánya. Felesége fiatalon bekövetkezett halála után, 1869-ben újból megházasodott. Sógornőjét, Csala Zsuzsannát vette nőül, akitől három gyermeke született. 1871 decemberében Csongrád vármegye árvaszéki elnökévé választották, mely tisztségét 1883. március 17-én váratlanul bekövetkezett haláláig viselte.

A kortársak a közpályán szerzett érdemeit a megye és a város közgyűlési jegyzőkönyveiben megörökítették, maradandó emléke azonban nincs városunkban.

Labádi Lajos