A polgárok és munkások szövetsége

80 éve történt: megyei és városi önkormányzati választások (I.)

Az 1920-as évek elejétől mind sürgetőbb igény mutatkozott az általános közigazgatási reform bevezetésére, melynek intézkedései kiterjednének a helyi önkormányzati testületekre: a megyei törvényhatósági bizottságokra és a városi képviselő-testületekre egyaránt. Ezek tagjait ugyanis még 1914-ben, illetve 1917-ben választották, egy régen elavult törvény alapján. Gróf Bethlen István miniszterelnök már 1922 elején - az Egységes Párt létrehozásakor - ígéretet tett a közigazgatási reform bevezetésére, de politikai meggondolásból annak kivitelezését egyre halogatta. A különböző elképzelések 1929 nyarán nyertek végleges formát: a közigazgatás átszervezéséről kibocsátott 1929/XXX. tc. intézkedett az önkormányzati testületek újjászervezéséről.

A nevezett törvény tovább szűkítette a megyei és városi önkormányzati hatáskört, mégis jelentősnek számított, mert a helyhatósági testületek újjáalakításának kimondásával, az új választások elrendelésével lehetőséget adott a lakosság véleményének kinyilvánítására. A kormányzat természetesen gondoskodott arról, hogy e véleménynyilvánítás megfelelő korlátok között érvényesüljön. Ezt alapvetően a virilista rendszer érintetlenül hagyásával kívánta biztosítani. A virilizmus továbbélése Szentesen azt jelentette, hogy az 1929/XXX. tc. értelmében 200 főről 80 főre csökkent városi képviselő-testület a legtöbb adót fizetők alkották, s csak 40 volt azoknak a képviselőknek a száma, kik a választójoggal rendelkező lakosok akaratából, választás útján kerültek be a város önkormányzati testületébe.

A kilátásba helyezett választás igen lényeges változást eredményezett a városban működő különböző ellenzéki pártok egymáshoz való viszonyában. Dönteniük kellett arról, hogy külön-külön indulnak-e harcba a mandátumokért, vagy közös platformot kialakítva, együttesen veszik fel a küzdelmet a helyi kormánytámogató párttal. Konkrétabban: a helyi ellenzéki polgári pártok hajlandók-e közeledni, választási szövetségre lépni a munkássággal, illetve annak legális párt-jával, a Szociáldemokrata Párttal, és fordítva. A tét nagy volt, hisz a Horthy-korszakban először 1929-ben nyílt lehetőség arra, hogy a megye és a város ügyeit irányító önkormányzati testületekbe ne csak földbirtokosok, jómódú gazdák, polgárok és értelmiségiek, hanem a munkások és agrárproletárok képviselői is bekerülhessenek.

Szentes megyei város munkástömegei élni kívántak a lehetőséggel, hogy képviselőit bejuttassák az "alkotmány féltve őrzött sáncaiba". Ennek érdekében fontolóra vették egy ideiglenes szövetség kialakítását az ellenzéki polgári pártokkal. Ez abból a reális felismerésből fakadt, hogy az SZDP helyi csoportja azáltal számíthat minél több mandátum elnyerésére, ha az ipari- és földmunkásság mellett a kispolgárság támogatását is sikerül megszereznie. Ennek szavazataival viszont ekkor még túlnyomórészt az ellenzéki Kossuth Lajos pártkörök rendelkeztek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy a biztos siker érdekében a polgári pártok sem nélkülözhetik a munkásszavazatokat.

Nem tudni, hogy Szentesen melyik oldalról tették meg a kezdő lépést a szövetség kialakítása felé, de tény, hogy az Alföldi Újság 1929. október 15-én már arról értesíthette olvasóit, miszerint: "Közös listával szavaz a megyei és városi választáson a polgárok és munkások szövetsége." Egyeztetett programjukban harcot hirdettek az általános, titkos választói jogért, a szólás- és sajtószabadságért, s általában minden emberi és polgári jogért. Előirányozták a közterhek enyhítését, a városi pótadók mérséklését, s valamennyi társadalmi osztály számára kedvező városi beruházásokat. A munkásságnak és iparosságnak munkaalkalom teremtését, a gazdálkodóknak jó utakat és terményeik jobb értékesítését ígérték. A kereskedők érdekeit össze kívánták egyeztetni a gazdaérdekekkel.

Ezzel a programmal kezdték meg választási küzdelmüket, melynek nyitányát az október 13-án tartott népgyűlés jelentette. A gyűlésen a szövetkezett pártok országos és helyi vezetői részletesen elemezték a kialakult politikai és gazdasági helyzetet. A szentesi születésű Szeder Ferenc, volt szociáldemokrata országgyűlési képviselő, beszédében kitért a létrejött választási szövetség fontosságára. Kijelentette, hogy: "Az idő, a nyomorúság kovácsolt össze bennünket. A nyomor frontja addig szélesedett ki, hogy ma már együtt van a kispolgár, a kisiparos, a kiskereskedő a munkássággal."

A polgárok és munkások szövetsége jelentős sikert ért el a városi képviselő-testületi választásokat megelőző, annak főpróbájának is tekinthető megyei önkormányzati választásokon. A Csongrád Megyei Törvényhatósági Bizottság 72 választott képviselői helye közül Szentes egymaga 22 mandátum felett rendelkezett. Az 1929. november 3-án lezajlott választásokon a 22 megyei mandátumból 16-ot a közös listán induló Kossuth Lajos pártkörök és az SZDP szereztek meg. A 16 ellenzéki mandátumból 5 a SZDP szentesi csoportjára esett. Kétkezi munkásemberek ekkor kerültek be első ízben a megyegyűlésbe.

(Folytatjuk)

Labádi Lajos