In memoriam dr. Molnár László

"Halálba ringató dalt, / Hallottatok-e már ti? / Feketén nyugtató dalt, / Csillagba suhanó sóhajt, / Halálba ringató dalt."

"Sic itur ad astra." "Így jutunk el a csillagokig."

Drága Laci Bácsi! Valóban így jutunk el a csillagokig?

Lesújtva vettük a hírt, hogy csendben átszenderültél egy másik dimenzióba. Jó lenne tudni, hogy ott van-e hatáskör, van-e illetékesség, de legfőképp van-e igazság? Itt közöttünk megtapasztaltad, hogy az igazságnak és a hamisságnak egyforma az arculatja. Ugye Laci Bácsi, ott a csillagok közt nem így van? Ugye nem ezért távoztál közülünk?

Hiányozni fogsz! Nemcsak a családodnak, de a Városi Ügyészségnek is, amelyet oly sok éven át vezettél. Hiányozni fogsz mindazon kollegáknak, akik nem az ügyészi pályára kerültek, de szerettek és tiszteltek.

Első emlékem rólad 1960-ból való, amikor édesapám édesanyámmal közölte, hogy Molnár Laci lett a vezető ügyész, majd hozzátette: "Jó ember!" Aki megismert azt is tudta rólad, hogy csendes humorérzékkel megáldott szelíd, megértő és elnéző ember voltál. Így is távoztál közülünk. Van már vagy tíz éve is, hogy egy télen Rózsa Gábor kiállítást rendezett értékes levelezőlap gyűjteményedből.

A kiállítási meghívón egy múlt század eleji képeslap szerepelt, rajta egy malackát tartó kislány kívánt akkor nekünk boldog új évet. Mi ekkor viszonzásképpen úgy köszöntöttünk, hogy "Isten éltessen sokáig Laci Bácsi!"
Most, amikor búcsúzni kell, hogyan köszönthetünk? Talán így: Boldog Új Életet! Örök életet!

Fájó szívvel búcsúznak:

Jogásztársaid