Színházkeresztelő

Száz éve történt

Tóth József portréja és szülőháza szentesi képeslaponNemcsak a színházterem, hanem a város életében is jelentős esztendő az 1909-es év. Szentes neves szülöttéről, Tóth József színészről nevezték el a Petőfi Szálloda belső részében, még 1898-ban átadott színháztermet. A névadás ötlete már 1903-ban felmerült, amikor Stark Nándor (papírüzlet tulajdonos, könyvtár-alapító, nyomdát működtető) javasolta a városi tanácsnak, hogy a jeles színészről nevezzék el a városi színházat.

Tóth József a majdani neves színművész 1823. július 5-én látta meg az alföldi napfényt. Abban az évben, amikor Petőfi Sándor született, akinek inkább sírig tartó szerelem, mint valóság volt a színészmesterség. Magasan ragyoghatott Thália csillaga akkor, mert ezt az évet jegyzi születéséül Madách Imre is, az Ember Tragédiájának írója.

Tóth József születésekor Déryné vonzza mágnesként a színházba a nézőket. Az a Déryné Széppataki Róza, aki öntudatosan viselte a kor nagy művészeinek kijáró babérkoszorút és egyformán csillogtatta tehetségét ha templomszentelésen lépett fel, vagy ha kiürített pajtában. Ez a korszak az, amikor a színház a szabad hazáért való küzdelem szinte egyetlen színtere. Még csak tizennégy éves Tóth József, amikor a Nemzeti Színház elődjét, az első magyar játszóhelyet, a Pesti Magyar Színházat megnyitják. A tehetség fordulását valamelyik pálya irányába néha alig lehet nyomon követni. A feltételezések szerint nem sok színházi előadást láthatott tizenhat éves koráig Tóth József. Apja, a biztos megélhetést nyújtó pályát, a jogász mesterséget jelölte ki számára és Pestre küldte tanulni a fiatalembert. A nagyvárosi sokféle élmény közül, a szülői tiltás ellenére, a színház varázsa kerekedett felül a fiúban. Hamarosan a Nemzeti Színház alkalmi látogatójából állandó lakóvá lépett elő: másfél évig statisztált az ország első színházában.

Miskolcra már szerepjátszónak, azaz színésznek szegődött. Tizennyolc éves és közel tíz évig tartó kalandos út első szakaszára lépett a döntésével. Élte a vándorszínészek szerepekkel sűrűn "megtűzdelt" életét. Mindennapjaiban jelentős változást hozott, hogy feleségül vette pályatársnőjét Kovácsy Máriát. Művészetében fontos állomás lehetett, hogy közben háromszor vendégszerepelt a Nemzeti Színház színpadán. A siker mellé egy másik élmény társult, Petőfi Sándor megismerése.

Az évszázad derekán a nyugtalan vándoréletet felváltja a pesti letelepedés nyugalmasabb biztonságával és az alkalmi játszóhelyeket könnyű szívvel felcseréli a Nemzeti színpadával. Komikus és intrikus karakterszerepekben játszott nagy sikerrel. Megjelenése is segítette a szerepeivel való azonosulásában. A korabeli leírás szerint: alakja sovány, járása kemény, arca hosszúkás és rendkívül kifejező. Nyugodt ívű szemöldök, mélyen fekvő kék szem és kissé érdes hang jellemezte.

Tizenhét évig volt a Nemzeti Színház tagja, ez alatt eljátszott 267 szerepet. Az összeset még felsorolni is nehéz lenne. De tudjuk, hogy ünnepelték Moliére Tartuffeében, mint címszereplőt és számtalan elismerés övezte A fösvényben nyújtott Har-pagon alakítását.

Életében külön fejezet Katona József Bánk bánjának Biberach szerepe. 1858. március 10-én ezt a darabot választotta jutalomjátékául. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban kilenc évig nem tűzhették műsorra Katona drámáját. Tóth József megszemélyesítésében huszonhárom alkalommal jelent meg a színpadon a lézengő ritter figurája. A magyar színjátszásban példátlan eset történt az Aesopus című romantikus vígjáték bemutató előadásán. Tóth József egy görög fűzfapoétát alakított a darabban olyan elsöprő sikerrel, hogy a közönség szűnni nem akaró tapsára megismételte a jelenetét.

Elhatalmasodó gégebetegsége miatt, 45 évesen visszavonult a színjátszástól. Utolsó szerepében Eötvös József politikai szatírájában az Éljen az egyenlőségben egy züllött fiskálist játszott ellenállhatatlan humorral és fergeteges sikerrel.

Nem alkotott maradandó értékűt színpadi szerzőként és fordításai sem értek el igazi sikereket. Nagy hatása volt elméleti munkáságának. Elsők között ismerte fel a csapatjáték fontosságát. Hangoztatta, hogy a színészek fejlődéséhez elengedhetetlen a képzés és az önművelés. Színházi ítélőképességére jellemző, hogy azon kevesek közé tartozott, aki biztos sikert jósolt Madách tragédiájának színrevitelének. A színészmesterség elméletét és gyakorlatát tanította a Színitanodában. A tanításhoz kötődött két elmélet írása A magyar színművészet rendszere és A hanggyakorlás című dolgozata.

Szóba került, hogy rábízzák a Nemzeti Színház igazgatását, de rohamosan gyengülő egészsége megakadályozta az újabb feladatvállalásban. Negyvenhét éves korában örökre búcsút mondott a kulisszák világának.

Kruzslicz Pál
(Részletek a szerző Thália Szentesen című, később megjelenő könyvéből)