Politikai küzdelmek áldozata

Száztíz éve történt: Sima Ferenc bukása (I.)

Sima Ferenc korának legbefolyásosabb helyi politikusai közé tartozott. Ifjú kántortanítóként került városunkba 1873-ban, és néhány év alatt a szentesi és a Csongrád megyei nép bálványozott vezérévé vált. Szédületes karrierjének főbb állomásai: 1875-től a Szentesi Lap rendes munkatársa, majd szerkesztője, a Szentesi Függetlenségi Párt jegyzője, 1876-tól városi levéltárnok. 1878 elején a Szentesi 48-as Népkör elnökévé választották, s még ugyanebben az évben ő lett a Függetlenségi Párt elnöke is. Még ugyancsak 1878-ban városi képviselővé, a májusi tisztújító közgyűlésen pedig a város gazdasági tanácsnokává választották. 1881-1892 között ármentesítő társulati igazgató; egyben ő a városi és megyei függetlenségi 48-as ellenzék vezére. 1883-ban megszerezte a Szentesi Lap tulajdonjogát, majd megvásárolta a nyomdát is. Újságja 1899-ig a város legjelentősebb sajtóorgánumának számított. Lapján keresztül jelentős befolyást gyakorolt a város életére kiható gazdasági, politikai döntésekre.

A Szentesi Függetlenségi 48-as Párt már 1878-ban Sima Ferenc pártelnököt szerette volna felléptetni országgyűlési képviselőjelöltjeként, de Sima - fiatal korára hivatkozva - elhárította a felkérést. Törs Kálmán megválasztását támogatta, aki utóbb három cikluson át képviselte Szentest a parlamentben. 1892-ben ismét Sima neve merült fel elsőszámú képviselőjelöltként. Ezúttal Balogh János volt polgármester javára lépett vissza, s a jóval keményebb küzdelmet jelentő tápéi mandátumért indult harcba, sikeresen.

Sima Ferencet a tápéi kerület országgyűlési képviselőjeként hamarosan a legjelentősebb ellenzéki politikusok között tartották nyilván. Szónoklatai, gyakori párbajai révén félelmetes hírnévre és tekintélyre tett szert. A parlamentben az obstrukció (agyonbeszélés) nagymesterének számított. Számos alkalommal egymaga kibeszélt egy-egy ülésszakot, leleplezve és keményen elítélve a Csongrád megyei közállapotokat, és az ezt elnéző belügyi kormányzatot. 1896 őszétől már Szentes országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. Politikai súlya tovább növekedett, amikor 1897-ben megvásárolta a Függetlenség című fővárosi napilapot, és a hozzá tartozó Vörösmarty Könyvnyomda Rt. részvényeinek többségét. Cikkeiben következetesen hirdette, hogy kész győzelemre vinni a demokratikus és radikális elveket. Ennek sikere érdekében elvbarátaival új pártot alakított Radikális Demokrata Párt elnevezés alatt, amely az elkövetkezőkben több alkalommal akcióegységre lépett a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal.

Sima Ferenc személye a hatalmon lévők számára egyre terhesebbé vált. Az 1896. évi választások után a kormánypárti körök részéről felerősödtek azok a törekvések, amelyek az ellenzéki vezér erkölcsi lejáratásán túl, nyíltan az egzisztenciális tönkretételére irányultak. Nem volt titok, hogy Vadnay Andor Csongrád megyei főispán hónapokon át nyomoztatta, hogy Sima Ferenc - részint mint adós, részint mint kezes - hol és mekkora összegekkel van terhelve. Az adatok birtokában igyekezett rábírni a hitelezőket, hogy követeléseiket egyszerre mondják fel, a tönk szélére szorítva ezáltal Simát.

A parlamentben még kivette a részét a Bánffy-kormány megbuktatásából, ezalatt azonban az ő félreállítására szőtt háló szálai is mind sűrűbbé váltak. Az anyagi tönkretételére irányuló nyílt és alattomos akciók egy percig sem szüneteltek. Ellenfeleinek kedvezett, hogy az adósságokkal terhelt Vörösmarty Könyvnyomda Rt. és a Függetlenség című lap megbukott. Ez olyan tehertétel volt, amely megingatta Sima szentesi vállalkozásait is. Egy feljelentés kapcsán, 1898 végén törvényszéki vizsgálat indult a szentesi gőzmalom vállalata és tésztagyára ellen, ugyanakkor - kihasználva távollétét - egy kifizetetlen bírság miatt ingóságait elárverezték anélkül, hogy őt az árverés kitűzéséről hivatalosan értesítették volna. Ez utóbbi esetből lovagias affér támadt Sima Ferenc és Vadnay főispán között, aki köztudomás szerint a Sima elleni hajszát irányította. A párbaj a legsúlyosabb feltételek mellett Budapesten a Fodor-féle vívóteremben ment végbe, nehéz karddal, bandázs nélkül, a végkimerülésig. A heves összecsapás során mindkét fél megsérült; kibékélés nélkül váltak el.

A megyei ellenzék vezérének anyagi és erkölcsi tönkretételére indított akció a végkifejletéhez közeledett. A hitelezők jogi képviselői 1899. április elején csődkeresetet adtak be Sima Ferenc ellen, ezt szánva kegyelemdöfésnek. Sima tehetetlen volt ez ellen, politikai hívei azonban letették helyette a szükséges összeget, így a Budapesti Váltótörvényszék a csődkérőket elutasította. Nyomban újabb hitelezők jelentkeztek, ezúttal a szegedi törvényszéken kérve a csőd kimondását. A követelt összeg most is gyorsan összegyűlt, a csődkérők képviselője azonban kijelentette, hogy ügyfeleinek nem pénz kell, hanem csőd. E kívánságnak eleget téve, a szegedi törvényszék május 19-én kimondta a csődöt Sima ellen.

Az eljárás politikai hátterére jól ráérzett az Alkotmány c. fővárosi lap, amikor a következőket írta: "Sima Ferencnek, a szentesi néptribunnak, igen sok az ellensége. Sima Ferenc azonban nemcsak hatalmas ember az ő választókerületében, s nemcsak néptribuni befolyásának tényével ingerli azt a klikket, amely eddig Magyarországot árendában bírta, hanem egész politikai működésével folyton kellemetlenségeket okozott a kormánynak. Elsőrendű obstrukcionista volt a képviselőházban, folyton szellőztette a politikai chronique scandaleuse (botránykrónika) aktáit, interpellált olyan dolgokban, melyek miniszteri füleket sértenek. És mindezekhez hozzájárul, hogy sokaknak Sima markáns egyénisége sem rokonszenves."

(folytatjuk)

Labádi Lajos