Az evangélikusok legjelesebb lelkésze

Százhatvanöt éve született Petrovics Soma

Az első evangélikus családok betelepülése Szentesre a 18. század közepére tehető. Az 1783. évi összeíráskor számuk már 85 fő. Mivel ekkoriban saját lelkészük még nem volt, az orosháziak lelkipásztorát - Szimoni-desz János esperest - időnkénti istentisztelet-tartásra kérték fel. Szertartásaikat a református testvéregyház templomában tartották. 1820-ra elkészült az imaházuk, ettől kezdve ebben tartották az istentiszteleteket első levitájuk (lelkészi teendőket is ellátó tanítójuk), Feyér János vezetésével. A gyülekezet 1823-ban anyaegyházzá alakult; első rendes lelkészük Molitorisz Lajos volt. A hívők száma az elkövetkező évtizedekben folyamatosan gyarapodott: 1869-ben elérte a 420 főt.

Balassa János lelkipásztor kezdeményezésére aki 1841-től 1878-ig viselte hivatalát megkezdték a gyűjtést templomuk felépítésére. Megvalósulása már Petrovics Soma lelkész idejére esett, aki tovább folytatta a gyűjtést a templomra, és egyéb egyházi intézmények létesítésére. Az új lelkipásztor tevékenysége nyomán észrevehetően felpezsdül a gyülekezeti élet; a kis egyházközség ázsiója jelentősen megnőtt a városban. Élénk érdeklődéssel kísérték a nemrég érkezett lelkész munkáját, akiről korábban nemigen hallottak.

Pedig Petrovics Soma a közeli mezővárosban, a Békés vármegyei Szarvason született 1843. december 7-én. Iparos szülei - Petrovics Sámuel szabómester és Fábri Teréz - hamarosan Békéscsabára költöztek. Itt kezdte meg elemi- és középiskolai tanulmányait. A gimnázium felsőbb osztályait Szarvason folytatta kiváló eredménynyel. Tandíjának előteremtése érdekében a módosabb családok gyermekeit korrepetálta. Tevékenyen részt vett az iskola önképző körének munkájában; egyik versét a gimnáziumi értesítő leközölte. Az érettségi után az újonnan létesített szarvasi teológiai akadémián tanult tovább, majd Pozsonyban folytatta teológiai tanulmányait. Több társával együtt "Barátság és Szabadság" néven ifjúsági társaskört alakítottak, amelynek elnökévé őt választották. Útja ezután a németországi egyetemekre vezetett: előbb Halléba, majd Berlinbe és Lipcsébe.

Hazatérése után, 1868-ban pappá szentelték, majd Me-zőberényben segédlelkésszé választották. 1871-től 12 éven át a békéscsabai gimnázium rendes tanára, egyben a település egyedüli magyar hitszónoka. Mint segédszerkesztő, részt vett az első magyarnyelvű újság, a Békésmegyei Közlöny megjelentetésében. Békéscsabán feleségül vette Szeberényi Matildot, akivel mindvégig eszményi, boldog családi életet éltek.

A szentesi evangélikus egyházközség Petrovics Somát 1883-ban lelkészévé választotta; ünnepélyes beiktatására december 16-án, éppen 125 évvel ezelőtt került sor. Első teendői közé sorolta a régen tervezett lelkészlak és templom felépítését. 1899-ben elkészült az új paplak, ezt követően minden figyelmét a templomépítésre koncentrálhatta. Ez sürgetővé vált azért is, mert a hívők száma 500 felé közeledett. A templom terveit Francsek Imre építész készítette el. Az ünnepélyes átadási szertartást Bachát Dániel bányakerületi püspök végezte 1905. október 29-én.

Szentesi lelkészként is folytatta szépírói munkásságát; rendszeresen jelentek meg versei a Szentesi Lapban, a Szentes és Vidékében, valamint az Alföldi Ellenzékben. Egyházi berkekben tekintélyt vívott ki teológiai dolgozataival: az ő tollából való Luther Márton Kis Kátéjának hivatalosan elfogadott magyar szövege; az egyházkerület megbízásából "Utasításokat" szerkesztett az evangélikus lelkészek számára; 1884-1917 között évenként kiadta a szentesi evan-gélikus egyház Értesítőjét. Nem okozott meglepetést, amikor 1896 januárjában az újonnan szervezett csanád-csongrádi egyházmegye esperesévé választották. Ünnepélyes beiktatására február 4-én került sor a szentesi megyeháza dísztermében.

1908 őszén egyházi törvényszéki bíróvá, majd főes-peressé választották. Ekkor ünnepelte pappá szentelésének 40., és szentesi működésének 25. évfordulóját. A színházteremben megtartott városi ünnepséget követően a Szentesi Ellenzék c. lap így jellemezte az ünnepeltet:

"Mi, a magunk részéről legjellemzőbbnek tartjuk Petrovics Somára azt, hogy amióta Szentesen működik, sosem hallottuk senkitől, hogy egyetlen ócsárló szó, egy vigyázatlan kijelentés hangzott volna el tőle, mely az idegen hitfelekezetre vonatkozik. Higgye el mindenki, hogy ez a tulajdonság sokkal jellemzőbb, sokkal többet érő, minden hosszú, émelygős cikknél, amit a jubilis ünnepségek alkalmával meg szoktak írni."

Több évtizeden keresztül tagja volt a megyei és városi képviselő-testületnek, valamint számos jótékonysági és kulturális szervezetnek. Az e területeken kifejtett munkásságát méltatta dr. Nagy Sándor alispán úgy, mint aki "puritán gondolkozásával, nemes szívjóságával mindenkor igyekezett az ellenvéleményeket a közéleti harcok terén összeegyeztetni és az indokolatlan gyűlölködést a közéleti harcok mezejétől távol tartani."

Általános részvétet keltett a hír, hogy Petrovics Soma 1926. április 20-án elhunyt. Temetésén Saguly János csanád-csongrádi esperes tartotta a gyászbeszédet. A helyi lap szép nekrológgal búcsúzott, azt az érzetet keltve, mintha napjainkban íródott volna:

"Egy harmonikus élet fejeződött be - írta az Alföldi Ellenzék -, egy egyenes ember hagyta itt a földet. Azt a földet, ahol ma minden van, csak összhang, béke, megértés és szeretet nincs, amit ő egész életén keresztül hirdetett. Minden található itt, csak egyenes beszéd nem, csak az őszinte igazság, a gerincesség hiányzik. Igazi pap volt. S mert igazi pap volt, tehát igazi ember is volt. Oly ember, akit nem hamisítottak meg, nem rontottak meg jelszavak, áligazságok. Nem hitfelekezetek szerint nézte az embereket, nem a vagyona szerint becsülte embertársait. Krisztus szellemében élt, tanított és halt meg."

Az őszinte megbecsülést jelzi, hogy tisztelői 1930 nyarán közadakozásból gyönyörű feketemárvány síremléket készíttettek, homlokzatán Petrovics Somát a nejével ábrázoló bronz domborművel, Keviczky Hugó budapesti szobrászművész alkotásával. 1932-ben pedig utcát neveztek el emlékére.

Labádi Lajos