Egy diáklelkű tanár

Az emlékezés a múlt elgurult kincseit szedi össze az utókor számára. Kisérő következményként a sajgó érzések rostáján újra meg újra fennmarad, ami szép, ami igaz és időtlen. A tudós műveltségű tanár, a perfekt jellemű ember, Nagyajtósi István (1908-1989) életútját világítja meg a Horváth Mihály Gimnázium öregdiákjainak, tanár-kollégáinak, tisztelőinek személyes hangvételű számos vallomása. Mindez megjelent már korábban, egy ízléses küllemű könyvecskében. A kiadvány méltó módon illeszkedik a szentesi gimnázium létezésének 150 esztendős jubileumához és ezért is kell foglalkozni vele.

Szeretett iskolájában egyfolytában tanított, 45 éven át nyugdíjba vonulásáig: magyar irodalmat, francia nyelvet. Legendás igényességgel és szakmai hozzáértéssel. Képessége volt arra, hogy rendkívül hatékonyan osztotta meg széleskörű ismereteit és mélyen humánus felfogását tanítványaival, akikben példája mindmáig él tovább. Kell-e ennél nagyobb jutalom pedagógusnak? Ráadásul - volt lelke és talentuma -, hogy külön-külön egyéniségükre szabott kulcsot adott kamaszkorukkal küszködő diákjainak a stabil szellemi és erkölcsi világkép kialakításához.

Egyik tanítványa, aki évtizedekig pesti egyetemen dolgozott a következőket írja: ".Sok fiatalt felvételiztettem a született francia kolléganővel együtt. Egyszer így szólt hozzám: régóta tapasztalom, hogy abból az alföldi kisvárosi gimnáziumból jelentkező diákok francia nyelvből átlagot meghaladó felkészültséget mutatnak. Tudhatnék többet erről a kisvárosról és az ottani francia oktatásról? Elmondtam neki egyet, s mást.".

Nemcsak Pesten figyeltek fel a szentesi Tanár Úrra, hanem Párizsban is! A Francia Akadémiai Pálma Lovagja elnevezésű kitüntetést kapta a francia kultúra, a francia nyelv népszerűsítéséért, tanításáért. Valójában a kiemelkedő teljesítményt, egy magyar kisvárosban megteremtett európai színvonalat ismerték el. Nagybecskereki származása ellenére "szentesibb" lett sok helybelinél, mert egyedülálló értékkel gyarapította a várost. "Kései szokásaink" szerint általában utólag fedezzük fel, hogy valaki, milyen nagy alakja hivatásának, így a róla szóló emlékkönyv legalább kiegyenlíti a feledékenységet.

Sok más érdekesség és jellemző momentum mellett a könyvből megtudjuk, hogy gyermekkorában a magyaron kívül elsajátított, két másik nyelvet. Pesten szerzett egyetemi diplomát, majd évtizedek múlva Párizsba is eljutott. Nemcsak tankönyveket, irodalomtörténeti témákat írt, hanem verseket is. Költeményei külön füzetecske formájában kapcsolódnak az emlékkönyvhöz. Egyébként ezeket jó lenne látni, megszerezni nemcsak a városi könyvtárban, hanem a könyvesboltokban is az érdeklődők kívánsága szerint. Hiszen az is közhasznú ismeret, hogy szakfelügyelője és barátja volt például Németh Lászlónak az író vásárhelyi tanárkodása idején.

Azt mondják az avatottak: ahogyan tanítunk és nevelünk, olyan lesz a holnap társadalma! Ebből jelesül kivette a részét a gimnázium nagy oktatói nemzedékének tagja, Nagyajtósi István.

A diáklelkű, tüneményes tanár.

-bert