Az első szentesi telekkönyv megalkotója

130 éve hunyt el Kocsis Pál mérnök

Kocsis Pál nem tartozott a város kiemelkedő hírességei közé, de a lakosság érdekében végzett szorgos munkásságával mégis kiérdemelte, hogy sok évtizedes távolságból is megemlékezzünk róla.

Jobbágy családban született Szentesen 1812. december 17-én; apja Kocsis Mihály, édesanyja Vas Sára. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, majd a Debreceni Református Kollégiumban folytatta tanulmányait, a szentesi református egyházközség ösztöndíjasaként. Teológiát, jogot és földmérést tanult. A magyaron kívül jártas volt a latin és a német nyelvben. Vizsgáinak teljesítése előtt 1837-39 között rektorként (tanítóként) működött a Szentesi Központi Református Népiskolában. 1841-ben Hódmezővásárhelyre került mérnökgyakornoknak. 1842/43-ban József főherceg magyaróvári, 1843 és 1847 között pedig a herceg Esterházy család alsó-lendvai uradalmában volt segédmérnök. Közben 1844-ben megszerezte a mérnöki diplomát. Különösen a határrendezési és a belvízmen-tesítési munkákban szerzett nagy gyakorlatot.

1847-ben kiváló ajánlások birtokában megpályázta, és 16 pályázó közül elnyerte a Szentes város által meghirdetett mérnöki állást. Első munkái közé tartozott a város közös birtokainak, valamint a belvízszabályozással és ármentesítéssel a természettől elhódított földek felmérése és kiosztása. Az ő feladata volt a városrendezési tervek elkészítése is.

Hivatalát az 1848/49-es szabadságharc alatt, és azt követően is viselte. Amikor a haza védelmére megalakultak a nemzetőr századok, Kocsis Pál is közéjük állt. Gyenge testalkata és egészségi állapota miatt, de még inkább a szentesi határ felmérésének és kiosztási tervének sürgető munkái miatt felmentették a nemzetőri szolgálat alól, de a városi tisztikar és a képviselő-testület tagjaként részt vett a fegyveres önvédelmi harc szervezésének és a harcoló seregek utánpótlásának nagy erőfeszítéseiben.

Munkásságának legnagyobb és legeredményesebb szakasza a szabadságharc leverése utáni évekre esik. Uralkodói parancsra, az osztrák mintát követve, 1851-ben megkezdődött a várost és határát minden részében átfogó földmérés és telekkönyvezés. Ennek a hatalmas munkának a megszervezése, és jórészt az elvégzése is Kocsis Pál városi mérnökre hárult. A több évig tartó munkát sikerrel végezte és irányította. Sőt volt ereje a védőgátak tervezésére, építésére és javítására is. Tulajdonképpen az ő nevéhez fűződik a város első teljes, átfogó és részletes telekkönyvének elkészítése, és ami ezzel együtt jár, a városnak és határának tartós átalakítása.

1858-ban kilépett Szentes város szolgálatából, s a szarvasi Kákafoki Ármentesítő Társulat mérnöke lett. A 11 esztendő alatt, amelyet szülővárosának szolgálatában töltött, nem gazdagodott meg, holott kevésbé lelkiismeretes munkával és több ügyeskedéssel jelentős vagyont szerezhetett volna.

Ármentesítő mérnökként a védőgátak tervezésében és építésében szerzett érdemeket. Szülővárosával nem szakadt meg a kapcsolata; felkérésre továbbra is végzett kisebb munkákat a szentesieknek.

Életének utolsó szakaszát nem ismerjük. Csupán azt sikerült kideríteni, hogy Szarvason hunyt el 1879. június 9-én. Emlékét azonban Szentesen is ápoljuk, mert méltó rá.

Labádi Lajos