Kamerával Tanzániában (1.)

Augusztus 10. és 17. között a Pécsi Tudományegyetem két hallgatója, Radics Péter jogászhallgató és a szentesi illetőségű Maczelka Márk kommunikáció szakos hallgató részt vett az idei tanzániai nemzetközi kulturális héten, az International Student Week in Tanzania 2008 elnevezésű programon. Az ISWiT a pécsi ICWiP (International Culture Week in Pécs) testvérrendezvénye, de a pécsi találkozóval ellentétben kétévente szervezik a Dar es Salaam-i Egyetem önkéntesei. Az egyetemisták interjúkat készítettek készülő rövidfilmjükhöz, amelyben - egyebek mellett - szólnak a tanzániai fiatalok mindennapjairól.

(A fiatalok kiutazásához támogatást nyújtott a PTE Rektora, a PTE ÁJK, a PTE BTK, az Afrikai-Magyar Egyesület, a Multi-Marketing Group Kft., Pécs polgármestere, valamint az utat szervező SIEN Alapítvány.)

Első nap

Tanzánia kicsit olyan, amilyennek az ember a televízióból elképzelné. Nem, tényleg, nem akartuk ekkora közhelylyel kezdeni Dar es Salaam-i (félig) élő útibeszámolónkat, de annak ellenére ez az érzés keríti hatalmába az utazót, hogy éppen ezt akarja elkerülni.

Elsőként: Kelet-Afrika természeti környezete, flórája és faunája a tapasztalatlan utazó, de tapasztalt tévénéző számára például nem meglepő. A fű ritkás, és európai szemmel nézve fakóbb, gyönyörű formájúak a fák, a túlzsúfolt nagyvárosban is példásan sok a zöldterület, és a szabadban reggelizőnek tényleg óvnia kell az elemózsiáját attól, hogy apró majmok elhappolják szájából a falatokat.Másodszor: hatóságai, épített környezete, közlekedése, az igazgatás és a hatalom számtalan reprezentánsa éppen olyan, mint játékfilmeken. A repülőtéren való belépés, és a kötelező 50 dolláros vízum (amerikaiaknak 100) kifizetése ugyan gördülékeny, de itt már nincs európai értelemben vett sorbanállás, útlevél-ellenőrzés vagy éppen vámvizsgálat. Dar es Salaam repülőtere és környéke egyébiránt kicsi, kellemes hely, a Magyarországról jövőt leginkább otthoni nagyvárosok Volán-pályaudvaraira emlékezteti, mind építészetében, mind állagában. Nem erőltetnénk egyébként a rendszeresen szembetűnő párhuzamot a '70-80-as évek magyar és a '80-90-es évek tanzániai építészete között - mivel az építészetnek csak szemlélői, szakemberi nem vagyunk -, de főleg a középületek esetében a hasonlóság szembetűnő.

Az ISWiT - International Student Week in Tanzania elnevezésű fesztiválra érkeztünk meg este, Zürichből indulva és Nairobi-i megállóval repülve. A szervezőket képviselő két önkéntes helyi fiatal a megbeszéltek szerint vár minket, hosszas kézfogások után még órákig faggatnak benyomásainkról, útunkról, otthonunkról. Nagyon nyájasak, és néhány más európai részvevő megérkezése után együtt megyünk szállásunkra, a Dar es Salaam-i Egyetem elkerített kampuszán található kollégiumba. Az elhelyezés autentikus, két helyi egyetemista lakik év közben a szobában, ahol mi alszunk. A szervezők körében csak okoz némi zavart, hogy nincs ágynemű, de nekünk sem mondta senki, hogy hozzunk magunkkal. Kölcsönlepedőkkel a probléma gyorsan megoldódik, az egész napos repülés után iráni-belga, norvég és ukrán kollégáink is nagyon kimerültek.

(folytatjuk)