A fejlődés útnyitója
Száztíz éve hunyt el Kristó Nagy István polgármester
Kristó Nagy István"Elemi iskolai végzettségű gazdaember volt, de világos, józan esze, tiszta ítélőképessége, nagy törvénytudása, jó beszélő és vitázó tehetsége, hajthatatlan vasakarata által kortársai előtt rendkívüli becsületben és szeretetben állott." Így jellemezte tömören Kristó Nagy Istvánt Papp Lajos tanító, egyházi jegyző A szentesi református egyház története című kéziratos munkájában. Korának meghatározó egyénisége volt, s bár nem örvendett osztatlan népszerűségnek, de munkásságával feltétlen kiérdemelte, hogy emléke ne merüljön feledésbe.
Tehetősebb jobbágy családban született Szentesen 1816. január 6-án; apja Kristó Nagy János, édesanyja Keresztes Zsuzsanna. Elemi iskolai tanulmányait a helyi református népiskolában végezte, majd apja mellett megtanulta a földművelés fogásait. Alig múlt 19 éves, amikor házasságot kötött Kutas Sárával, akitől két fia született. Felesége 1849-ben meghalt, ezért újból házasodott, nőül véve Mecs Balogh Klárát, aki szintén két gyermekkel ajándékozta meg.
Közéleti szereplése 1859-ben kezdődött, amikor a szentesi református egyház presbiterévé választották. Az alkotmányos önkormányzati élet időleges helyreálltakor, 1861 januárjában városi képviselő lett, de a feléledő önkényuralom elleni tiltakozásként képviselő társaival együtt még ugyanez év novemberében lemondott. Mint a presbitérium egyik legtevékenyebb tagját, 1863-ban a református egyház főgondnokává választották, mely tisztséget azonban ekkor csak egy évre vállalta. Az 1867. évi kiegyezéstől ismét városi, majd megyei képviselő, megszakítás nélkül haláláig. A városi képviselő-testület számos szakbizottságába beválasztották; tagja volt pl. az iskolaszéknek, a víz vészbizottságnak, a gazdasági szakosztálynak, a számonkérő széknek, a kataszteri, gimnáziumi, millenniumi bizottságoknak, stb. 1868-ban ismét őt választották meg a református egyház főgondnokává, mely tisztséget ezúttal négy éven át viselte.
Sokirányú tevékenysége során kiemelt figyelmet szentelt a gazdaérdekek érvényesülésének. Többek között ennek is köszönhette, hogy a városi képviselő-testületben többségben lévő gazdálkodók az 1872. május 14-én megtartott tisztújításon Ónodi Sándor ügyvéddel szemben őt választották meg polgármesterré. Az elvárásoknak megfelelően tevékenységét a hagyományos paraszti szemlélet határozta meg, mégis az ő 6 éves polgármestersége idején indult el Szentes a polgári fejlődés útján. Működése idején fejlődött 6 osztályúvá a gimnáziumi tanfolyammal egybekötött polgári fiúiskola, s nyert kedvezőbb elhelyezést a Széchenyi-ligeti volt vendéglő épületében (ma múzeum); megnyílt a városi kórház és az első kisdedóvó; megalakult a Szentesi Önkéntes Tűzoltó Egylet; felavatták a Zöldkoszorú Nagyvendéglő udvarán épült első állandó színkört; megkezdte működését a szentesi távírda, s megtörtént a távbeszélő készülék (telefon) kísérleti kipróbálása; megkezdődött az út- és csatornahálózat kiépítése, stb. Szervező munkájával megvédte a várost az 1876. évi árvíz pusztításától, amiért az uralkodó arany érdemkereszttel tüntette ki. 1874-ben az ő vezetésével kezdődött meg a küzdelem a megyeszékhely elnyeréséért, amely 1878-ban Szentes javára dőlt el. Eredményesnek mondható polgármesteri működése ellenére az 1878-as tisztújításon nem választották újjá; szoros küzdelemben ugyan, de alul maradt a nála 30 évvel fiatalabb, dinamikusabb Balogh János főkapitánnyal szemben.
Megyei és városi képviselőként továbbra is a helyi közélet egyik legbefolyásosabb szereplője maradt. Emellett a Szentesi Takarékpénztár aligazgatója, s 1883- 1895 között megszakítás nélkül ismét a református egyház főgondnoka. (Az ő idején épült fel a Kossuth téri református bérház és az új lelkészlak.) Az 1890-es években veszített népszerűségéből, mivel a megye és a város között kibontakozott küzdelemben a megyei vezetés oldalára állt. Emiatt komoly támadások érték, korábbi érdemeit azonban ellenfelei sem vonták kétségbe. Legkeményebb bírálója, Sima Ferenc országgyűlési képviselő, 48-as függetlenségi pártvezér az 1898. május 30-án tartott díszközgyűlésen például így nyilatkozott róla: "Ő volt ebben a városban a fejlődés útnyitója. S habár még az ő polgármesterségének korszellemében az ősi gondolkodásmód erkölcsi világa volt a köztevékenységnek rugója, egy azonban tény, hogy ennek a városnak kulturális útjait az ő polgármestersége nyitotta meg. Az ő vezetése mellett nyílt meg a nagyobb fokú érdeklődés a polgárok körében a közdolgok iránt. Az ő polgármesterségének érdeme, hogy a város megszabadult az ősi váltság (örökváltság) utolsó terheitől."
A nagy ellenfél mondatait még hallhatta Kristó Nagy István, s némi gyógyírt jelenthettek számára a durva támadások után. 1900. február 11-én bekövetkezett halálakor a nekrológírók hasonlóan méltatták maradandó érdemeit. A város is lerótta kegyeletét azáltal, hogy a közgyűlési teremben elhelyezte egykori polgármesterének olajfestményű portréját, 1906-ban pedig utcát nevezett el róla.
Labádi Lajos