A közéletiség vonzásában

Hogy érzi magát Oltyán Lajos?

Oltyán Lajos olyan családban született, ahol a közéleti tevékenységnek volt alapja. Édesapja az akkor erős nyomdász szakszervezetben vezető funkciót töltött be, azzal együtt a szociáldemokrata párt helyi szervezetében is tevékenyen részt vett. Édesanyja is szakszervezeti bizalmi volt. A fiuk pedig.

- A szegedi tanítóképzőben olyan felkészítést kaptunk, hogy ahova kikerülünk, az rendszerint egy falu volt abban az időben, ott nekünk a tanításon kívül egyéb közéleti feladatokat is el kell tudni látni - meséli.

A lapistói iskolában kapott állást, vezette a dolgozók iskoláját, fiataloknak színjátszó kört szervezett az intézmény pedagógusaival együtt. Feladatát jól látta el, és már 22 évesen Szentesen közművelődési felügyelő lett. Attól kezdve a kulturális közélet is vonzotta, ilyen-olyan formában folyamatosan benne élt. Sportvezetőként a sporttársakkal megalapították Szentesen a kézilabda szakosztályt, járási sportvezető lett, a megyei szakszövetség tagja. Aztán gondolt egyet, elvállalta a kultúrház igazgatói posztját, majd a pártbizottságon munkatársként az oktatás és egészségüggyel foglalkozott.

Immár a Klauzál Gábor Általános Iskola igazgatójaként '94-ben elindult az önkormányzati választáson. Három ciklusban, '94, 98-ban és 2002-ben volt a 2. számú körzet választott képviselője.

- A szavazatok számából következtetve úgy érzem, hogy a körzet lakossága igen jelentős arányban voksolt rám, és nemcsak a pártagok, pártszimpatizánsok álltak mellém a választásokon. Igyekeztem jól teljesíteni, úgy szervezni, hogy megfeleljek az ott lakók elvárásainak. Emellett három ciklusban folyamatosan elnöke voltam a művelődési és sportbizottságnak, majd a művelődési és oktatási bizottságnak, illetve tagja voltam a sportbizottságnak. Ez utóbbinak jelenleg is külsős tagja vagyok. Ebben a funkciómban igyekeztem a város általános iskolás gyerekeinek a helyzetén javítani, az oktatás ügyét szolgálni. Mindig azt éreztem, hogy ez a város fejlődése szempontjából hallatlan fontos dolog. Most is úgy érzem, hogy méltatlanul hátrányos helyzetbe került az általános iskolai oktatás. A terület sokkal több odafigyelést, sokkal több empátiát igényel a képviselő-testület részéről. Az odafigyelés, a vele való törődés mindig segít a pénzügyi helyzet adott lehetőségeit kipótolni.

- Amit én látok, az, hogy nem kap kellő megbecsülést az oktatásügy. Emberi megbecsülésről beszélek. Sokszor elmondjuk, hogy értékvesztés. De hát ennek van egy velejárója: ha a szülő azt látja, hogy az iskolának olyan nyűgjei vannak, amelyeken lehetne javítani, akkor úgy gondolja, nem törődnek eléggé az iskolával, akkor ő mit törődjön vele. Kisváros ez, itt minden kiszivárog. Amikor nem munkatársnak tekintik az óvodavezetőt, iskolaigazgatót, kultúrház igazgatót, hanem végrehajtónak, beosztottnak, akkor innentől kezdve ez hangnemben, magatartásban nagyon rossz visszahatást hoz.

- Korábban úgy nyilatkozott, ez az egyik dolog, amely gondot okoz. A másik?...

- Nincs a városnak egy kimunkált oktatásügyi vagy közművelődési koncepciója. Olyan, amit a szakma is tudomásul venne, elfogadna, tartaná magát hozzá. Ez bizonytalanná teszi a vezetőt meg a beosztottat is. Hogy az adott iskolában X. Y. pedagógus azt mondja nekem, Lajos, nem tudom, mikor küldenek el. Na, most ez azt eredményezi, hogy a pedagógus idegbajos lesz, és az ilyen tanár idegbajos gyereket is fog nevelni.

- Tudvalevő, hogy a gyereklétszám folyamatosan csökken.

- Így igaz. Tudomásul kell venni, hogy 2015-re itt az általános iskolás korú gyerekek száma 2 ezer körül lesz. Ez azt jelenti a jelenlegi mutatók alapján, hogy egy nagy iskolára onnantól kezdve nem lesz szükség. Ezzel foglalkozni kellene. Eötvös József kultuszminiszter óta Magyarországon az oktatást és a közművelődést finanszírozzák. Most is, de onnan el lehet csipkedni. De amit pénz nélkül meg lehet tenni, azt sem tettük meg. Ez a sport területéről is elmondható. Itt sincs olyan koncepció, ahol kimondanák: ezt meg ezt városi sportérdeknek tekintjük, és ezeknek a lehetőségekhez mérten adunk egy komoly támogatást. A többinek meg örülünk, hogy van.

- Aztán 2006-ban nem indult a helyközi választásokon.

- Saját elhatározásomból tettem, mint képviselő nem buktam meg. Úgy éreztem, hogy a korom és bizonyos egészségügyi problémáim arra intenek, hogy ne csináljam tovább. Azt mondtam, jöjjenek a nálamnál fiatalabbak.

- A képviselő-testület végül is elismerte az ön által végzett munkát.

- A Szentes városért emlékplakettet megtiszteltetésnek érzem. Mert úgy gondolom, hogy nem csak a három cikluson át végzett képviselői munkámért, hanem a város gyerekeiért, sportjáért, a szigligeti gyerektáborét, mindazért, amihez nekem közöm volt, a kultúráért, színházért kaptam.

- Hogyan telnek a nyugdíjas napjai?

- A családban tizennégy unoka vesz körül bennünket. Velük foglalkozom. Ameddig a szemem engedi, olvasok, aztán kertészkedek is. A csongrádi kertemben háromszáz tő szőlőt gondozok. Mindent magam csinálok benne, aztán, ha beérik, iszom a világ legdrágább, de legegészségesebb borát. S ha már az egészségnél tartunk: különösebben nem panaszkodom. Nincs miért: 1938-ban születtem, mindjárt 70 éves leszek.

Lovas József