Kádár Barbara és Virág

Hogy van mostanában.?

Barbara és a 2-3 perccel idősebb VirágA Kádár-ikrek életében a fazekasság, akármilyen hihetetlen, csak érettségi után jelent meg. Édesapjuk jóba-rátja volt Bese László, innen az ismeretség a fazekasmesterrel, aki szépen, óvatosan rájuk, a lelkes tanoncokra hagyta a tanítást. Mondván, úgy tanulnak legjobban, ha ők is tanítanak.

Közben tanítóképzőbe jártak. A főiskolát elvégezve, Barbara a Kiss Bálint, majd a Szent Erzsébet általános iskolák után 2006-ban a Jövőnkért Alapfokú Művészetoktatási Intézményben kezdett tanítani, ahol Janó Tibor csoportját vette át. Mostanában hétköznaponként öt gyerekcsoporttal foglalkozik a Jövőnkért három telephelyén: a Deák és a Koszta iskolákban, s az intézmény Tóth József utcai központjában, ahová a környező iskolákból is jönnek diákok. Felnőtt tanítványai jelenleg nincsenek, de úgy látja, érdeklődők vannak rá. Két hét múlva sok idejét leköti majd a vizsgázás, hiszen a szegedi egyetem képi ábrázolás alapszakán másod-, a bölcsészkar néprajz szakán első éves. Tanító és fazekas szakmunkás végzettsége már nem volt elegendő a tanításhoz.

Emellett két kiadványnak is aktív részese volt, a Szentesi Fazekaskönyv már meg is jelent, a másik, terjedelmesebb kötet a Szentesen és környékén fellelhető kézműves mesterségek művelőit mutatja be.

Szeret tanítani, s megjegyzi, ez náluk családi hagyomány. A későbbiekben esetleg, mint alkotó is kipróbálná magát. Az otthonában berendezett műhely arra vár, hogy Barbara felavassa.

Testvére, Virág viszont úgy fogalmaz: a mindennapokban sajnos, elszakadt a fazekasságtól. Az SZTE gyógyszerész karán folytat asszisztens tanulmányokat. Az egyéves képzésnek csupán az volt a feltétele, hogy legyen gyakorlóhelye, ez az ő ese-tében a Dr. Bugyi István Gyógyszertár. Ezzel egy másik családi vonalat folytat

Virág: édesanyjuk ugyanis gyógyszerész, tőle is sokat tanul. Nincs ebben semmi meglepő, vélik az inkább a korongozás miatt ismert lányok, s elárulják: gimiben még patikus pályára készültek. Jelentkeztek is gyógyszerész karra, ahol a szóbelin az aszkorbinsavval kapcsolatos valamilyen blődségen csúsztak el. Talán a sors akarta így, de az ekkor támadt üres idejükben jött az életükbe a fazekasság. Virág mindenesetre nagyon jól érzi magát ebben a szerepkörben, végre megtalálta a helyét, hallom tőle. Izgatja ez az új kihívás, ám azért fazekas foglalkozáson is részt vesz, ha lehetősége van rá rendezvényeken. Azonban, mivel neki még nincs hivatalosan papírja a kézműves mesterségről, ez a vágya még megmaradt, amit a testvére és Bese Laci bácsi is nagyon szeretne.

Adódik a kérdés: akkor most ki is irigykedik jobban a másikra? Barbara azt mondja, bár eléggé leköti a tanítás és a tanulás, amiben úgy érzi, több a próbatétel, mint a kiszámíthatóbb, nyugodtabb gyógyszerész munkában, most mégsem cserélne testvérével. Ami pedig Virágnak hiányzik, az az állandó gyerektársaság, a nyüzsgés.

A kerámiázás jövőjét az oktatásban biztosítottnak látják, hiszen megvan az a mag, akiken látható, hogy rátaláltak erre a tevékenységre, lesz, aki hivatásul választja, másnak hobbija marad. Azt gondolják a Kádár-lányok, intézményi háttér, több támogatás kellene, hogy még nagyobb népszerűségnek örvendjen a fazekasság hazánkban.

Kép és szöveg:
D. J.