Botránylapból kormánytámogató újság

Százharminc éve indult a Szentes és Vidéke

Szathmáry Ede ügyvédSzentesen az első lapkiadási kísérletekre 1871 tavaszán és nyarán került sor. A legkorábbi újságok - a Szentesi Lapok és az Alföldi Figyelő - néhány hónap után megszűntek. Cherrier János nyomdatulajdonos 1872. augusztus közepén indította harmadik újságját, Szentesi Lap címen. Új hetilapja hosszú ideig a város legjelentősebb sajtóorgánuma maradt. A szabadságharc és Kossuth Lajos emlékét töretlenül ápoló városban a 48-as függetlenségi elveket propagáló lap népszerűsége és befolyása az évtized végére jelentősen megnőtt.

A megyei és városi uralkodó körök mindinkább hiányát érezték egy olyan újságnak, amely szellemiségében ellensúlyozná a túlnyomóan népi tömegbázisú 48-as ellenzékiséget. Ezt az igényt fogalmazta meg Szathmáry Ede ügyvéd, egykori városi főjegyző, megyei és városi képviselő is, amikor 1879 decemberében nyílt levelet intézett a Szentesi Lap szerkesztőjéhez. Ebben kifejtette meggyőződését, miszerint "a közügyektől méltán elkedvetlenedett, visszavonult és indolenssé vált intelligens és gazda közönségünk érdeklődését fel lehetne kelteni egy olyan helyi lap megindításával, mely nem pártszempontból, hanem a közérdek higgadt megfontolásával szólna mindazon ügyekhez, melyek városunk és megyénk közügyeit képezik; és amely lap minden út és mód megragadásával főfaktora kívánna lenni egy egészséges társadalom megteremtésének". Nem titkolta, hogy egy ilyen hetilap megindítását éppen a Szentesi Lappal szemben tartaná szükségesnek.

Ilyen előzmények után indult útjára 1880 januárjában a Szentes és Vidéke hetilap, megtörve a Szentesi Lap egyeduralmát. Az új lap társadalmi, közművelődési, ipari, gazdászati és szépirodalmi profillal indult, ígérve ezen területek fejlődésének előmozdítását. Politikai téren pártoktól független programot hirdetett. Kiadója és szerkesztője Kovács Pál lett, aki a Szentesi Lapnál és a Szegedi Naplónál szerezte újságírói és lapkészítési ismereteit. Az újságot 1882 márciusáig Burger Gusztáv szegedi nyomdájában állították elő.

Néhány szám után nyilvánvalóvá vált, hogy a lap alaposan eltért kitűzött irányától. A közügyek higgadt értékelése helyett a személyeskedés, a magán- és családi ügyekben való turkálás, az elvtelen vagdalkozás, a botrányokozás vált legfőbb lételemévé. A közfelháborodás megnyilvánulásaként több társadalmi egyesület kitiltotta helyiségéből a lapot. Kovács Pál helyzete hamarosan tarthatatlanná vált, 1882 tavaszán lemondott a szerkesztőségről, és elköltözött Szentesről.

A Szentes és Vidéke szerkesztését Szívós Béla gimnáziumi tanár vette át, aki programjában kinyilatkoztatta, hogy "mint lapszerkesztő, minden irányban független fogok lenni, s mint ilyen, sem személyes barátot, sem személyes ellenséget nem ismerendek, rokonszenvet, ellenszenvet leküzdök". A személyeskedéseket lapjából kizárja, botrányhajhászásokkal azt nem igyekszik érdekessé tenni, a lap körén kívül eső dolgokba nem avatkozik és nem lesz erkölcsbíró. Betartotta ígéretét, s a Szentes és Vidékét mértékadó újsággá formálta. Gyakorlatát követte tanártársa, Balázsovits Norbert is, aki 1884 elejétől vette át a szerkesztést.

1889 májusától észrevehető változások következtek be. A lap tulajdonjogát és szerkesztését dr. Mátéffy Ferenc ügyvéd vette át, társszerkesztőként alkalmazva Bánfalvi Lajost, a Szegedi Napló volt munkatársát. Ez volt az az időszak, amikor a város és a megye viszonya egyre inkább megromlott, ellenségessé vált. A küzdelemben a Szentes és Vidéke egyértelműen a basáskodó vármegyei vezetés oldalára állt, szemben a városi érdekeket védelmező Szentesi Lappal. S mivel a megyei elöljáróság a hatalmon lévő szabadelvű kormány hívének vallotta magát, a Szentes és Vidéke ettől kezdve kormánytámogató sajtóorgánumnak számított. E besorolás ellen kezdetben tiltakoztak a lap készítői, de egyértelművé vált politikai orientációja azáltal is, hogy évente pénztámogatást és jelentős értékű nyomdai megrendeléseket kapott a kormánytól.

Mátéffy Ferencet 1902-ben polgármesterré választották, ezért megvált a laptól. A felelős szerkesztő Bánfalvi Lajos lett, egészen 1912. jan. 5-én bekövetkezett haláláig. Ezután felelős szerkesztők voltak: Székely József, Szabó József, Lichtenstein Manó és Mátéffy László. Az első világháború alatt a főszerkesztői tisztséget dr. Csergő Károly megyei jegyző töltötte be. 1890-től az újság hetente kétszer jelent meg. 1919. március 23-án szűnt meg.

Elmondható, hogy a Szentes és Vidéke a dualista kori helytörténeti kutatás egyik rendkívül értékes forrása.

Labádi Lajos