A követi tekintély helyreállítója

Ötven éve hunyt el Bugyi Antal nemzetgyűlési képviselő

Bugyi AntalGyakran előfordul, hogy a nagyhírű apa még halála után is elhomályosítja leszármazottai hírnevét, legyenek mégoly tehetségesek, kimagaslóak is. A Bugyi család vonatkozásában fordított a helyzet. Bizonyosra vehető, hogy a vezetéknév hallatán mindenki dr. Bugyi István Kossuth-díjas sebészprofesszorra, kórházigazgatóra gondol, nem pedig édesapjára, Bugyi Antalra, aki pedig korának egyik legismertebb, legtekintélyesebb városvezetője volt. Tehetségének köszönhetően alacsony sorból igen magas posztokra emelkedett, kivívva polgártársai általános megbecsülését.

Szentesi katolikus iparos családból származott; apja és nagyapja szabómester volt. 1871. április 1-jén született; édesapja Bugyi Antal, édesanyja Goldschmiedt Ida (evangélikus). Elemi tanulmányait a Szentesi Központi Katolikus Népiskolában végezte, a középiskolát pedig a helyi gimnáziumban, jeles és jó eredménnyel.

A Debreceni Kereskedelmi Akadémia elvégzése után hazatért szülőhelyére, és Szentes város szolgálatába lépett.

A hivatali ranglétrán gyorsan emelkedett: 1893-ban helyettes árvaszéki ülnök, adóügyi fogalmazó, majd h. adóügyi tanácsnok. Még ebben az évben sikeres jegyzői vizsgát tett, s 1895-ben városi aljegyzővé választották. 1896 augusztusában Csongrádon házasságot kötött Eszes Máriával, Eszes Mátyás földbirtokos, gőzmalom-tulajdonos leányával. A násznagyi teendőket Sima Ferenc és Hock János országgyűlési képviselők látták el.

1902. január közepén városi főjegyzővé választották. Ebben a minőségében 1902 és 1918 között betöltötte a polgármester-helyettesi tisztséget is dr. Má-téffy Ferenc polgármester mellett. Nagy munkabírásával, rátermettségével, kifinomult tárgyalókészségével sok feladatot levett hivatali főnöke válláról. Emlékezetes maradt a ligeti városháza előtt 1903-ban tartott ünnepi beszéde, amelyet a Rákóczi szabadságharc 200 éves évfordulójának tiszteletére mondott el. Legfőbb szorgalmazója volt a külterületi népházak építésének, amelynek koncepcióját 1909-ben nyomtatásban is kiadta. Szintén olvasható a városháza 1912. évi ünnepélyes átadásán tartott történelmi visszatekintése, melyben a szentesi városháza építésének múltba nyúló kálváriáját foglalta össze. Legtevékenyebb időszaka az első világháború éveire esik, amennyiben ő irányította az igen népszerűtlen katonai mozgósítás teendőit, valamint a legnehezebb feladatot jelentő közellátást, közélelmezést. Ez utóbbi 1917 tavaszán a mélyponton volt; a napi kenyérfejadag 20, majd 16 dkg-ra csökkent. Bugyi Antal az alispánhoz írt jelentésében így összegezte a megrázó helyzetet: "Hosszú hetek óta biztatgatom, türelmességét húzom-halasztom az emberek ezreinek, de az utóbbi napokban már az üres ígéretekkel semmire sem megyek, ma már sírnak, fenyegetnek, átkozódnak, és képtelen vagyok valóban elviselhetetlen sorsukon enyhíteni..." Fellépése eredményesnek bizonyult; az elkövetkező napokban 30 dkg-ra felemelték a szentesiek kenyérfejadagját.

Huszonöt évi közszolgálat után, 1918 tavaszán lemondott városi hivataláról, és a magánszférában próbált szerencsét. A Zsoldos Gőzmalom, Ipartelep és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója lett, amelynek létrehozásában maga is közreműködött. 1922-ben kilépett az országos politika porondjára. A helyi Kisgazda Párt, a 48-as gazdakörök és a Gazdasági Egyesület őt kérték fel nemzetgyűlési képviselőjelöltnek. Legfőbb indokuk az volt, hogy vissza kell szerezni a követi tekintélyt, amelyet a követjelöltek azáltal ástak alá, hogy maguk futottak a kormányon lévők kegyei után, és a választópolgárok szavazatai után is. "Talán visszaáll a régi tekintély Bugyi Antal vezérigazgató személyében - írta a Szentesi Hírlap. - Neki nincs és nem is volt szüksége a képviselőjelöltségre; neki nem lesz szüksége felfelé kegyekre, hiszen ő amíg képviselőjelölt nem volt is, volt fent is tekintélye, volt szava, s a szavának volt súlya... Mert lehet ám még manapság is a követnek tekintélye, ha az a követ megtartja adott ígéreteit, beváltja azt, amit megígért, s megmutatja választóinak, hogy tud dolgozni a hazáért, a városért s polgárokért. Ne báb és játék legyen Szentes követe felfelé, - s ne sokat ígérő és semmittevő kifelé!"

A választók bizalmát jelezte, hogy az 1922 májusában megtartott választáson gróf Batthyány Kázmér 48-as jelölt 1920 szavazatával szemben, Bugyi Antal 3038 szavazatot kapott, így nagy fölénnyel őt kiáltották ki Szentes nemzetgyűlési képviselőjének. A parlamentben gróf Bethlen István miniszterelnök politikáját támogatta. Még ebben az évben elnyerte a kormányfőtanácsosi címet. Pártja 1926-ban újból őt indította harcba a szentesi mandátumért, de ezúttal alulmaradt a pártonkívüli programmal fellépő dr. Szeder Ferenc János földbirtokossal szemben.

Az elkövetkező évtizedekben megőrizte vezérigazgatói állását, részt vett a Szentesi Takarékpénztár irányításában, s városi képviselőként beleszólhatott települése belügyeibe is. 1931-ben megszerezte a Szentesi Hírlap tulajdonjogát, amelyet utóbb Csongrádmegyei Hírlap, majd Szentesi Napló címen jelentetett meg. Lapjai révén tagja lett az Országos Sajtótanácsnak. A Szentesi Napló háború alatti számai miatt 1947 januárjában a szegedi népbíróság elé állították, de végül minden vád alól felmentették. Élete hátralévő éveiben még tanúja lehetett István nevű fia szakmai sikereinek, tudományos eredményeinek. Szentesen hunyt el 1960. február 29-én, 89 éves korában. Ő alapozta meg a Bugyi család hírnevét, tehát illő, hogy halálának évfordulóján megemlékezzünk róla.

Labádi Lajos