A szentesi nemzetőrök, népfölkelők és honvédek emlékhelye

Megalakult az 1848/49-es Emlékbizottság

2009. február 19-én számos szentesi civil szervezet képviselőiből - Városi Civil Fórum, Városvédő- és Városszépítő Egyesület, Szabadidős Sportklub, Szentes Városért Közalapítvány, Hegedűs László Helyőrségi Művelődési Központ stb. - megalakult az 1848/49-es Emlékbizottság, azzal a céllal, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 160. évfordulójának tiszteletére egy méltó emlékhely kialakítását kezdeményezze, szorgalmazza, és megvalósítását minél szélesebb körű támogatás mellet elősegítse. Az Emlékbizottság véleménye szerint az egykori szentesi nemzetőrök, népfölkelők, honvédek és honvédtisztek feltétlen megérdemlik, hogy városunk közterületén, méltó módon megörökítsük emléküket. Az emlékhely kialakítása által lehetővé válna, hogy az 1848/49-es forradalomhoz és szabadságharchoz kötődő nevezetes napokon - Március 15., Május 21., Szeptember 29., Október 6. - a város lakói és ifjúsága minden évben elhelyezhessék a kegyelet koszorúit és virágait a szabadságharc helyi hőseire emlékezve.

A helytörténelemből ismert, hogy Csongrád vármegyében elsőként Szentesen kezdődött meg a nemzetőrség szervezése (1848. márc. 24-én), amelynek létszáma május végére megközelítette a 900 főt. Első bevetésükre a délvidéki szerb lázadáskor, 1848. július közepén került sor Törökbecsén és környékén. Augusztus közepén már 1953 gyalogos nemzetőr szerveződött 8 századba és 1 vadászcsapatba, továbbá 194 lovas alkotott két századot. Több turnusban sok ezer szentesi nemzetőr részt vett a délvidéki küzdelmekben.

Jellasics horvát bán támadását követően Kossuth Lajos teljhatalmú országos népfölkelési biztos 1848. szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Október 1-jén Szentesre érkezett, ahol hívó szavára 554 főből álló népfölkelő csapat szállt táborba. Október közepén ismét meghirdették a népfölkelést: Szentesről ezúttal 10 gyalogos és 1 lovas nemzetőr század indult Aradra; az összes létszám megközelítette a 3100 főt.

A magyar honvédség szervezése 1848 májusában vette kezdetét. Csongrád megye településeihez legközelebb a szegedi "gyülhely" esett, vagyis a 3. zászlóalj gyülekezési, ill. alakulási helye. Szentesen május utolsó napjaiban került sor az első "nemzeti katonai újoncok", vagyis a honvédek toborzására. A városnak 40 újoncot kellett kiállítania és Szegedre szállítania. Az ekkor bevonult szentesiek június végétől részt vettek a Tisza-vonal védelmében, majd az egyre keményebbé vált délvidéki harcokban.

A haderő növelése egyre sürgetőbbé vált. Jelentős előrelépést jelentett e téren, hogy a képviselőház július 11-én megszavazta a kormány által kért 200 ezer újoncot. Csongrád vármegyének összesen 1615 újoncot kellett kiállítania; Szentesre ebből 328 fő esett. Népgyűlésileg kimondták, hogy a városra kirótt létszámot nem sorozás, hanem toborzás útján állítják ki, a felcsapó újoncokat pedig 42 forint jutalomban részesítik. A szeptember 17-én megkezdett toborzás az elkövetkező hónapokban szinte megszakítás nélkül folyt, egészen a végnapokig. 1849 márciusáig a város összesen 371 katonát állított ki, akik közül 235 fő az újonnan szervezett honvéd zászlóaljakba, 136 fő pedig a Hunyadi-, Turszky- és Rákóczi csapatokba nyert besorolást. 1849. április közepén a város újabb 162 újoncot állított ki, házhelyet és 1 hold földet adva jutalmul az önként bevonultaknak.

A szentesi honvédek? akiknek összesített létszáma 500-600 fő között lehetett? ott voltak szinte minden nevezetes csatában. A legtöbben Perczel Mór és Guyon Richárd alakulataiban szolgáltak, de sokan harcoltak Görgei, Damjanich, Bem, Klapka, Leningen, Kmetty, Dembinszki, Nagy-Sándor, Kazinczy és Vécsey seregében, a péterváradi várőrségben, valamint a szabadcsapatokban. Helytállásukkal dicsőséget szereztek maguknak és városuknak.

Az 1848/49-es Emlékbizottság alakuló ülésén a résztvevők valamennyien egyetértettek abban, hogy a város központi részén valamilyen emléket kellene állítani 1848/49 szentesi hőseinek. A megoldást illetően már eltértek a vélemények. Elhangzott olyan álláspont, hogy egy kialakulóban lévő új belvárosi téren egy rendes méretű szobrot kellene felállítani, amely egy magyar honvédet vagy nemzetőrt ábrázolna. Volt olyan vélemény is, hogy a Kossuth téren egy díszesebb emlékkövet lehetne elhelyezni, rajta az emléktáblával. A mai gazdasági viszonyok között ezek túlzottan költséges megoldások lennének, ezért többen úgy vélekedtek, hogy meg kellene elégedni egy márvány emléktábla elhelyezésével.

Az emléktábla helyét illetően számos ötlet elhangzott, de nem született végleges döntés. Csupán azt mondta ki az Emlékbizottság, hogy az emléktáblát központi helyen, nyílt térben kell elhelyezni, hogy azt minél többen láthassák, s a koszorúzáskor elférhessen az ünneplő közönség. A továbbiakban egyetértés született abban is, hogy lehetőleg még idén, az ünnepi év őszén (szeptember-október folyamán) kerüljön sor az emléktábla felavatására.

A civil szervezetek kezdeményezését tartalmazó beadvány a napokban jutott el a polgármesteri hivatalba. Ennek utolsó bekezdése így szól: "Nem törekedtünk a végleges elképzelés kialakítására, hisz számítunk a hozzáértő szakemberek, a vezető testületek, és nem kevésbé a polgármester úr véleményére, tanácsaira, megfontolt és bölcs állásfoglalására. Nyitottak vagyunk minden életrevaló elképzelésre, ötletre; csupán egy a fontos, hogy a megvalósulást szolgálják. Remélni szeretnénk, hogy a képviselő-testület felkarolja kezdeményezésünket, és támogatásával városi rangra emeli az 1848/ 49-es emlékhely megvalósításának szándékát."

Labádi Lajos
az 1848/49-es Emlékbizottság elnöke