Szremkónak szép emlék az olimpia

Tizenkilenc esztendeje vízilabdázik és a pekingi olimpiával lezárult egy szakasz az életében. Szremkó Krisztina megannyi elsőséggel, világbajnoki és Európa-bajnoki aranyéremmel a tarsolyában úgy döntött, befejezi sportolói pályafutását. Az uszodától nem szakad el, talán már nem is tudna, hisz a fél életét ott töltötte. Mostantól a fiatalok edzéseit vezeti és a szabad hétvégéit tervezi. Sokan mégis abban bíznak, hogy a klasszis döntése nem végleges.

- Athén vagy Peking?

- Több szempontból is azt kell mondanom, hogy Peking. A kínaiak szép és jól szervezett olimpiát rendeztek, amit Londonnak nagyon nehéz lesz felülmúlnia. Ami az eredményességet illeti, Athénban hatodikak lettünk, itt negyedikek, de teljesen más volt ebben a csapatban szerepelni, mint a négy évvel ezelőttiben. Ott egy szétesett, rossz hangulatú együttessel lettem pontszerző, itt a játékok alatt végig egységes volt a csapatszellem, küzdöttünk egymásért, mindent megtettünk a sikeres szereplésért.

- Korábban többször is úgy nyilatkozott, hogy nem szerepel már a válogatottban, aztán újra beverekedte magát a csapatba, majd utazhatott Pekingbe. Mi volt az, ami ennyi sikerrel a háta mögött még motiválni tudta?

- Athén után többször is abba akartam hagyni a vízilabdázást, de éreztem, hogy úgy, ahogy ott szerepeltünk, nem fejezhetem be. Azt tudtam, hogy ha a sérüléseim rendbe jönnek, még bennem lehet egy olimpia. Szerencsére mindkét vállam rendbejött, és az ínszalag-szakadásomból is meggyógyultam, így tavaly ősszel elkezdhettem úgy edzeni, hogy ismét bekerültem a válogatott keretbe. Az olimpián pedig olyan élménnyel gazdagodtam, hogy most már nyugodt szívvel fejezem be pályafutásomat, klubszinten is. Azt persze sajnálom, hogy egy olimpiai érem hiányozni fog a gyűjteményemből. De így is boldog vagyok, hogy Pekingben ott lehettem.

- Végig egyenletes teljesítményt nyújtottak, csak karnyújtásnyira voltak a dobo-gótól.

- Sajnos éppen azon a mérkőzésen játszottunk halványabban, amikor bejuttathattuk volna magunkat a döntőbe. Természetesen össze sem lehet hasonlítani a csoportmérkőzést a döntőért vívott összecsapással, ezen az utóbbin a hollandok jobbak voltak. Nagyon jól játszottak, különösen a fiatal játékosaik nyújtottak óriási teljesítményt. Ami az ausztrálok elleni bronzmeccset illeti, amikor először játszottunk velük a csoportmeccsen, végig ők vezettek, és a végén mi egyenlítettünk, a helyosztón pedig fordítva történt. A büntetődobásokban már nem vehettem részt, de nem is szoktam büntetőt dobni. Ennél is nagyobb baj volt, hogy Valkai Ági és Primász Ági is kipontozódtak, így ők sem lőhettek büntetőket. Ami a saját összteljesítményemet illeti, bár gólt nem szereztem az olimpián, mégis úgy érzem, jól oldottam meg a feladatomat, egy-két olyan szituáció volt, amelyekben utólag más döntést hoznék.

- Meséljen Pekingről. Milyen körülmények között éltek több mint három hétig?

- Az Olimpiai Falu olyan volt, mint egy kisebb város. A magyar küldöttség egy kilenc emeletes házban volt elszállásolva, kényelmesek voltak a szobák, tudtunk rendesen pihenni. A legalsó szinten volt a csapatiroda, és egy társalgó, sokszor itt szurkoltunk a többi magyar sportolónak a televízión keresztül. Az olimpia kezdete előtt már kilenc nappal kiutaztunk, ekkor az edzések monotómiáját feloldandó, ellátogattunk a Nagy Falhoz és a Tiltott Városba is. Miután befejeztük a szereplésünket akkor volt újból lehetőség a szórakozásra, városnézésre, és természetesen a sportrendezvényekre is. Hazai szurkolókkal is volt szerencsénk találkozni, így Cseuz Lászlóval, aki szorított nekünk a meccseinken.

- Azt gondoltam, hogy az olimpiát követően messze elkerüli az uszodát. Ehhez képest most itt ülünk az 50 méteres medence mellett.

- Nekem ez az életem, itt érzem jól magam. Jó volt találkozni a barátokkal, ismerősökkel, a gyerekekkel. Az elmúlt héten mások vezették helyettem az edzéseket, szeretném most már ezt is én csinálni. Hosszabb időre nem megyek nyaralni, Primász Ági lakodalmába utazunk ezen a hétvégén, amúgy három-négy napos kirándulásokat tervezek.

- Tényleg nem látjuk többet tétmérkőzésen a medencében?

- Tizenkilenc éve vízilabdázom, szeretném megtudni újra, milyen az, ha valakinek van egy szabad hétvégéje.

Hering Viktor