Rácz Niki edzőjével, Kovács Brigittával a pozsonyi versenyen
A Szentes Városi Úszó Club versenyzőinek sikereiről rendszeresen beszámolunk, ám van a tehetséges fiatalok között egy kislány, akinek eredményeit mégsem lehet a többiekkel együtt említeni. Együtt készül ép társaival, mégis a mozgáskorlátozottak versenyein indul. Rácz Nikolett most még egyedül van, de edzője csapatot szeretne mellé.
Nehéz volt, elfáradtam, mindenből megúsztam, amit kellett - mondja a kislány alig 11 évének minden öntudatával a medencénél, ahol legutóbbi versenyére is készült. Pozsonyban volt Niki első nemzetközi megmérettetése. Nem csoda, hogy elfáradt: 100 méter pillangón nyert, 50 mellen és 200 gyorson második lett, s szerzett egy bronzérmet is 100 mellen, s még negyedik helyezéseket is elért, mutatja egy papírra összegyűjtött eredménylistáját. Ezek csak bemutatkozó külföldi versenyének adatai, összesen már 30-40 éremnél tart, azt mondja, otthon egy külön polcon tárolja büszkeségeit. Hazai medencében már többször bizonyított, be is kategorizálták, a legenyhébb sérültségi fokot kapta. Bal kézfeje hiányzik, ezzel a rendellenességgel született. Szükség volt viszont nemzetközi felmérésre is, ha majd komolyabb versenyeken akar indulni. Márpedig akar, de erről később. Az említett szlovákiai tornán is a legenyhébb besorolást kapta, ám ott az értékelés csak szenior ('88-as születésű vagy idősebb) és junior kategóriákban történt, így adódott, hogy a szentesi kislánynak 18 évesekkel is medencébe kellett szállnia.
Edzőjétől azt is megtudom, hogy vakokkal, transzplantáltakkal és egyéb fogyatékkal élő sportolókkal volt népes a mezőny, melyben tanítványa versenyzett. Kovács Brigitta szerint hátrányban vannak a végtaghiányos úszók, de köztük is lehet előny, vagy hátrány a sérültségi fok. Három éve foglalkozik Nikivel, aki, bár együtt úszik a többi versenyzőjükkel, mégis külön munkát igényel. Nikinek ez a kisebb rendellenessége már azt eredményezi, hogy úszótechnikájának más ritmusa van, számára az aszimmetrikus mozgás könnyebb. Ezért is jó mellen, hiszen itt lábbal jobban tudja kompenzálni a bal kéz húzó erejének hiányát. Babaúszásra is járt, kéthetente vitték fel Pestre. Ő akart úszni, hogy megerősödjön a keze. Más sport nemigen lett volna jó, ezért döntött az úszás mellett. Sokat erősödött a keze, jegyzi meg Niki. Már ezért megérte, gondolom én. Ami az átlagembernek sok, a kis versenyzőnek természetes: 2-3 ezer métert úszik naponta. Novemberben, Bécsben lesz a legközelebbi lehetősége, hogy éremgyűjteményét gyarapítsa. Niki jól látja a helyzetet: ahhoz még többet kell edzenie. Az olimpia, azaz a paralimpia is ott van már a gondolataiban. Edzője is megerősíti: lehet esélye Nikinek, hogy egyszer majd az ötkarikás játékokon szerepelhessen. B-válogatott kerettag, ez az első lépcsőfok az olimpiára. Kategóriájában 100 mellen 37. a világranglistán. Augusztusra meghívták a balatonfűzfői edzőtáborba a válogatotthoz.
Úszótársaival jól kijön. Persze, először megnézték a kezét: összemérték vele a sajátjukat, megkérdezték, miért ilyen, s ezzel le is tudták, mint ahogy az iskolában is csúfolódás legfeljebb elsőben volt. Van, aki irigykedik eredményeire, van, aki gratulál neki, mondja a Koszta iskola kitűnő tanulója.
Az úszóklubban most még Niki az első fecske, igaz, hamarosan lesz társa is, egy mezőtúri kislány igazol ide. Brigitta szeretné, ha nagyobb nyilvánosságot kapna a mozgáskorlátozottak sportja, hiszen van benne lehetőség. Úgy véli, sok szülő inkább rejtegeti sérült gyermekét, jobbnak látják, ha kerüli a közösséget, s persze, nem kis anyagi megterhelést ró a családra a versenyeztetés. Niki pozsonyi útját Szabó Imre és Csuka Henriett támogatta. Brigitta két éve Szegeden végzett testnevelés-rekreáció szakos tanárként, de tovább képezné magát gyógy-testnevelő szakon. Azért is, mert ha szaporodnának tanítványai, tudjon például idegrendszeri sérülttel is foglalkozni.
Darók József