Hegedűs László: Bem Szászvárosnál1894-ben Budapesten megalakult a Nemzeti Szalon, a magyar képzőművészek és műpártolók egyesülete. Célul tűzte ki a magyar képzőművészet erkölcsi, anyagi és kulturális fölkarolását, továbbá azt, hogy a művészek és a közönség közti érintkezést élénkebbé tegye. Ennek érdekében a fővárosban nyitottak egy galériát, ahol rendszeressé váltak a kortárs képzőművészek kiállításai. Idővel bővítették a kört, és rendeztek vidéki kiállításokat is.
Szentesen 1909. április közepén alakult meg a Műpártoló és Műkedvelő Társaság Zsoldos Ferenc gépészmérnök elnökletével. Működésük megkezdésekor kérvényezték, hogy a Nemzeti Szalon belátható időn belül rendezzen egy színvonalas tárlatot Csong-rád vármegye székhelyén, Szentesen. Egy évvel később már arról adtak hírt a helyi újságok, hogy hamarosan nagyszabású képzőművészeti kiállítás lesz a megyeháza dísztermében, amelyet a Nemzeti Szalon igazgatója és műtárosa - Déry Béla és Rubovics Márk festőművészek - rendeznek.
A nagy jelentőségű kulturális esemény ünnepélyes megnyitójára 1910. április 17-én került sor. A helyi sajtó tudósítója elöljáróban elmondta, hogy mostanáig a művelődést és a kultúrát Szentesen az iskolák, a hírlapok és időnként a színházi társulatok képviselték, majd így folytatta: "A szépnek apostolai: a festők, szobrászok eddig nem kerestek fel bennünket. A kultúra ünnepének tekintjük tehát a mai napot, amikor a szentesi műpártoló társaság kezdeményezésére a Nemzeti Szalon nálunk tartja meg 41. vidéki kiállítását, és 264 képpel, szoborral bemutatja az ország legkiválóbb festőművészeinek, szobrászainak alkotásait."
A figurális festők közül a tudósító elsőként a szentesi származású Hegedűs László alkotásaira hívta fel a figyelmet. Így a Hazatérő munkás című nagyméretű képre, mely "a munkás alakjának jellemhű rajzával ragadja meg a figyelmet", továbbá a Bem Szászvárosnál c. festményre, valamint a most készülő nagy történelmi képének vázlatára, a Vérszerződésre, mely a honalapítás jelenetét ábrázolja. Hegedűs ezeken kívül még több festményt kiállított, de talán a legnagyobb érdeklődés a 100 koronás bankjegyhez készített rajzait kísérte.
Külön megemlékezett Szentes fiatal, tehetséges festőjéről, Lakos János Pálról, megjegyezve, hogy "Mindegyik képen látszik az erős tehetség nyoma, csak arra hívjuk fel a figyelmét, hogy egy kicsit zabolázza meg az ecsetjét, és kevesebb színezést használjon, annál jobban fognak érvényesülni az alakjai."
A tájképfestők közül elismeréssel szólt Tölgyessy Oszkár, Kézdi Kovács László, Kacziány Ödön, Bruck Miksa, Erdősi Béla, Fényes Adolf, Markó Ernő. stb. festményeiről.
A szobrászok nem sokan voltak, de annál jelentősebb alkotásokkal. Így Róna Imre Megy a juhász a szamáron c. kisméretű szobrát mutatták be; Ligeti Miklós kiállította híressé vált Anonymus szobrának kicsinyített mását, Istók János Göre Gábor c. munkájával mutatkozott be, Radnai Béla pedig Jár a baba c. szobrocskájával képviseltette magát.
Szintén a korabeli újságokból tudjuk, hogy üzleti szempontból is eredményes volt a megyeházi képkiállítás, hiszen számos műalkotás vevőre talált. Több festményt vásárolt gróf Károlyi Imre, Jurenák Béla, Fekete Márton, Zsoldos Ferenc, dr. László Vilmos, Alt Miksa és más városi előkelőségek. Említést érdemel, hogy gyűjtést rendeztek a helyi múzeum javára, amelyhez a pénzintézetek, a Jótékony Nőegylet, a Kaszinó, a Történelmi és Régészeti Társulat, valamint a megye és a város tisztikara is csatlakozott. Az öszszegyűlt pénzből megvásárolták a múzeum részére Hegedűs László nagy történelmi képét, a Bem Szászvárosnál, valamint a Római park címűt. Ugyanakkor Hegedűs László a múzeumnak ajándékozta a Vérszerződés c. munkájának vázlatát, Károlyi Imre pedig Erdőssy Béla Szentesi szélmalom című képét.
A jól sikerült képzőművészeti tárlat utolsó napján (ápr. 24. vasárnap) nem szedtek belépődíjat, így a munkásemberek és a szegényebb réteghez tartozók is megcsodálhatták a megyeháza dísztermében felsorakoztatott remekműveket.
Labádi Lajos