Több mint restaurátor

Vigh László a díszkút közepére békákat tervezett

Szobrásznak készült, végül restaurátor lett Vigh László. Azonban nem adta fel művészi ambícióit, festményeivel, domborműveivel, szobraival találkozhatunk kiállításon, középületekben. Pályafutását a napokban a Balázsi Ágnes-díjjal ismerték el.

A vágyott szakra kétszer is sikertelenül felvételizett, meséli Vigh László. Több helyen dolgozott, megtanult korongozni is, közben kereste a helyét. Beiskolázták restaurátor alaptanfolyamra, utána a Képzőművészeti Főiskola tárgyrestaurátor szakára jelentkezett. Munka mellett végezte el a négy éves képzést. Művészeti alaptagságot nyert a restaurátor tagozaton, s folytatta az alkotómunkát.

Legutóbb a teremtés misztériumát festette meg pasztellképeken a sokoldalú restaurátor, a könyvtárban karácsony környékén Jézus szenvedéstörténetének különböző állomásait láthattuk tőle. Annál az alkotásnál, melyen elveszik Jézus ruháját, bevallása szerint az alkotó úgy érezte, mintha valaki vezette volna a kezét.

A vázlatokból tervei szerint bronzformában is elkészíti a képeken látható témákat. Erre most azért nem volt lehetősége, mert munkahelye, a Koszta József Múzeum életében nagy változások történtek az elmúlt években, s ez számára komoly lekötöttséget jelentett. Mostanra a múzeum révbe ért, így már tervezheti a bronzalkotásokat. Azt mondja, hit nélkül nincs művészet, annak tágabb értelemben a vallás is része. A tavalyi kiállításán pedig újrafogalmazta azokat az alkotásokat, amiket másoktól látott, jelképekkel, jelzésekkel akarta elmondani Krisztus keresztútját.

Saját alkotásai helyet kaptak középületeken, így például Őze Lajos bronzportréja a Bartha János középiskola bejáratánál látható. Közszemlére került munkái között említendő a Városháza kerámia címerének, a Szent József-szobornak és a volt megyeháza homlokzatán található allegórikus szobroknak, vagyis hat mesterség nőalakos ábrázolásának restaurálása. Dolgozott a most felújítás alatt álló református nagytemplom kőépítészeti elemein, nagyméretű kővázákat is készített. A restaurátor alárendeli magát a műtárgykészítő mesterének, akkor dolgozik jól, ha munkája rejtőzködve marad, fogalmaz Vigh László. Életművét szaktársai is díjazták. A rákban elhunyt tanárnő, Balázsi Ágnes emlékére alapított díjat április 8-án, a Magyar Nemzeti Múzeumban rendezett restaurátor konferencián vehette át.

Múzeumi munkái mellett jelentős megbízásnak tartja a Dr. Sipos Ferenc Idősotthonban épülő díszkutat és épületkerámiát, melyen az utolsó simításokat végzi a Keraform stúdió műhelyében. Az intézmény udvarára készülő építményt három emeletesre tervezte Vigh László: legalul halformák lesznek, középen békák köpik a vizet, felső harmada most formálódik. Tizenhat vízsugár lövell majd ki az alakzatból, melyben 24 ülőhelyen gyönyörködhetnek az otthon lakói az üvegmozaikból kirakott, kékes színnel megvilágított medence partján. Nagyméretű domborművön, a Noé bárkáján is dolgozik párhuzamosan, melyet szintén az idősek otthonában helyeznek el.

(darók)